A különböző kategóriák, versenyblokkok között búvópatakként húzódott meg a család válságának, a családon belüli konfliktusnak a tematikája. Egyes esetekben csak mellékesen jelent meg, ilyen volt például a Hi Hitler, Cserebogarak: Balczó vagy a Cigánymesék: Fecska jósol. Más filmekben viszont egészen központi szerepet kapott.

Egy családi étkezést dolgoz fel Bárány Dániel Vacsora című gyomorforgató rövidfilmje. A dülledt szemű, groteszk, ám eleinte bohókás figurák egy része örömmel, mások bosszúsan foglalnak helyet az asztalnál, de a néző is hamar fészkelődni kezd székében. A rokonok szeretetet színlelve kínozzák, bántják egymást és magukat, a meghittnek szánt este hatalmi harcok terepévé válik. A furcsa, elfolyó animáció, kényelmetlen beállítások, szokatlan plánozás, nem esztétikus képkompozíciók és a sok közeli mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a filmet – a lehető legjobb értelemben – rossz legyen nézni.

Kiemelendő, hogy a tizenöt perc alatt egyetlen szó nem hangzik el, de mindent értünk. Előkerül itt alkoholizmus, étkezési zavarok, áldozatként tetszelgés, elégedetlenkedés, valamint a piszkálódás rengeteg fajtája. Undorító film, a fesztivál egyik legemlékezetesebb darabja.

Szerintemezazegész TV-sorozat Szorít a ház című epizódja

Ehhez képest szinte fellélegzést jelent a szerethetően diszfunkcionális családot ábrázoló Szerintemezazegész TV-sorozat Szorít a ház című epizódja, amely egy lomtalanítás történetét meséli el. Túl kevés a hely, egyes tárgyaktól meg kell szabadulni, de a dolgokat elengedni nehéz. A főszereplő kislány tudományos célokból megfigyeli, elemzi a családtagokat, és viselkedésüket David Attenborough-t megszégyenítő narrációval kommentálja. Ezen a humoros, elnagyolt lencsén keresztül rácsodálkozhatunk saját magunkra és gyűjtögetési hajlamainkra. Az epizódot a sorozat alapjául szolgáló, azonos című kötet illusztrátora, Buzási Gyopár-Orsolya rendezte, az animáció pedig a könyvben található kollázsokat idézi. A Szerintemezazegész nyerte idén a KAFF legjobb televíziós sorozatnak járó Bálint Ágnes-díját.

Szintén a magyar rövidfilmek táborát erősíti az Apád. Kühnel-Szabó Anita filmjében Miklós, az ifjú hegedűművész halálos vagy halál közeli balesete után a purgatóriumban találja magát. Itt saját apja válik a kalauzává, és különböző próbatételeken kell átesniük ahhoz, hogy Isten színe elé járulhassanak. Miklós egész életében szenvedett attól, hogy örökké kritikus apjának sosem tudott megfelelni, és ez eleinte a túlvilágon sincs másképp. A nem evilági utazás során mindkét fél kicsit jobban megismeri a másikat. Az apa kielégíthetetlen entitásból bosszantó alakká zsugorodik, aki saját kicsinységétől való rettegése és önbizalomhiánya miatt nem volt soha elégedett fiával sem.

Az egész estés európai és magyar versenyprogramban egyaránt helyet kapó Műanyag égbolt középpontjában álló család már a film kezdete előtt összeroppant. A gyermekét elvesztő Nóra úgy határoz, saját életét is eldobja magától, férje, Stefan viszont minden követ megmozgat, minden szabályt áthág azért, hogy ezt megakadályozza. A száz év múlva játszódó disztópikus történetben a Föld terméketlenné vált, a növények és állatok eltűntek, az emberiségnek pedig csak töredéke maradt életben, akik Budapest városkupolája alatt, a szélsőséges időjárástól biztonságban élik rendkívül szabályozott életüket, és még az éhhalál sem fenyeget senkit. Ennek azonban szörnyű ára van, a túlélés érdekében kifejlesztett új módszerek pedig csak egy fokkal jobbak a kannibalizmusnál. A film legnagyobb erényeinek egyike a világépítés. Keveset tudunk meg arról, hogyan is zajlott le a mindent gyökerestül felforgató kataklizma, és arról is csak találgatni tudunk, vajon más országok átvészelték-e. Végig azt érezzük azonban, hogy a történet csupán egy kis szeletét mutatja be egy sokkal nagyobb világnak.

A hollywoodi filmek omladozó vagy növényekkel benőtt felhőkarcolói után üdítően hat a posztapokaliptikus Miskolc. Egyszerűen jó látni Magyarországot a jövőben, egyszerre ismerősen és kifordulva önmagából.

