Egy letisztult, lila kanapés lakosztály, a falon hangulatos világítás: ez a hotelszoba tökéletesnek tűnik Richard Willeynek (Simon Zoltán) arra, hogy elcsábítsa az ellenzéki frakció egy titkárnőjét, Jane-t (Czakó Julianna). Minden rosszra fordul azonban, amikor széthúzzák a függönyt és egy holttestet (Zalányi Gyula) találnak, aki az ablak alá szorult. Willey nem tehet mást, minthogy eltünteti a holttestet: ha a rendőrséget hívnák, akkor egyrészt a felesége előtt kellene magyarázkodnia, másrészt a kormány előtt is, az ellenzéki titkárnő miatt. Ráadásul épp ez este egy olyan költségvetési vita zajlik, amely a kormány jövőbeli sorsát meghatározza, tehát fontos lenne, hogy a miniszter részt vegyen rajta. Így a titkárát (Fandl Ferenc) bízza meg a helyzet megoldásával. A holttest eltűntetése azonban közel sem olyan egyszerű, mint azt elsőre gondolták: hol egy szállodaigazgató, hol egy szobalány, hol egy indiszkrét szobapincér érkezik, majd a féltékeny férj, a felbukkanó feleség és a titkár édesanyjának ápolója gyűrűjében lábra kelt holttestet kell megtalálni.

A fordulatos cselekmény csak megfelelő ütemezéssel válhat valóban viccessé. Keszég László rendezésének pedig nagyon jó ritmusa van. Minden fordulatnak van ideje kibontakozni, de mielőtt leülhetne a cselekmény, érkezik egy újabb szereplő, újabb problémákkal, melyekre a miniszter és titkára újabb hazugságokkal tudnak csak reagálni. Így van idejük igazán érvényesülni a poénoknak, melyeket a budai közönség gyakran az előadás közben is tapssal értékelt. Az aktuálpolitikai olvasatú, nemzetbiztonsági lehallgatásra és a vissza-visszatérő, Szájer József ereszcsatornán történt lecsúszására való utalások is nagy sikert arattak a közönség soraiban.

A miniszter titkára a valódi főszereplő, az ő életére van a legnagyobb hatással ez a végigdolgozott éjszaka. Fandl Ferenc nagyszerűen hozza a szerepét, a beteg anyjához hazatérni akaró félénk titkárt, akinek az éjszaka során a komfortzónájából kilépve három nőt is meg kell próbálnia elcsábítani, hogy megmentse főnökét. Az este folyamán tökéletesen alakítja az egyre inkább széteső, a hazugságokban leizzadó hőst, aki az előadás végére már teljesen csapzottan, rendezetlen öltözékben lép a nézők elé.

Simon Zoltán alakítja az élvhajhász minisztert, aki egész este a hazugságokat bővíti egyre jobban, ahogy egyre több embernek egyre több dolgot kell megmagyaráznia. Játékában megjelenik a lebukástól való félelem, ahogy az egyre jobban elhatalmasodó idegesség is, amint kezd belebonyolódni a hazugságaiba. A színész ráadásul még a városmajori harangszóra is reflektál az előadásban, amikor az éppen abban a pillanatban szólal meg, hogy a miniszter ajtót nyit az ellenzéki titkárnő férjének.

Bár a három fő női karakternek nem feltétlenül volt több szerepe, minthogy hálóingben másszon át az ablakon, a színésznők mégis eltérő karaktereket alkotnak szerepükből. Czakó Julianna titkárnője a holttest megtalálása után hideg racionalitással próbálja megoldani a problémákat, miközben néha dühös lesz, de aztán hagyja magát kiengesztelni. A darab előrehaladása során látszik rajta, hogyan ábrándul ki fokozatosan a miniszterből. A miniszter felesége (Prohászka Fanni) pedig olyan karakter, aki a végsőkig is hű tud maradni a férjéhez, kivéve, ha a titkár csókjai megbolondítják. Az ápolónő (Edvi Henrietta) nagyon szigorú, kemény szereplő, aki hirtelen talán a leghevesebb szeretővé akar válni a színpadon, a két magatartásforma közötti átmenetet pedig egy szempillantás alatt véghez is viszi egy látványos hajlóbálás kíséretében. Hiányoltam viszont, hogy az előadás nem igazán enged teret a női szereplők kiteljesedésének, akik a cselekmény aktív alakítói helyett gyorsan mellékszereplővé válnak, akiket egyetlen csókkal el lehet csábítani, akik könnyedén elhisznek mindent a folyamatosan hazudozó férfiaknak és akiket egy kocka csokoládéval is meg lehet győzni arról, hogy másszanak le ereszcsatornákon.

A titkárnő férjét, Ronnie-t alakító Feczesin Kristóf pedig zseniálisan tud váratlanul megjelenni és hisztizni a színpadon. Egészen olyan karaktert alkot, mint egy kisgyerek, aki a boltban hirtelen a földre veti magát, hogy megkapja a nyalókáját. Kedvenc pillanataim közé tartozik, ahogyan ismételten színre lép és valami egészen váratlant művel, illetve nagyszerű döntés, ahogyan a feleségét és a felesége csábítóját kereső férj egyszer csak úszónadrágban és -sapkában jelenik meg a színpadon, majd a darab hátralevő részében sem öltözik vissza. Kár viszont, hogy az érzékeny férfi típusa az ő személyében komikum forrásává válik.

A miniszter félrelép nagyszerű, klasszikussá vált komédia, mely a Miskolci Nemzeti Színház előadásában emlékezetes, szórakoztató élményt tud nyújtani; annak ellenére is, hogy nem lép túl néhány berögzült sztereotípián. A színészek mindegyik szereplőnek egyéni karaktert tudnak adni, az előadás ritmusa pedig gondoskodik arról, hogy ne legyen hiány vicces pillanatokból.
 

Ray Cooney: A miniszter félrelép
Fordította: Ungvári Tamás

George Pigden, a miniszter titkára: FANDL FERENC
Richard Willey, miniszter: SIMON ZOLTÁN
Jane Worthington: CZAKÓ JULIANNA
Pamela Willey, Richard felesége: PROHÁSZKA FANNI
Miss Foster, ápolónő: EDVI HENRIETTA
Ronnie, Jane férje: FECZESIN KRISTÓF
A menedzser: KOKICS PÉTER
A főpincér: SALAT LEHEL
A szobalány: PASCHENKO OKSZANA
A hulla: ZALÁNYI GYULA

Díszlettervező: ÁRVAY GYÖRGY Jászai-díjas
Jelmeztervező: SZŰCS EDIT
Dramaturg: LŐRINCZY ATTILA
Zene: ZSÁGER-VARGA ÁKOS
Ügyelő: BUDAI RÉKA
Súgó: SZARKA VIKTÓRIA
Rendezőasszisztens: GADUS DORKA
Külön köszönet: KOCSIS ANDREA, LUKÁCS ÁDÁM, NAGY NÁNDOR

Rendező: KESZÉG LÁSZLÓ
Fotók: GÁLOS MIHÁLY SAMU

Bemutató: 2022. december 2.
Miskolci Nemzeti Színház

2023. augusztus 18.
Városmajori Szabadtéri Színpad