Művészet a szentendrei papírmalomban / Szyksznian Wanda grafikái a szentendrei Vinczemillben / PRAE.HU

Szyksznian Wanda grafikái tökéletesen beleillettek a Vincze László papíripari mérnök által alapított üzem szellemiségébe. A családi vállalkozásként működő Vinczemill papírtermékei a mintegy kétezer éves kínai hagyományokon alapuló technológia szerint készülnek, kézműves módon. A kivételes szépségű és minőségű papírok olyannyira keresettek, hogy még az Angol Királyi Család asztalára is jut belőlük. Különlegességükről mindazok meggyőződhetnek, akik időt és energiát nem spórolva felkeresik a helyet. Érdemes, még ha Szentendre belvárosától egy kicsit távolabb is fekszik a manufaktúra. Családias hangulatú tárlataikon megtekintésre érdemes anyaggal találkozhatunk, jelenleg például Milorad Krstić új munkáival.

Csodájára lehet járni a műhelynek, ahol régi, kézi gépek között az asztalokon, polcokon, mindenfelé a már elkészült merített papírok várják, hogy míves alapul szolgáljanak iratoknak, okleveleknek, mint például a Kossuth-díjnak, de művészek, grafikusok is szívesen használják műveikhez. A kiállítótérként is funkcionáló tágas helyiség falára ezúttal Szyksznian Wanda nyomatai kerültek. A kiállítás ideje alatt vékony huzalokon lógó, igényesen elrendezett képek a figurativitás és az absztrakció határmezsgyéjén mozogtak. Uralkodó színviláguk a fekete-fehér volt, imitt-amott élénkebb, rikítóbb színek (vörös, ezüst és tarka). A tematikus csoportok közül a legnagyobb sorozaton keretbe komponált fantomfej volt látható különböző geometrikus és organikus elemek variációival. A fej motívum – ezúttal egy fiatal lány – tűnik fel egy idei naptáron. A művész számozott példányú grafikai albumai is itt készülnek a papírmalomban.

Szyksznian munkáin meglátszik a pop-art hatása, a ‘60-as, ‘70-es évek hippimozgalmának szabadságvágya. Mindkettő hatást gyakorolt rá, ám a hippi korszaknak csak külsőségeit és divatját vette magára, életformáját nem – nyilatkozta egy interjúban. Szyksznian Wanda tizenévesen tervezte meg első plakátját a legendás Illés zenekarnak, aminek köszönhetően hamarosan országos ismertségnek örvendhetett. Ebben az időben még a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt, mesterei Bernáth Aurél és Konecsni György voltak, grafikusnak készült. A csábító ajánlattal Bródy János, az együttes énekese, gitárosa és legfőbb dalszerzője kereste meg. Szyksznian Wandának akkor már híre volt a szakmában, az Élet és Irodalom is közölte néhány rajzát, az együttes pedig szerencséjére grafikust keresett. „Kíváncsiak voltak, hogy ezen a területen mire mennék” – emlékszik vissza a történtekre.

A zenekar tagjaival történt találkozás, majd szoros barátság meghatározta egész életét. Ugyanakkor nemcsak lemezborítókat tervezett, filmek (Tótágas, 1976; Zorro 1976; Sámán 1977; A nagy generáció 1988), kereskedelmi plakátok (SZOBI-I szörp- Gyümölcsből, gyümölcsszörp 1978, Országos diáknapok, 1979) és murális megbízások fémjelzik alkotói tevékenységét. Tíz évvel a rendszerváltás után felkérte a Budapesti Műszaki Egyetem vizuális kommunikációt oktatni. Habár nem állt szándékában tanítani, elfogadta az ajánlatot. „Gondoltam, megnézem, végül is ötvenéves vagyok. Talán eljött annak az ideje, hogy amit fölszívtam, amit tudok, amim van, azt itt az ideje átadni”. Ez olyan sikeres volt, hogy öt éven belül címzetes egyetemi docenssé nevezték ki, Ferenczy Noémi-díjban (2000) részesült.

Szyksznian Wanda több nemzedéknek rajzolt egy lassan eltűnni látszó műfajban. Hogy ne merüljön feledésbe, azért az alkotó is sokat tett. Megszerzett tudását és tapasztalatait felhasználva új technikákkal dolgozik és kísérletezik. Az áprilisi megnyitón nemcsak az Illés egykori frontembere, Szörényi Levente, de Orosz István, a hazai plakátművészet legjelesebb képviselője is ott volt, emlékeztetve az érdeklődőket, hogy a plakát nem tűnt el, legfeljebb átalakult.