Könnyű lett volna dialógusokkal a néző szájába rágni a történet környezetvédelmi üzenetét, de ez szerencsére elmaradt. A Műanyag égboltnak úgy válik szinte mellékesen környezetvédelmi tanmesévé, hogy egyszerűen bepillantást enged egy kietlen, lepusztult jövőbeli világba, amelyben az emberiség a kihalás szélén vergődve is ugyanolyan kicsinyes, mint mindig, és ipari szinten gyilkolja önmagát a fennmaradás érdekében. A csonka családot pedig nem gyógyíthatja meg a dolgok megváltoztatásának vágya, csak az elfogadás. A film animációja megosztóra sikerült, egyeseket elidegenít a rotoszkóp és a 3D-s háttér néhol valóban nem túl harmonikus kombinációja. Azt azonban, hogy Magyarországon egy ilyen ambiciózus, kísérletező, felnőtteknek szánt egész estés sci-fi animációs film készült, mindenképpen díjazni kell. A KAFF zsűrije is így gondolkodhatott, így a legjobb magyar egész estés játékfilm Pannónia-Matolcsy-díjával jutalmazták Szabó Sarolta és Bánóczki Tibor filmjét.

Műanyag égbolt

Az egész estés európai film kategória (egyik) nyertese, a Nagyapám démonjai (Os Demónios do Meu Avô) egyik központi motívuma szintén a rokoni szálak válsága. Rosa sikeres nagyvárosi nő, aki csak nagyapja halálhírére ébred rá, mennyire eltévedt saját életében, így visszatér rég látott szülőfalujába. Itt azonban fokozatosan rá kell ébrednie, hogy a csodált öreg valójában rengeteg rossz tulajdonsággal rendelkezett, és a helyiek jó okkal haragudtak rá. Nagyapja agyagból készített szörnyfigurái, démonai kísértik az álmait, nappal pedig újra és újra azzal szembesül, hogy hiába nem felelős családja bűneiért, a közösség nagy része hidegen vagy kifejezetten ellenségesen fogadja őt. Rosa egyszerre próbálja megtalálni önmagát és kibogozni a múlt szálait. Lassan ráébred, hogy nagypapája is megbánta már azt, amit haragjában a faluval tett, és feljegyzéseket, nyomokat, instrukciókat hagyott hátra, amelyek segítségével az unokája visszaállíthatja a rendet. A Nagyapám démonjainak képi világa egyszerűen gyönyörű. A film számítógéppel készült 3D-s animációnak indul, majd, amikor a nő visszatér a faluba, a nagyvárosi mocsokkal együtt ez is lefeslik róla, és innentől kezdve stop motiont látunk, méghozzá Portugália első egész estés stop-motion filmjét láthatjuk. A karakterdizájn, főleg a démonok esetében, sokat merített Rosa Ramalho keramikus szobraiból. A történet magával ragadó, és megmutatja, hogyan szerethetünk valakit még akkor is, ha nem egyértelműen jó ember. A katarzist csak az gyengíti, amikor a néző néhány órával a film megnézése után realizálja, hogy ha a nagyapa tényleg azt akarta, hogy a falu lakóinak évtizedes kényelmetlenségének vége legyen, sokkal nagyobb jót tett volna, ha ő maga megoldja az általa kreált problémát ahelyett, hogy egy komplikált síron túli kincsvadászatot rendez az unokájának, hónapokkal, talán évekkel elnyújtva a folyamatot.

A diákfilm-szekcióban is megjelenik a család válsága. A Tóth Lili által rendezett Pipás a valóban létezett tanyavilági munkás és bérgyilkos legendává duzzadt történetét dolgozza fel. Pipás Pista – született Fődi Viktória – a családon belüli erőszak áldozatainak nyújt segítséget brutális módszerekkel: bántalmazott feleségek megbízásából abuzív férjeket fojt meg, majd a dolgot öngyilkosságnak állítja be. Fődi Viktória maga is áldozat volt fiatal korában, az őt ért trauma rövid, néhány másodperces flashbackekben fel-felvillanva szakítja meg a jelen eseményeit.

Az animáció fekete tusrajzai zaklatott iramban váltakoznak, a képi a világból is süt az ábrázolt közeg kíméletlensége és embertelensége. Valami kibillent, és Pipás az, aki piszkos módszerekkel helyreállítja azt. Az agresszió agressziót szül, a népies zene és képek örvénylése rohanó iramot diktál, a film során csak néha van idő fellélegezni. Végül az antihőst egyszerre éri el a bukás és a megdicsőülés.

Vacsora

A 2023-as KAFF tehát bővelkedett izgalmas és tartalmas filmekben. Már a fenti alkotások is sokféle módon közelítették meg közös témájukat, de ezen felül még számtalan történetet és hőst, filmet, sorozatepizódot, videóklipet, kreatív reklámot láthatott, emellett egyéb élményekkel is gazdagodhatott az egyszeri fesztivállátogató. Mondhatnánk úgy is, a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválra abszolút megérte befizetni idén is – mondhatnánk, de az összes program ingyenes volt mindenki számára.

Képek forrása: kaff.hu