A Neon Genesis Kunság 3 egy közel 9000 követőt számláló, az aktuálpolitika visszásságaira pártpolitikai preferenciáktól függetlenül reflektáló, ironikus mémoldal. Ehhez az ironizáló hangvételhez illeszkedik a Neon-Budapest, melynek teljes szövege  a   Patreon oldalán érhető el. 

Ha körülnézünk a mai Magyarországon, sokféleképpen kell szembesülnünk mindent átható identitáspolitikai szekértáborharcokkal. Ilyenkor önmagunk definiálása és nyugalmunk megőrzése is kihívást jelent, néha pedig kedvünk lenne egyszerűen elutasítani az egészet. Dühítő a helyzet abszurditása, nyomasztó a légkör. A puskaporos hangulatú kommentszekciók forgatagában mérgező megnyilvánulások kimeríthetetlen tárházával szembesülünk. Ezt a tapasztalatot illusztrálja és árnyalja a Neon-Budapest bizonyos meghatározó rétegek, ideológiák, identitások karikaturisztikus megjelenítésével, valamint a kultúrpolitikai jelenségek kíméletlen bírálatával. Az f21.hu oldalán egy rövid kedvcsináló az ELTE Online-on kritika olvasható a regényről. 

A regény meghatározó motívumai a közösségi média jelenségei közül a Budapest-vidék ellentét, a túltolt woke szembenállása a radikális jobboldallal – és a kettő közt megbúvó centrista megközelítés –, valamint a széttartó nemzet képének önmagával való szembesítése parodizált sztereotípiákon keresztül. A beszélgetés elején a regény megjelenési körülményei és a mémkultúra vizsgálata került szóba. Dávid erről főleg Zsombort kérdezte, aki egyfelől, az NGK adminjaként speciális rálátással tudja megközelíteni a témát, másfelől pedig tanárként részese lehet annak a folyamatnak, hogy a jövő médiaoktatásának sarokpontjává vált a mém, mint tényező. Dávid főleg arra volt kíváncsi, hogy Zsombor szerint mi is a mémkultúra, lehet-e a mém művészet, miként változott az irónia szerepe a társadalomban, és adekvát-e politikai tartalmú mémeket készíteni.

Az NGK oldalán megjelenő abszurd humor úgy válik politikakritikává, hogy a mémesítés önmagában ironikus megvilágításba helyezi a politikát; vagyis nem feltétlenül a mémek tartalma, hanem már puszta létezésük is humorfaktorként működik. Ez azt az üzenetet hordozza, hogy nem konkrét politikai események számítanak, hiszen maga a politika működésmódja abszurd. Zsombor többször is hangsúlyozza az önreflexió meghatározó szerepét a mémkultúrában, amit egy 2017-18-ban kezdődő hullámból eredeztet, amely alapjaiban formálta át a mémeket és azok szerepét. Szerinte a mémek átvették a hagyományos viccek helyét, ma már nem hallunk és nem mesélünk vicceket, mémeket készítünk, mutatunk. Fontosnak tartja, hogy az önreflexió mellett teret kapjon a kritikai gondolkodás akár konkrét bírálatot megfogalmazó mémek formájában. Ez érdekes módon  jobban működik “alulról fölfelé”, vagyis egy politikusokat kritizáló mém mindig hatásosabb, mint például a Megafon “lefelé” irányzott gúnyolódásai.

Marci mesélt a regény keletkezéséről, mely a legutóbbi választásokat követő kommenthullámokból eredeztethető. Előtte egy már-már fantasztikumba illő kép rajzolódott ki a szekértáborokról, arról, ahogy egyik oldal a legszélsőségesebb sztereotípiákat alkalmazza a másikra. Erre jó példa, hogy egyes fővárosiak azt hangoztatják, a külföldiek előtt nem magyarként, hanem budapestiként, vagyis külön fővárosi nemzetiségként kellene hivatkoznunk magunkra, mert a politika jelenlegi állását a vidékiek döntése miatt kell szégyellnünk a világ előtt. Vidéki perspektívából pedig éppen ellenkezőleg, a főváros az okozója minden hazafiatlan, torz jelenségnek, amit ránk zúdít a hanyatló Nyugat. Ez az alapszituáció a katalizátora az internetre csatornázott hideg-polgárháborús állapotnak, ami a Neon-Budapest oldalain valós frontvonalba kerül: fegyveres konfliktus és fizikai erőszak ábrázolásával parodizálják a megosztott társadalmat.

Majd Dávid azt a kérdést járta körül, hogy az internetnek mennyire sikerült demokratizálnia a médiát; lett-e pozitív hatása annak, hogy a közösségi oldalakon keresztül könnyebben hangot adunk a véleményünknek. A konklúzió, hogy sokszor olyan, mintha az online tér feszültségei ágyazódnának be az offline-ba, és nem fordítva; az online tér nem csupán lehetőséget adott egy demokratizált véleményütköztetésnek, hanem felerősített korábban csak lappangó, esetenként elnyomott feszültségeket is. Iván a médiatudatosságot hozta fel, hogy nem szabad az interneten olyasmit kommentelni, amit a való életben nem mondanánk. Zsombor szerint a netes szférában a magyarok mentális világa tükröződik vissza. Sok esetben még a rendszerváltás előttről felhalmozódott feszültségek, valamint a szólásszabadság hiányának korábbi tapasztalata táplálja azokat az indulatokat, amelyek reflektálatlan feszültséglevezetéssé brutalizálják a közösségi médiát.

