Sohasem jártam még Tállyán, csak képzeletben…

Weöres Sándor által megalkotott legenda alapján Lónyai Erzsébet 1808-ban, itt írta első versét, alig 13 évesen. Tudni lehet Weöres lírájából, hogy a költőnő, miután bejárta a Várhegy, majd a patak környékét, a táj látványélményei, s az emberek, kikkel találkozott, mind újszerű lendülettel hatottak rá. „Nyillj-ki nyillj-ki, bimbó rósa // Enyim vagy bimbó rósa.” – írta, s amikor olvastam, még nem ismerve Tállyát, a városra, mint misztikus titokként kibomló rózsára gondoltam.

A táj fizikai és szellemi értelemben egyaránt különleges mikroklímája azonban nemcsak költeményeket, hanem olyan különleges borokat is érlel, mint például a természetes édessége révén kuriozitást képviselő tokaji aszú. 

Borászattal foglalkozik Márton Péter, a tállyai Márton birtok és az Oroszlános borhotel tulajdonosa. 2022-ben arra az elhatározásra jutott, hogy a borkultúra mellett az 1980-as évek közepétől működő, hivatalosan 1990-ben bejegyzett ún. Közép-Európa Művésztelep hagyományait folytatandó, ismét teret enged a kortárs művészetnek a településen, nyári művésztelepek szervezésével. 

Május egyik utolsó napjaiban látogattuk meg az idei művésztelep alkotóit és a programsorozat szervezőit, Berger Annát és Márton Pétert, akik majdnem egy teljes napot nekünk szentelve adtak hírt a művésztelep első két évéről, illetve az általuk szervezett nyári művésztelepek idei eseményeiről. A közvetlen, családias hangulatú napot vendéglátóink feltétlen kedvességének és nyitottságának köszönhettük.

2022-ben Márton Péter meghívására a Pécsi Egyetemről érkeztek művészek Tállyára – és itt ismét Weöres Sándor-i szál merül fel, hiszen ő is Pécsett doktorált – az Oroszlános Vendéglő belső loggiájában, ahol a művésztelep alkotóival ebédelünk, láthatók is a múlt évben itt készült alkotások: szobrok, gránitból, fából.

Gulyás Gábor, a Műcsarnok és a Modem egykori igazgatója az utóbbi években Szentendre kulturális fellendítésére koncentrált; most pedig Mártonék meghívására a tállyai művésztelep szakmai kuratóriumának elnöke. A Tokaj-Hegyaljáról szóló rövid történelmi bevezető után megmutatja nekünk az idei művésztelep egyik prominens vendégének, Nagy Krisztának a festményét, az Oroszlános Vendéglő épületének földszinti szárnyában, más a Márton-Berger páros gyűjteményét képező alkotásokkal együtt került a mű. A festményen két idilli szépségű nőalak szerepel.  A két nem portré, inkább emblémaszerű, azért némiképp egyénített vonásokat is rögzítő stílusban megfestett testvérpár vonásain mintha több arc vonásai kontaminálódnának, megérzéseim szerint. A képhez modellt ülő – a művésztelep a művészek igényeit, kéréseit gondos figyelemmel követő „lelki motor” és főszervező – Berger Anna lányának és talán Nagy Krisztának az arcából is vegyül valamicske a karcsú nőalakok vonásaiba. A vérző pipacsokkal és a lovagi harcmodort felidéző karddal, mint attribútumokkal körbevett, idilli réten elhelyezett nőalakok elemelt szimbolizmusa allegorikus utalás a „testvérországunkban” és szomszédunkban már több, mint egy éve zajló háborúra, illetve a Tállyán uralkodó békés idill (friss, tiszta, koranyári fű) kontrasztjára. A művésztelep Gulyás által meghatározott témája (Háború/Béke) is erre az aktualitásra referál. 

Töttös Kata képzőművész, aki szintén a táborban alkotott, éppen nincs jelen éppen, a munkáját nem tudtuk megnézni, ezért Kocsis Katica írásából idézem a róla szóló passzust: Töttös „egy triptichon két darabját készítette el, hiperrealisztikusan megfestett női portrékat, amelyekre egy újabb, rajzos réteg került fel. A háborút szimbolizáló arc előtt puskagolyók, a békét jelentő portrén pedig egy békegalamb jelenik meg. A mű középső darabja egy könnyező női arc lesz, amelynek szeméből fekete hímzőfonalak vezetnek majd lefelé”(1).

