A Katona József Színháztól nem idegen olyan darab színpadra állítása, melyben az egymással való kommunikációra képtelen, saját szenvedésük foglyaként magányosan tengődő embereket mutat be. Például – a szintén Tarnóczi Jakab által rendezett – Melancholy Rooms is ilyen helyzetet jelenített meg. A Cseresznyéskert esetében azonban bár létrejöhetne reflexió a problémákra, a szereplők kereshetnének egy megoldást, mellyel elkerülhetik a legrosszabbat, a kert elvesztését, de képtelenek szembenézni a sorsukkal vagy konstruktívan állni önmagukhoz.

Ljuba (Ónodi Eszter) számára a cseresznyéskert az emlékezés helyszíne és el akarja kerülni, hogy a kert elvesztésével kivágják a fákat. Ameddig lehet, a múlt egy fontos darabját meg akarja őrizni. A problémákkal való szembenézés három szereplőben testesül meg, akik különböző életstratégiákat képviselnek. Firsz (Szacsvay László) az idősek tudásának figyelmen kívül hagyását mutatja be, Ánya (Rujder Vivien) a felesleges pénzszórásra hívja fel a figyelmet, Jermolaj (Vizi Dávid) pedig kitalálja azt a gazdasági konstrukciót, mellyel az egyéni életszínvonal, bár az értékek elvesztésével, de fenntartható.

Tarnóczi Jakab értelmezésében a színpadkép üres, a darabnak pedig egyáltalán nem árt a díszlet hiánya. Egy hosszú asztalon, néhány széken és egy csilláron kívül semmi sincsen a színen, a falak a Katona falai. Ez az üresség viszont több lehetőséget enged a színészi játék és a szöveg érvényesülésének, illetve a forgószínpad használatával párosulva egészen a néző elé idézheti a színház egy másik darabjának, a Kaukázusi krétakörnek színpadképét (Kamra, Székely Kriszta rendezése), melyben a szinte üres forgószínpadon csak egy faláda a díszlet. Brecht 2017 óta műsoron lévő drámájában szintén szerepet játszik az értékmentés problematikája, azonban ott nem materiális értékek állnak a középpontban, hanem az erkölcsiség megőrzése és a társadalmi felelősségvállalás. Ez a feladat pedig még olyan helyzetekben is fennáll, melyekben ez anyagi-társadalmi szempontból előnytelen az egyén számára – ahogyan Ljubának a kert megmentése szintén előnytelen.

A darab egy pontján pedig színpadra lép egy arra járó – egy színész, aki a most negyven éves színházhoz valamilyen módon kötődik, így is erősítve az előadás emlékezéshez-értékőrzéshez kapcsolódó értelmezését. Hogy ki lép ebben a szerepben épp aznap este színpadra? Udvaros Dorottya, a színház egykori alapítótagja? Mácsai Pál, a hasonló színházi hagyományokat követő Örkény Színház igazgatója, aki korábban a Katona több darabjában is játszott? Vagy esetleg valaki más? Talán még a többi színésznek is meglepetés.

A színház nagyon is akarja, hogy a művet vessük össze a színház aktuális helyzetével. A pénzügyi problémákkal küszködő színház új darabot mutat be, melyet azután választottak, hogy anyagi okokból le kellett fújniuk az Istenek alkonyát. Így valóban a Katona lesz a cseresznyéskert. Ilyen olvasatban egy másik telek tulajdonosa, Borisz (Elek Ferenc) egy másik színház közösségét jelképezi, egy olyan színházét, melynek bár ugyanúgy folyamatosan pénzre van szüksége, mindig reménykedik ilyen-olyan véletlen támogatásokban: „Én sohase veszítem el a reményt. A múltkor is, már azt hittem, kész, vége, veszve minden, hát nem éppen az én földemen vitték keresztül a vasutat, … szép summa ütötte a markomat. Most is, majd csak alakul valami, ha ma nem, hát holnap…”  A Katona társulata megpróbál az anyagi helyzettel mit sem törődve továbbra is színházat csinálni. És ahogy Ljuba is az utolsó percig őrzi az értékeket, a fákat, bár önmagát menthetné, úgy a társulat is addig csinálja a színházat, amíg el nem kell hagyniuk a cseresznyéskertjüket.

Írásomban a szöveget Elbert János fordításában idézem.

Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert
Fordító: Morcsányi Géza

Ljuba: Ónodi Eszter
Ánya: Rujder Vivien
Várja: Pálmai Anna
Leonyid: Kocsis Gergely
Jermolaj: Vizi Dávid
Petya: Tasnádi Bence
Borisz: Elek Ferenc
Sarlotta: Rezes Judit
Szemjon: Gloviczki Bernát e.h.
Dunyasa: Pálos Hanna
Firsz: Szacsvay László
Jása: Pásztor Dániel e.h.
És egy arra járó

Díszlet: Kálmán Eszter
Jelmez: Kálmán Eszter
Dramaturg: Kukk Zsófia
Zene: Bencsik Levente, Hunyadi Máté
Fény: Bányai Tamás
Szakmai konzulens: Varga Tibor
Súgó: Boncza Anita
Ügyelő: Valovics István
Asszisztens: Tiwald György
Rendező: Tarnóczi Jakab

Bemutató: 2023. április 22.
Katona József Színház

Fotó: Horváth Judit, Katona József Színház