Tudálékos úrnak a Vén professzorhoz címzett antikváriumában számos varázslatos tárgy található, mint például a beszélő könyvszekrény vagy a pakolászó, önjáró szék, akik úgy zsörtölődnek, morognak, dohognak, akár az idős emberek. Tudálékos úr és a beszélő könyvszekrény nem kis bosszúságára a morgok, a könyvpusztító törpék rendszeresen nagy rumlit rendeznek éjszakánként a könyvesboltban. Játékos majomkölykökként felforgatják az egész antikváriumot és szívesen tépkednek ki  - leginkább képeket ábrázoló - lapokat a könyvekből. Sőt előszeretettel elcsennek egy-egy kötetet is.  Vajon miért itt bukkannak fel, pont ebben az antikváriumban? Mert Tudálékos úr ifjúkora óta szenvedélyesen vadászik a könyvekkel kapcsolatba hozható varázslatos lények után. Lexikonjában (Könyvmanók és jótündérek. Minden, ami a könyvek körül bujkál. Írta: Franz von Tudálékos császári és királyi könyv- és régiségkereskedő. Kiadja Tudálékos és Tsa Könyvkiadó Vállalat, Bécs, 1913.) régóta gyűjti és rendszerezi a könyvrongálók és könyvmentők típusait.

Egy alkalommal Pongrác, a szomszédos édességbolt tulajdonosnőjének unokája szemtanúja lesz a morgok akciójának. Miután felkelti figyelmét a lexikon, Tudálékos úr bemutatja a fiút Ernesztina néninek. Az idős hölgy a világ szemében a Két daloló csacsi cukrászda kissé habókos tulajdonosa, aki boltja nevéhez híven, kizárólag csacsi formájú sütiket készít. Ám valójában jótündérként titkos könyvmentő, aki ráadásul ráolvasó is, mivel képes meglátni a könyvek lapjaira írt titkos varázsüzeneteket. Innen indul a történet, merthogy hőseinknek le kell győzniük a könyvek nagy ellenségét, Átkot. A soha senki által nem olvasott kötetekből álló könyvember ugyanis féltékenységből és bosszúból meg akarja semmisíteni a világ legértékesebb könyveinek listáját, hogy saját műveit, a soha senki által nem olvasott könyveket írja be azok helyére. 

Fodor Veronika előző két könyvének legfőbb jellemzője - mondhatni védjegye volt, hogy szívesen élt egyedi megoldásokkal. Ilyen a Pannónia gőzhajó fedélzetéről című kötetben a régi szavak képes szótára, a Talpra magyar!ban pedig a gyerekeket interaktívan bevonó feladatok sokasága. Itt ezt a szerepet Tudálékos úr lexikonja tölti be, de az ötletet ezúttal nem sikerült szervesen beépíteni a regénybe. A könyvrongálók fajtáinak bemutatása (a morgok, a könyvek színes selyemszalagjait összegubancoló nyelvhuzigák vagy a szamárfülező kisasszony és az aláhúzigatók) meglehetősen hosszúra nyújtja a bevezetést, de a cselekmény további alakulásában ezek a figurák nem kapnak szerepet. Pedig az aláhúzigatók bingójátéka akár egy külön fejezetet, kalandos epizódot is megérdemelt volna.

Ezáltal, bár a történet lebilincselő és fordulatosan megírt, a szerkezet egyensúlya kissé megbillen. A hosszú bevezetéssel szemben a lezárás talán túl rövid lett, Átok legyőzése alig tíz oldalt tesz ki. Az izgalmakat fokozva lehetett volna még további fordulatokkal színezni a hősök párharcát a félelmetes, nagyhatalmú ellenféllel.

Nyelvi szempontból a szerzőtől megszokott igényesség jellemzi a kalandregényt. A beszédes nevek, mint Franz von Tudálékos, Ernesztina néni, Stempli úr, Könyvstósz bácsi különleges hangzásukkal visszarepítenek az időben, és közben mulatságos hatást is keltenek. Emellett a mai köznyelven megírt történetben olyan régies szavak, kifejezések biztosítják az ódon hangulatot és szolgálnak sok esetben nyelvi humorforrásként, mint pl. öregbítsék a nevem, notórius könyvmentő, megnyalta a tintaceruzáját, pödörintett a bajszán, monokli, méhviaszkorong. Illetve idesorolhatók még a könyvekkel, könyvnyomtatással kapcsolatos kifejezések és azok magyarázata is: pl. előzékoldal, merített papír, nyomdai klisé, könyvtükör, valamint a régi, ólombetűs nyomdagép működésének leírása. 

A kalandok végén Tudálékos úr rábukkan egyik régen élt őse eddig ismeretlen könyvére: Ahol minden kaland kezdődik. a föld alatti könyvrejtekhely építése és tervrajzai 1751-ből. Írta: Adalbert von Tudálékos. illusztrációk, térképek ugyanő.  Így remélhető, hogy lesz folyatás, és a kis csapatra: Ernesztina nénire, Tudálékos úrra és Pongrácra újabb kalandok várnak majd. 

A kötetet Igor Lazinnak a tőle megszokott szellemes, karikaturisztikus illusztrációi teszik teljessé, jól megragadva a könyv hangulatát. A kiskamasz korosztálynak szánt könyv apróbb hibái ellenére is élvezetes, szórakoztatóan tanulságos, viccesen kedves mű, amely biztosan nem fog csalódást okozni az ifjú olvasóknak.