Ezt követően Iván felolvasott egy jelenetet a regényből. A történet két szálon fut, párhuzamosan figyeljük az eseményeket a neo(n)-liberális és a turul-táltosok oldalán. A részlet a belpesti gördeszkás alakulat egyik éjjeli akciójáról szólt, kigúnyolva, hogy a túltolt “felvilágosultságból” a kereszténységtől érzett hányinger következik. Szereplőink rajtaütnek egy szentmise résztvevőin, miközben próbálnak megbirkózni a templom traumatizáló közelségével. Olyasmik hangzanak el, hogy a regény egyik főhőse még a “hazaszeretet” fogalmánál is jobban megveti a “mesehívő ideológiát”, közben egyre fokozódik az erőszak, megelevenedik a forradalom. Az ezt követő rész az ellenpólust ábrázolja; a puszta barbárjai magyarság-eredettörténetet hallgatnak a tűz körül, “mag népének” születésén merengenek, gyűjtik az erőt, hogy megvívják legvégső harcukat a Nyugattal. Hamarosan megkezdődik a háború Vidék és Neon-Budapest városállama között, mindkét jelenet kellően reprezentatív és nagyon vicces.

Szó esik még arról, hogy az est résztvevői miképp élték meg vidékről Pestre költözésüket. Összességében egyikük sem tud sztereotípiákat megerősítő tapasztalatokról beszámolni. Iván tősgyökeres pestiként esetenként úgy érezte, nem tud teljesen empatikus lenni azokkal a vidékről „felkerültekkel”, akik pesti életük során megélnek valamiféle számára ismeretlen hiányérzetet. Emellett úgy látta, mintha a vidékről Budapestre jött egyetemisták szokatlanul ambiciózusok lennének, hajtóerőként élnék meg a fővárosba kerülés tudatát. Zsombor és Marci főleg hétköznapi létélményekben érezték a különbséget, mintsem a vidéki-pesti emberek viselkedése között. Zsombor szerint főleg az életmódban és a történelmi traumákhoz való viszonyban lehetnek eltérések. Nem gondolja, hogy a mainstream kultúra ne jutna túl a fővároson, nem hisz a két réteg radikális megkülönböztetésében, ugyanakkor úgy véli, a politikában jobban ki lehet használni azokat a társadalmi változásokat, amelyek a vidékieket érintik.

A regény történetének két meghatározó pólusa között csatornarendszerekben burjánzó ragályként üti fel a fejét a centrizmus. Marci ezt nem titkoltan, de erős lovecrafti hatásokkal fűszerezve Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton, illetve az Apu azért iszik, mert te sírsz podcast motívumaival viszi színre, hogy megteremtse a szekértáborok közös ellenségét. Dávid arról kérdezi a többieket, mi a véleményük Puzsér szerepéről a politikai gondolkodásban. Mindenki egyetért abban, hogy Puzsér, Zsombor szavaival élve “befogadhatóvá tette a politikát” az ő tinédzserkorukban, mert nem egy adott párt felfogása, hanem átfogó, rendszerszintű kritika mentén formált véleményt. Ez később átértékelődhet, “nosztalgiává” válhat, az Apu… podcast hatása nem feltétlen maradandó, és ők sem ugyanúgy viszonyulnak Puzsér személyéhez, ahogy tinédzserként tették, de mindenképp fontos szerepet játszott a politikai gondolkodásuk alakulásában. Iván fel is olvassa a centristákról szóló jelenetet, a csatornarendszerek borzalmait, ami az eddigieknél még sötétebb és naturalistább ábrázolással figurázza ki a szélsőségek torz perspektíváját.

És a legfontosabb kérdés: Lesz-e valaha béke? Marci szerint a belső viszályok fenyegetése felerősödött. Iván azonosul a “hideg-polgárháború” kifejezéssel, miközben az értelmiség feladatának tartja, hogy hidakat képezzen az oldalak között. Reméli, hogy ez, és esetleg valamiféle szeretet békéhez vezethet. Zsombor hiányolja hazánkban a jó vitakulturát, ahol nem a másik meggyőzése, inkább egymás meghallgatása a cél. Marci ezzel egyetért, de összességében nem optimista. A Neon-Budapest üzenetének az egymásnak feszülő szekértáborok segélykiáltását tartja; amíg elvakít a gyűlölet, nem láthatjuk meg a békéhez vezető utat. A gondolatébresztő estet közös koccintás zárja az elesett harcos, Nagy Zs emlékére, aki életét vesztette a regény sorai közt, ahogy félelmet nem ismerve harcolt Neon Budapestért; az álomért, amit közösen építünk.

A regény  megvásárolható a Patreon oldalán.