Hatalmas érdeklődés övezte Kovács Rita első regényének bemutatóját, a rendezvényre érkező vendégek nem is fértek el a Kis Présházban. Az est elején Péczely Dóra szerkesztő köszöntötte a szerzőt és beszélgetőpartnereit valamint a közönséget A beszélgetést Labancz Dániel nyitotta meg, magyarázatot adva arra, mit keres egy klinikai szakpszichológus egy könyvbemutatón. Mint mondta, a regényben több olyan lélektani szál és csavar van, amelyek megértése számára magán- és szakemberként is érdekes volt. A regény férfi és nő találkozásával indul, és érzelmileg nagyon be tudja vonni az olvasót, de több kérdést is nyitva hagy, nem derül ki biztosan, mit is jelent egy adott fordulat vagy érzelem. Éppen ezért első kérdése Kovács Ritához arra vonatkozott, számára mit jelent a regény.

Kovács Rita elmondta, ugyan már 2008 óta publikál, az Aranymetszés az első regénye. Első publikációi művészeti kiállításokról írt kritikák voltak, ekkor szerette meg azt a folyamatot, ahogy egy kép megelevenedik, amikor történeteket képzelünk mögé. Mint mondta, nem is gondolta egy kiállítás megtekintése után, hogy ezek a gondolatok megfogalmazódtak benne, azonban amikor leült cikket írni róla, az szinte íratta magát. 

Biztos volt benne, hogy egy nem klasszikus szerelmi történetet szeretne írni, annál jóval nagyobb hangsúlyt fektetett az elmélkedő, lélektani részekre. Ezzel a megállapítással Labancz is egyetértett, elmondta, számára néha sok is volt az elmélkedés, ami szerinte a női elbeszélő sajátossága, a férfiak nem gondolkodnak ennyit. Hozzátette, a férfi szereplővel egyáltalán nem tudott azonosulni. Mindkét főszereplő hordoz korábbi traumákat, de mint mondta, a férfi egy „nárcisztikus pöcs”, aki kihasználja a nő érzelmeit.

Labanczot a férfi főszereplő kifejezetten idegesítette, nem értette, miért tűnik tehetetlennek. Elmondta, ennek ellenére, sőt, éppen ezért, az ez által keletkezett belső feszültség miatt élvezte az olvasást, kíváncsi volt, hova fog kifutni a regény és a két főszereplő kapcsolata. Kovács autentikusnak tartja a női szemszöget: női közegben tudják, milyen sokat lehet akár egyetlen mondaton is gondolkodni. Hozzátette, fontos észben tartani a szereplők traumáit is. Nem akarta „túlpszichologizálni” a regényt, de lényegesnek tartotta felvillantani a traumák maradandó hatásait.

Labancz rámutatott, a regény női főszereplője ékszerkészítő, ötvös, az ékszereknek és a kézműves világnak így nagy szerepe van a regényben. Deliné Pőcze Erzsébetet kérdezte, számára milyen volt ékszerkészítőként olvasni a regényt. Pőcze elmondta, különösen izgalmas volt az olvasás, mivel pszichológus végzettsége is van. Amikor felkérték a beszélgetésre, igyekezett tankönyvszerűen olvasni a regényt, hogy minél több részletre emlékezzen. Ebben azonban nem járt sikerrel, mivel a regény magával sodorta. Mint mondta, ő ugyan nem ötvös, más technikával készíti az ékszereit, mégis otthonos volt számára a különböző folyamatokról olvasni. Labanczcal ellentétben jól tudott kapcsolódni a főszereplőhöz, a traumafeldolgozásban neki is nagy segítséget nyújt az ékszerkészítés. A regényben minden ékszernek, műalkotásnak jelentése van, ami továbbgondolásra is alkalmas. Pőcze maga is tapasztalta,  vannak olyan esetek, amikor egy ékszernek története, jelentése van. Elmesélte, hogy egyszer felkérésre szülők jegygyűrűjét kellett átalakítania a lányuknak, aki különleges alkalmakon hordja az új ékszert, és ilyenkor úgy érzi, a szülei ott vannak vele.

