Az elmúlt években a hazai könyvpiacon egyre gyarapodnak a műfajfilmekről történeti és tematikus áttekintőt nyújtó, tudományos-szórakoztató munkák. Nemzetközi mércével még mindig szerény a kínálat, mégis joggal örülhetünk neki, hogy a tudományos szakkönyvek mellől az olvasmányos, könnyebben fogyasztható kiadványok sem maradnak el. Hogy egy újabb példát említsünk, Lichter Péter Az amerikai film rövid története című könyve például Hollywood történetének irányzatait és változásait követi nyomon rendkívül szórakoztató stílusban, olykor személyes anekdotákat is beemelve. Lichter legújabb könyvei mellett mindenképp kiemelésre méltó Dr. Kárpáti György 2015 óta futó Filmanatómia-sorozata, amelynek már 8. kötetét köszönthetjük a Chaplintől Pókemberig: Filmműfajok társadalomtörténete című kiadványban.

Ahogy a cím is utal rá, a Chaplintől Pókemberig: Filmműfajok társadalomtörténete célkitűzése, hogy a globális műfajfilm fő irányzatainak alakulását a nyugati társadalmi gondolkodás igényein és változásain keresztül vizsgálja. Ez a történetírói megközelítés, amely más művészetek kutatásában a mai napig nagy népszerűségnek örvend, egyszerre megvilágosító és olvasóbarát. Meggyőzően lehet érvelni amellett, hogy egy-egy műfaj genezise, népszerűvé válása vagy éppen hanyatlása miképpen kapcsolódik össze a fogyasztói attitűdök változásával, a nézők gondolkodásának és önképének alakulásával, tágabb értelemben pedig azzal a történelmi önképpel, amelyen keresztül a nyugati kultúra a különböző korszakokban láttatta önmagát.

Pókember (2002)

A könyv fókusza a hollywoodi közönségfilm, ezáltal nyugati mintázatok és tendenciák kerülnek előtérbe, a masszív filmiparral bíró keleti országok, mint India, Kína vagy Dél-Korea kiesnek a vizsgálódási keretből. Nyolc filmműfaj – a vígjáték, a sci-fi, a fantasy, az akciófilm, a kalandfilm, a katasztrófafilm, a háborús film és a képregényfilm – kerül terítékre, minden esetben a kezdeti évektől a kortárs tendenciákig kirajzolva a műfaj fejlődéstörténetét. Kárpáti György stílusa közvetlen és könnyed, a magas szakmai nívó mellett intenzív rajongás jellemzi minden állítását, a tárgyilagos felsorolásoktól eltávolodva pedig időnként személyes véleményt, saját ízlésének lenyomatát is engedi átszűrődni a sorokon. Precízen vezeti le a homályos határterületű műfajok egymáshoz viszonyított meghatározását, következetesen és pontosan mutatja be, hol ér véget a science-fiction, hol kezdődik a fantasy, milyen tematikai különbségek és megközelítésmódok különböztetik meg az akciófilmet a katasztrófafilmtől és a kalandfilmtől, vagy éppen milyen egyéni attribútumokkal írhatók le az elmúlt években reneszánszukat élő képregényfilmek. A könyv legjobb részei, amikor a lexikális felsorolásokon túl figyelemfelkeltő összefüggésekre mutat rá a szerző, például, hogy az alapvetően optimista, az emberi fejlődést és tudást méltató science-fiction irodalomhoz képest miért jellemzi sci-fi filmeket a borúlátás és a pesszimizmus, vagy hogy az akciófilm elterjedése mennyire épült az 1962-es első James Bond-film sikerére.

James Bond: Dr. No (1962)

Személyes preferenciákból kiindulva tehetünk kifogásokat, hogy egy-egy adott kedvencünk miért nem kapott helyet vagy nagyobb figyelmet a rendkívül gazdag filmes korpuszban, de tartalmi szempontból a Chaplintől a Pókemberig kifogástalan, alapos munka. A szerkesztés viszont sajnos hagy kívánni valót maga után. Nehéz kiigazodni a fejezetek között: ha véletlenszerűen kinyitjuk a könyvet, sokat kell lapoznunk, mire rájövünk, melyik elemzésnél tartunk. Az áttekinthetőséget segítette volna, ha minden oldalon jelölik, melyik műfajnál járunk éppen, esetleg az egyes korszakokat, alfejezeteket és kategóriákat eltérő elrendezéssel átláthatóbbá lehetett volna tenni. Mivel a könyv mindig a kezdeti évektől, a klasszikustól, a modernen és a posztmodernen át a jelenig járja be a fejlődéstörténeti utat, ha vizuális jelzések is rendelkezésre álltak volna, jobban el tudnánk igazodni a korszakok között és a lineárisan olvasva gyakran megterhelő és sűrű filmkánonban. A könyv toplistákat is tartalmaz, minden bemutatott műfaj harminc „megkerülhetetlen” alkotásával. Szerencsésebb lett volna ezeket az adott fejezet végén elhelyezni, nem a névmutató mögé rejteni őket.

Zavaró szerkesztési hiba is maradt a könyvben, ráadásul rögtön az elején. Az első fejezet, „A vígjáték” Dr. Kárpáti György eredetileg egy korábbi Filmanatómia-könyvében, A vígjáték – Válogatott tanulmányokban megjelent írása, ahol a szöveg azt a célt is betöltötte, hogy az abban a könyvben található későbbi cikkekhez kedvcsinálót adjon. Ez a fejezet a Chaplintől Pókemberig monográfiába úgy lett átmásolva, hogy az eredeti tanulmánykötet utalásai is bent maradtak: egyízben Lakatos Gabriella, máskor Szalóki László cikkeire utal a szerző, jelen könyvbe átemelve azonban bármiféle kontextus nélkül. Sajnos rettenetesen megakasztja az olvasást a két ottfelejtett hivatkozás, ráadásul az említett cikkek nem is szerepelnek a könyv végi hivatkozások listáján sem, ezért arra sincs lehetőségünk, hogy ez alapján mégis utánuk járhassunk.

Hibái ellenére mégis jó szívvel ajánlható A Chaplintől Pókemberig azoknak, akik szeretnének a domináns hollywoodi műfajokkal jobban megismerkedni. A könyv kiválóan használható filmes repertoárunk bővítésére: a több száz felsorolásra kerülő alkotás közül biztosan lesz olyan, amelyről életünkben nem hallottunk. A műfajtörténeti áttekintők logikusan és világosan épülnek fel, számos műfajfilmekkel kapcsolatos összefüggésre és tényre derül fény, ha átrágjuk magunkat ezen a rajongással és szakértelemmel megírt monográfián.

Dr. Kárpáti György: Chaplintől Pókemberig – Filmműfajok társadalomtörténete. Vertigo Média Kft. 2022

A képek forrása: mafab.hu
Könyborító: Vertigo Média