A nemrég megjelent, Quentin Gréban belga illusztrátor festményeit tartalmazó nagyalakú könyv magyar kiadása azért is különleges, mert az eredeti szövegek közlése helyett a kiadó felkért harminc magyar szerzőt, hogy a képekhez lazán kapcsolódva osszák meg gondolataikat, érzéseiket az apaságról.

A bemutató elején a Manó Kiadó vezetője, Csapody Kinga jelképesen átnyújtotta a KórházSuli Alapítvány számára a  kötet szerzői által felajánlott honoráriumokat. Tóthné Almássy Mónika, a KórházSuli vezetője nem csupán megköszönte a felajánlást, de röviden mesélt az alapítvány munkájáról is. A kötet szerkesztője ezután felelevenítette a könyv születésének folyamatát, elmondta, hogy mennyire pozitívan álltak a felkért szerzők a „feladathoz”, és hogy az egész projektet körüllengő jó atmoszféra a megszületett szövegeken, a végeredményen is érződik.

A színpadon jelenlévő alkotók – és a videóüzenetben bejelentkező Csorba Lóci – szövegeikben főként a saját apaságukra reflektáltak, így a beszélgetés is inkább a személyes megélések mentén zajlott.

A kedves és derűs történetekből kiderült, hogy bár többen is kaptak gyermekeiktől oklevelet, mely szerint a Világ legjobb apukája cím jár nekik, egyikük sem gondolja, hogy ez feltétlenül fedné a valóságot. Nyáry Krisztián szerint vannak helyzetek, amelyekre senki és semmiféle irodalom nem készíthet fel, ezért is gondolja fontosnak, hogy ne akarjunk mindig a legjobb szülők lenni, bővel elegendő az „elég jó” is. „És akkor megeshet velünk, hogy felnőtt gyermekünk sörözés közben elmeséli, hogy nem csupán azért tetováltatott magára egy rókát, mert az a kedvenc állata, hanem mert arról mindig az jut eszébe, hogy gyerekkorában mindenhonnan rókafigurákat hoztam neki” – osztotta meg Egressy Zoltán a közönséggel. Hajdú B. István kiemelte, hogy saját apukájára mindig példaképként tekintett, de egészen másfajta apa-fiú kapcsolat volt az, mint amilyen neki van a saját gyerekeivel. Azért is különleges a könyvben szereplő, általa írt szöveg, mert sosem nyilatkozik a családjáról, ezzel is óvva őket.

A beszélgetés során az apává válás emlékezetes pillanatairól, a szülőség nehéz és felemelő mozzanatairól kaptak kérdéseket a színpadon lévők.  Szó esett a minőségi, együtt töltött idő fontosságáról, a büszkeségről, a menőségi-faktorról és arról, mi mindent tanítottak a gyerekek az apukájuknak.

Iglódi Csaba, akinek nemrégiben megjelent regényének, a Dreher-szimfóniának központi figurája négy apa, hangsúlyozta, milyen fontosak az apa-gyerek közös élmények; ezért szervez nyaranta „fiús” táborokat a fiának és barátainak. (Tudósításunk a kötetbemutatóról itt.) Törekszik arra, hogy olyan programokat szervezzen, ahol hasznos ismeretekre is szert tehetnek, de azért a vagány, egész életre szóló emlékek a legfontosabbak. Nyáry Krisztián a Szeretlek, Apa! című kötetben megjelent szövegében ugyancsak egy cinkos-összekacsintós „apák és gyerekek” nyaralásról írt. Hangsúlyozta, hogy már egyre több az olyan szituáció, ahol őt csak úgy ismerik, mint valamelyik lánya apukáját – és ez így van jól.

És hogy hogyan lehet menő apukának lenni? „Én csak próbálom lekövetni az ő menőségüket” – mondta Szél Dávid, akit nem szippantott be a sneakerek világa úgy, mint a fiát, de igyekszik figyelemmel kísérni, mi érdekli éppen a gyerekeit, közös programokat szervezni, és akár még egy tőle távol álló koncertre is elmenni. És persze, nem túlaggódni a dolgokat.

Mi sem jelzi jobban egy bemutató sikerét, mint hazafelé sétálva azt hallani, ahogy egy fiatal lány az édesapjához fordulva lelkesen suttogja: „Hát, ez nagyon érdekes volt!”

Fotók forrása: a kiadó facebook-oldala