Üres térben vagyunk egy színésszel, aki nem játszik. Egy színésszel, aki önmaga. Egy színésszel, akinek közvetlensége zavarba ejtő. Nem kis dolog kiállni egy üres térbe, idegen emberek elé és bevallani legnagyobb gyengeségünket, őszintén beszélni hibáiról, esendőségéről, függőségről, vágyakról, pofára esésről, és igen, a halálról. Még akkor sem kis dolog, ha történetesen színész az illető.

Ez a fajta közvetlenség egy olyan társadalomban, melyben szinte már kötelező csak a szépet és jót mutatni, ahol a hibáink csak támadási felületet adnak, meglepő, zavarba ejtő és furcsa mód üdítő. Holott a téma távolról sem az: drogfüggőség, mániás depresszió, mátrix-betegség, zárt osztály, intenzív osztály, halál.

Mi van akkor, ha nincs szerepformálás, holott a színpadon van egy színész? Mi van akkor, ha megszűnik a megnyugtató távolság színész és néző között? Mi van akkor, ha ami megmarad, az a kendőzetlen igazság?

Nehéz valamit ennyire közelről nézni. A hagyományos színházban megnyugtató a távolság színész és néző között. A szerep, amit a színész magára ölt, biztosítja a távolságot. Persze ott van az ember is, de a szerep mögé bújva. Tudjuk, hogy a színész szerepet játszik. Tudjuk, hogy amit látunk, nem a valóság.

A kisrealista színházi hagyományon kondicionált néző számára ez a dokumentarista jellegű színházi élmény merőben más. Nincs díszlet. Nincs világítás. Nincs effekt. Csak egy ember. Bizonyos értelemben önmagunkat adni, színpadon és az életben egyaránt, a legnagyobb kihívás.

Olyannyira nem vagyunk nézőként kondicionálva ilyesmire, hogy zavarba ejtő ez a találkozás. Egyértelműen terápia ez a színésznek, de terápia a nézőnek is. Terápia, mert igaz. Terápia, mert önazonos. Terápia, mert szembesít. 

Művészetben kimondhatóvá tenni a kimondhatatlant, ahogy Kant fogalmaz, a legtöbb és legnehezebb. Ez alkalommal közel járunk hozzá. 

Ajánlom annak, aki szomjazza az őszinteséget. Akit ért már veszteség. Aki szalajtott már el lehetőséget. Aki esett már pofára. Aki reméli, hogy ezúttal másként lesz. Egyszóval: Mindenkinek.

Miklós Marcell – Selmeczi Bea: Neo
monodráma
Előadja: Miklós Marcell
Dramaturg: Selmeczi Bea
Rendező: Keszég László
Helyszín: Jurányi Ház, B épület, II. emelet, TÁP terem 
2023. március
Az előadás drogprevenciós célzatú.