Richard Wagner a Ring szövegkönyvének megírásakor az ősi germán történetekhez nyúlik vissza, így jut el az izlandi Völsunga sagáig. Mivel részben ebből történetből inspirálódik a zeneszerző, a  két műben a szereplők és az események szintjén nagy a hasonlóság, még ha a Ringben jóval egyszerűbb is a történet. Wagner a saga számtalan szereplőjéből sokat elhagy, csak néhányra fókuszál, és Sinfjötli és Sigurd alakjai mintha összeolvadnának a ringbeli Siegfrieddé. A Völsunga sagában az istenek egészen máshogy avatkoznak be a földi világba, mint Wagnernél. Talán túlzás lenne azt állítani, hogy nagyobb mértékben, inkább csak arról van szó, hogy közvetlenebbül. Ezen túl hiányzik az isteni szint bemutatása, ami viszont Wagnernél kulcsfontosságú réteg.

Ódin a ringbeli megfelelőjéhez, Wotanhoz hasonlóan egy kardot, a Gramot egy almafába vágja. Ez az almafa (Wagnernél kőris) pedig annak a háznak a közepén áll, melyben Signy és Sigmund felnőtt. Ez a fa, a világ egészét átfogó világfa a romantikában többször megjelenik, például a magyar irodalomban Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjében is. A kardot csak Sigmund tudja kihúzni, Signy új férje pedig megsértődik és el akarja pusztítani a hőst. Végül aztán Sigmund kerekedik felül. Itt eltérés van a Ringhez képest, ahol egyszerre esik el Siegmund és Sieglinde férje. Az izlandi történetben Signy és férje halnak meg, Sigmund életben marad.

Sinfjötli és Sigurd pedig Wagnernél Siegfrieddé olvadnak össze. Hiszen Sinfjötli egy testvérszerelemből születik, halála pedig úgy éri, hogy mérgezett sört itatnak vele. Ugyanolyan rossz természetű és nem túl kedves alak, mint Wagnernél Siegfried. Anyja szerint azért, mert kettő Völsung vére egyesül benne ( „Azért olyan heves a természete”). Siegfriedhez hasonlóan Sigurd utószülött, apja, Sigmund pedig egy csatában elesik (ahol Ódin öli meg), az összetört kard darabjait aztán Sigurd megörökli. A kardot (Gram) később összekovácsolják, azonban ezt a wagneri Siegfrieddel ellentétben nem maga a hős teszi, hanem a lény (aki itt valamilyen vidraszerű lény, Wagnernél viszont óriás lenne), aki felnevelte, mint ahogy a Ringben Mime Siegfriedet. Talán azért, hogy Mime még a völsungabeli Reginnél is hitványabb legyen. Az is lehet viszont, hogy Wagnernél azért Siegfried kovácsolja össze a Not(h)ungot, mert így jobban hasonlít egy romantikus ideára: egy olyan emberre, aki a testi erőn túl a művészi-kézműves ügyességet is magában hordozza, és nem csak egy dologhoz ért.

Sigurd a kard erejét teszteli

Ezt követően Sigurd megöli Fáfnirt, aki kígyóként (sárkányként) őrzi a kincset mindkét műben. A hős pedig szörny vérét ízlelve képes a madarak énekének megértésére. Ez a rész a Siegfriedbe így át is került. Későbbiekben is folytatódik a hasonlóság a saga és az opera között: Sigurd egy sziklához jut, ahol lángok vannak és egy nő teljes vértben alszik Ódin átka miatt. Wagner Brünhildájával ellentétben Brynhild itt nem valkűr, hanem csak egy harcos természetű, rúnatudó nő.

Fáfnir szívének megsütése

Ahogy az Istenek alkonyában Sigfried, úgy a sagában Sigurd is elfelejti egy varázsital miatt Brynhildet, és így kicselezve végül Gunnar nyeri el a lány kezét. Brynhild, mivel Sigurdot szereti igazából, depressziós lesz, majd miatta megölik Sigurdot. Ez a rész nem került át Wagnerhez, ahol a nibelungok gyűrű iránti buzgalma okozza a konfliktusokat. Ezután Brynhild Sigurdnak egy hatalmas máglyát rakat, majd szerelmével együtt elég, ahogy ez a Götterdämmerung zárlatában is megjelenik. Wagner ezt a jelenetet kellően drámainak vélte, így a Ring cselekménye ezután véget ér, a Völsunga sagában viszont még tovább folytatódnak a kalandok a hunoknál.

Jól látszik tehát, milyen nagy hatással volt a Völsunga saga a Ring cselekményére. De az is egyértelmű, hogy Wagner valami újat akart létrehozni, így több mitológiai történetből inspirálódott, majd valami egészen egyedit alkotott.

Borítókép: Fáfnir megölése
Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Sigurd#/media/File:Siegfried_20.gif

Cikkbeli képek forrása: The Sigurd Portal