Kovács kifejtette, miért éppen ötvös lett a főszereplő szakmája. Amikor Padovában élt, gyakran utazott Velencébe, ahol az egyik biennálén egy amerikai festőcsapat kiállítását is megnézte. Az egyik festőművész az ékszerkészítésről készített képeket. Amikor ezt a kiállítást látta, eldöntötte, hogy főszereplője ötvös lesz. Az ékszerkészítés pedig hozta magával a velencei szálat is. Kovács szerint Magyarországon nincs akkora hagyománya, mint például a Balkánon, de olasz nyelven is rengeteg szakirodalmat lehet olvasni erről a szakmáról. A kutatómunka eredménye a regényen is megmutatkozik, sok utalást olvashatunk a reneszánsz ékszerkészítésről. Pőcze megvallotta, az ékszerkészítés folyamata kapcsán sokszor tudott összekacsintani a főszereplővel. Labancz szerint a regényben az ékszerek mintegy amulettként működnek, szinte varázserővel bírnak.

A könyv egy fontos szála is a reneszánsz Velencében játszódik. Ezek a jelenetek sok kérdést vetnek fel, az olvasó nem tudja teljes bizonyossággal eldönteni, álomjelenetekkel, vagy valamilyen más varázslattal, esetleg időutazással van-e dolga. Labancz elmondta, ő mesének olvasta ezeket a jeleneteket. A velencei szál folyamatosan reflektál a fő szálra, a szereplők szerelmére is. Kovács nem akart szájbarágós lenni, szerinte mindenkinek meg lesz a maga olvasata. Lebilincselőnek tartja azokat a történeteket, amelyeken keresztül egy másik kor szokásait, helyszíneit ismerhetjük meg. Számára az a legérdekesebb ebben a történetszálban, hogy az olvasó nyomon követheti, amint egy kortárs budapesti ékszerkészítő egyszer csak a reneszánsz Velencében találja magát. Pőcze ezeknél a jeleneteknél aggódott a főszereplőért: tud olaszul, megtalálja a helyét, hazatalál? Labancz egyetértett, mint mondta, ő is aggódott a lányért, és meglepte, mennyivel bátrabb és kezdeményezőbb itt, mint a saját világában. Kovács szerint ez az érzés, hogy jobban mozog a művészet(é)ben, mint a való életben, minden alkotónak ismerős lehet. Számára minden elolvasott könyv, megnézett film lehetőséget teremt az önreflexióra. A regényben is többször ír arról, mit jelent a történetekben élni.

Labancz megjegyezte, ez számára menekülésnek tűnik. Kovács szerint a mai világban mindenki menekül valami elől, és mindenki másban találja meg a menekülőutat: könyvekben, pornóban, vagy a be nem teljesült szerelmekben. Kevés az egészséges menekülési minta, ezért találja főszereplője is nehezen az egyensúlyt a két világ között. Gyakori minta a menekülés, az emberek nem néznek szembe bizonyos dolgokkal, ezzel Labancz is sokszor találkozik a praxisában. Pőcze hozzátette, szerinte az alkotás lényege a kontroll, megteremteni a külvilágban a belső világot, így pedig létre tud jönni az egyensúly. Kovács mindezek mellett úgy gondolja, fejlődnek a karakterei, képesek lehetnek a traumáik feldolgozására. A regény nyitva hagyja azt a kérdést, hogy végül egymásra találnak-e a főszereplők, a beszélgetőpartnerek azonban egyetértettek abban, hogy a lehetőség meg van rá. Labancz hozzáfűzte, igen, az ember kapcsolatban sérül és kapcsolatban gyógyul, és itt a folyamat vége nyitva marad.

A beszélgetés zárásaként Kovács Rita felolvasta a főszereplők első találkozásáról szóló részt.

Az est visszanézhető a Kis Présház Facebook-oldalán.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fotó: Mariia Kashtanova