Az előadásra érkezőket egy jurta fogadja a Fővárosi Nagycirkusz épülete előtt, benne egy etnográfiai fotókiállítással. Az időszaki tárlat szorosan kapcsolódik az aktuális előadáshoz, hiszen a hetven fotográfia betekintést ad a füvespusztán élő nomádok mai szertartásaiba, szokásaiba. A képek Sántha István szociálantropológus gyűjteményét képezik, aki 1989 óta folytat szibériai és közép-ázsiai terepkutatásokat. „A füvespusztáról két dolog, a jurta és a lovak képe ugrik be nekem. A kereksátoré, mely menedéket nyújt a nomádoknak vándorlásaik során. És a lovaké, melyek látványa megnyugtatja őket, hogy minden rendben van a világban” – írja a tárlat fülszövegében a terepkutató antropológus. A kiállítás kurátora Joó Emese múzeumpedagógus, az anyag digitalizálását a Néprajzi Múzeum támogatta. Nem csupán képek, hanem autentikus zenei anyag is kapcsolódik az előadáshoz, melyet az épületen kívül és belül egyaránt hallhatunk. Az üzbegisztáni karakalpak és kazah népzenét Agócs Gergely népzenekutató bocsátotta a cirkusz rendelkezésére.

Az épületen belül, az előtérben pedig a 130 éves a Fővárosi Nagycirkusz című kiállítás tekinthető meg 2019 nyara óta, sok kis kipróbálható hintalóval. A nézőtérre lépve hasonló játékállatok fogadják a belépőket: piros fénnyel, hálóval és füstgomolygással sejtelmessé varázsolt körhinta. Hintalovak emelkednek és süllyednek, szól egy halovány carousel-muzsika, amely mindenkit visszaröpít a gyerekkorába, életünk azon szakaszába, amikor még kételyek nélkül hittünk a csodákban. Az álomszerű kép után kitisztul a tér, és jókedvű gyerekcsapat érkezik, prémmel díszített lovacska-bringákkal. A nomádoknak öltöztetett, lovas népcsoportot idéző apróságok minden műsorelem után visszatérnek, hiszen nekik (is) szól a legkülönbözőbb kultúrákon átívelő mese, melyet Farkas Dénes, a Nemzeti Színház művésze, az est konferansziéja prezentál. A gyerkőcökről csak később derül ki, hogy ők is egy fantasztikus artistacsoport, mégpedig Ukrajnából. Van köztük akrobata, zsonglőr és légtornász. Legalább olyan ügyesek, mint a felnőtt cirkuszművészek.

A sztyeppe illata minden egyes aromájával elbűvöli a publikumot. A cirkuszi tánckar dobszáma és az attrakciók között Pápai Kíra dalolja el édesbúsan a hazáját keresgélő magyarság történetét. A hányattatott honfoglalás történetét üzbég, kazah, mongol és magyar művészek produkcióin keresztül járhatjuk végig. Elsőként két erőember érkezik Kazahsztánból, a Duo Korotin, Hand to Hand című számukkal. Az Echo of Asia cirkuszfesztivál Arany-díjasainak páros emelőszáma csupa olyan elemet tartalmaz, ami első ránézésre fizikai képtelenségnek tűnik. Úti kalauzunk meséje Mongólia felé visz tovább, mégpedig a Les Étoiles de Mongolie lánycsapat Nomade produkciójával. Sűrűre komponált csoportos handstand számukban az extrém hajlékonyságot és a lábbal nyilazást is bemutatja a hét apró termetű hölgy. A népviseletbe öltözött artisták picike tündérekként vezetnek át bennünket Kassai Benjamin és Buti Gordon kínai rúd attrakciójához. A Baross Imre Artistaképző Akadémia növendékei mozgásszínházi elemekkel tarkítják káprázatos műsorszámukat, mellyel 2022 novemberétől a Le Cirque World Top Performers csapatával bejárták Olaszországot.

A második rész az üzbég Triple Breath magasdrót produkciójával veszi kezdetét, majd Samir Abbasov kristályegyensúlyozó művész Azerbajdzsánból szintén rácáfol a fizika törvényszerűségeire, amikor például egy kés élére helyezett léggömbre teszi rá a többágú gyertyatartót, és a lufit kipukkasztva is megtartja a pengeélen táncoló akolitot. Az őt követő, többszörös cirkuszfesztivál-díjas kazah zsonglőrvirtuóz csoport buzogányokkal és fémtálakkal bűvészkedik, irtózatos sebességgel zabolázva a gravitációt. Egy igazán megható történettel érkezik a porondra az üzbég házaspár, a Sky Angels. A 2017-es, 41. Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztivál légtornász győzteseinek tündérmeséje 2020-ban változott rémálommá, amikor a duó hölgytagja, Kristina Vorobyeva lezuhant a levegőszám közben. A cirkuszi kivetítőn, ahol eddig a csillogó ruhás művészek portréjait csodálhattuk, most kórházi fotókat, sérülések nyomait, nyakmerevítőt és tragédiáról árulkodó szalagcímeket nézünk szörnyülködve. A csoda azonban ezúttal sem marad el: sántikálva ugyan, de Kristina újra besétál férje karján a magyar porondra, és a levegő egyik angyalaként, a szemünk előtt válik égi és földi csoda helytartójává. Az állatok is színre lépnek, amikor az Echo of Azsia Grand Prix-díjasai, a kazah Barys lovasakrobata csoport megérkezik. A Chingiz Urmanbetov által vezetett csapat egy dzsigit számot mutat be, melynek keretén belül a lehető legelképesztőbb pózokban zsokéskodnak. Hol háttal ülnek, vagy éppen állnak a lovon, hol pedig húzatják magukat a vágtázó állatokkal. A felnőttek artistaszámai között az ukrán gyerekek is bemutatják légtornász és zsonglőr tehetségüket.

Mindehhez hihetetlen koncentráció és fegyelem, erő és hit szükséges, valamint az egymás iránt tanúsított abszolút bizalom legmagasabb foka. Hiába látjuk tőlünk karnyújtásnyira az izzadságcseppeket és a valóra vált rémálmot, számunkra, nézők számára akkor is mese marad a cirkusz világa, hiszen mindenféle szempontból összeegyezhetetlen a hétköznapi valóságunkkal. 

Rendező: Fekete Péter
Dramaturg: Pál Dániel Levente
A Fővárosi Nagycirkusz Balettkara
A Fővárosi Nagycirkusz Balettkarának vezetője és koreográfusa: Fejes Kitty
Zenei Vezető: Szakál László
Hangtechnika: Szakács Krisztián, Kövér Lilla, Bontó Richárd
Fénytervező: Szimeiszter Balázs
Vizuál: Kardos Zsolt, Nagy Attila, Zángó Tamás, Vizy Áron, Bontó Richárd, Vámos Bence
 

Fotók forrása: a Nagycirkusz Facebook-oldala