A Gyulai Várszínház igazgatója, Elek Tibor ugyan elengedte a 2005-2022 között futó Gyulai Shakespeare Fesztivált, és helyette egy inkluzívabb Világirodalmi Klasszikusok Fesztiválját indította útjára, Shakespeare-ről mégsem mondott le teljesen. A fesztivál idei egyik ősbemutatója ugyanis, amire június 29-én került sor, éppen egy Shakespeare-átirat, John Christopher-Wood: GarázsMacbethje (Elsie and Norm’s ’Macbeth’ (1990.)) volt Farkas Wellmann Éva fordításában és Árkosi Árpád rendezésében. Az előadás, mintha folytonosságot mutatna az előző év Shakespeare Fesztiváljának tematikájával, hiszen annak alcíme „Shakespeare – kicsit másképp” volt, azaz Shakespeare-átiratokra, erős adaptációka épült. Talán a folytonosságot is, de az ősbemutatót mindenképpen hatalmas lelkesedéssel fogadta az előadáson résztvevő közönség. Miért is működött ilyen jól az előadás?

Kezdjük a díszlettel, amelyet Ondraschek Péter alkotott. A díszlet éppen annyira tölti be a színpadot, hogy még kényelmesen dolgozhassanak a színészek, ugyanakkor a szükséges tér-idő koordinátákat is tökéletesen visszaadja. A színpadot térben strukturálja a színpad szélein elől két paraván, s mögöttük a címben is jelzett garázs bejárata kettős, harmonika ajtóval adva további teret vagy vonva meg azt. Az előtéri paravánok nem csupán térbeli mélységet adnak a színpadnak, hanem földrajzilag is pozícionálják a darabot. A baloldali paraván egy falrészletet jelenít meg utcatáblával („Aranyeső köz”) kapucsengővel és postaládával megjelenít egy kertvárosi környezetet, ahol a lombfújótól a levélsöprűn keresztül a baltáig és a „teszkós babig” jelenítik meg a közönség világát. A jobb oldali paravánon pedig a brit szigeteket ábrázoló absztrakt térkép látható, hogy majdan könnyebb legyen elmagyarázni a közönségnek, hol is játszódik Shakespeare Macbethje.

Az előadás a két paraván meghatározta térben játszódik: hol Normot (Sipos Imre) és Elsie-t (Kovács Vanda) látjuk, amint a helyi partik ürességéből kiábrándulva színre viszik ketten Macbethet, hol pedig magát a Macbeth-előadást. Az egyik paraván kijelölte fikciós térben halljuk Norm és Elsie színrevitelt illető metateátrális kommentárjait. A másik paraván, falrészlet pedig visszavezet Shakespeare darabjához olyan módon, hogy az összes szerepet játszó két színész időnként Szász Károly fordításában idézi meg a darab legszebb sorait. A két paraván kijelölte teret a szöveg szintjén összeköti az, hogy Macbeth szövege a saját átiratukban jelenik meg általában. Norm nyíltan elismeri, hogy bár Shakespeare a világirodalom csúcsa, de úgy érzi, hogy ő maga jobb szövegeket tud alkotni, mint Shakespeare, és ezért átírja a szöveget. Olyan pompás ritmusban változnak a jelenetek, a szövegek, hogy nyilván a színészi játék révén, a shakespeare-i szöveg sem veszít mágikus erejéből.

Az előadás indítása szépen illusztrálja ezt a metateátrális tér-időutazást. A garázskapu feltárul, és hirtelen egy különleges, túlvilági koreográfia közepette jelenik meg Kovács Vanda, feketébe öltözve, hatalmas fehér rasztahajjal eltakarva az arcát. A félelmetes hanghatások és a füst tovább növelik az izgalmat, miközben ő mély, gyönyörű hangon belemerül az első felvonás boszorkányainak jelenetébe. Azonban a kezdeti bűvöletet megtöri a lassú felismerés, hogy a hajkorona valójában egy felmosófej, és a fekete testhezálló ruha csupán egy modern fitnesz öltözék lehet, talán a legújabb Decathlon kollekcióból. Norm közbeszólása végül teljesen megtöri a varázslatot, és lehetőséget teremt arra, hogy kicsit tétovázva, de mégis összehangoltan, elmagyarázzák az előadás alaphelyzetét. Ebben a magyarázatban benne foglaltatik a színházra reflektáló önirónia, ami végigkíséri az egész előadást.

Az előadás folyamatosan változó tér-idő koordináta rendszerében a színészek remekül kamatoztatják tehetségüket. Ketten játszanak számos szerepet, és a szerepváltások pompásan jelennek meg egy-egy testtartás, mozdulat vagy ruhadarab, kellék cseréje által. A színpadon a prózai részek mellett táncos zeneszámok is megjelennek, amelyek színesítik az előadást, és különböző színházi hagyományokra kacsintanak ki. Emlékezetes pillanatok közé tartozik Sipos Imre Macbethjének játékos dalbetéte, amikor a Rómeó és Júlia című musicalből a „Lehetsz király” dalt szórakoztatóan adja elő, még a musical koreográfiáját és Bereczki Zoltánt is utánozva. A dalbetétnek az ad aktualitást az előadásban, hogy ekkor koronázzák királlyá Macbethet. A Volt egyszer egy vadnyugat jól ismert dallama jelenik meg következetesen a véres jelenetek aláfestéseként. Kovács Vanda előadásában szintén feledhetetlen marad Edith Piaf sanzonja, amelyre a közönség azonnal lelkesedéssel reagált.

Az előadás izgalmas utazást kínál a világszínház klasszikusának, Shakespeare Macbethjének színes, nyitott világába. A különböző színházi elemek kávéskanállal kimért arányú és ritmusú váltakozása, a shakespeare-i és modern szövegek harmonikus egyvelege, a humor, komolyság és fájdalmas önirónia szellemes összjátéka mind-mind élménnyé tették a gyulai ősbemutatót. Ezt a változatosságot segítette a jól átgondolt, éppen nem zsúfolt díszlet és a jól fókuszált rendezés. Az már csak hab volt a tortán, hogy a színház negyedik falát az előadás végén Kovács Vanda kedvesen áttörte azzal, hogy belépett az auditóriumba, és a közönségnek pogácsát osztott. Persze a közönség megkínálása nemcsak önmagában egy kedves gesztus maradt, hanem szervesen illeszkedett az „Aranyeső köz” lakosainak partijaihoz. És így már egyáltalán nem meglepő, hogy a skót tragédia fojtogató, kegyetlen hangulata kertvárosi köntösben szórakoztató, nyáresti komédiává válhatott.

John Christopher-Wood: GarázsMacbeth
Fordította: Farkas Wellmann Éva

Szereplők
Elsie: Kovács Vanda
Norm: Sipos Imre
Dramaturg: Lőkös Ildikó
Látvány: Ondraschek Péter
A rendező munkatársa: Kiss Krisztina
Rendezte: Árkosi Árpád
Bemutató: 2023. június 29.
Gyulai Várszínpad
Világirodalmi Klasszikusok Fesztiválja
Fotó: Gyulai Várszínház