Meg kell említenünk, hogy Gulyás Gábor kifejezetten odaadó figyelemmel van jelen a telepen, minden résztvevő művésszel sokat beszélget alkotómunkájuk részleteiről. Megszemléljük a Berger-Márton Gyűjtemény más alkotásait is, és Tállya legfontosabb épített örökségét (ide tartozik többek köz a Rákóczi-kúria, a Katolikus, a Református, valamint Kossuth Lajos megkeresztelésének helyszínéül szolgáló Evangélikus templom, a frissen felújított, a Közép-Európa Művésztelep gyűjteményéül szolgáló Maillot kastély), ugyanúgy, ahogyan a részt vevő művészek is, néhány nappal a mi odaérkezésünk előtt a nekik szervezett helytörténeti túrán. 

A település alatt futó pincehálózat egy szakaszát bejárva arra is jut idő, hogy a tállyai tájban is kiránduljunk egy keveset, megismerve egy házias körülmények között élő, nagy kertkapu közé zárt vaddisznót is, aki még az óriási komondorral, Borsó kutyával is összebarátkozott. Jó látni, ahogy a művészek és Péterék belefeledkezve a civakodó és hangos disznó-kutya barátság megfigyelésébe, szinte gyermeki örömmel nevetgélnek. Péterék, habár egyelőre még kétlaki életet élve Budapesten is megfordulnak, egyre inkább Tállyán érzik jól magukat, ahogyan sétálunk a helyiségben, a borász kollégáknak is beköszönnek, miközben Rabóczky Judit Ritával az egyik drótból hajlított barokk puttószerű szobrát fotózzuk, az ég felé tartva. A drótszobrocska, miután fellépdelt már a fák hegye fölé, kissé egyensúlyoz a villanyvezetéken, a mennyei és földi világban is egyaránt kissé idegen, de inkább szentszerű félszerzetként.

Rabóczky Judit munkái

A sétát követően jelen lévő művészek műtermeibe látogatunk. Végh Júlia festőművész kezdi a műtermi beszámolót. Júlia az utóbbi években olyan elsősorban a klasszikus szürrealizmus hagyományából táplálkozó színes kollázsokat készített, melyek antropomorfizált vagy antropomorfizálható félabsztrakt csendéletekként vagy emberi identitással felruházható növényi formákként (fák, kaktuszok) voltak olvashatóak. Az egyéni, felismerhető kolorittal készített munkák szeriálisan és viszonylag kis méretben készültek. A kicsiben kipróbált kompozíciós és színtani kísérletek eredménye lehet, hogy Végh a művésztelepen nagyobb méretű festményeket készített, amelyek Alice csodaországára emlékeztető sakktábla-padlós álomszobaterében ismét az emberi jelenlétet, vagy éppen annak hiányát képviselő tárgyak és motívumok, talán a művészeti világ mondén ragyogását és magányosságát egyaránt kifejező – például egy magassarkú cipő – szerepelnek. A képpáron részben megmarad a kollázs technika, illetve izgalmas lazaságú, szénnel rajzolt gesztusok is megjelennek. 

Végh Júlia művei 

Kusovszky Bea festőművész szintén két munkával készült el érkezésünkre. A Háború/Béke tematikához Kusovszky a szivárványszínek bibliai allúzióival kapcsolódik. A fénynyalábokat optikailag megtörő prizmában vagy a fény és vízcseppek fizikai találkozásakor keletkező szivárványszínek hatásaival, illetve a mozgó felületeket létrehozó pontraszterekkel, az ún. Moiré-effektussal való kísérletezés már 2020 szeptemberében már elkezdődött Kusovszky Bea A szivárvány rétegei című kiállításán az Art9 Galériában. A gyűrött drapériákra emlékeztető örvénylő Moiré-felületek egyszerre rendkívül szenzuálisak, és közelinek érezzük őket magukhoz, hiszen ruha- vagy drapéria szerűek, szinte megtapintásra ingerelnek, másrészt „szigorúan pontos”, a precízen adagolt és „kódolt” színeik, tudományos és op-art jellegük miatt színtan-kutatói attitűdöt is előhívnak a befogadóból. Magam ezeket a szivárványszínű fátylakat a velummal vagyis a latin fátyollal, és a fátyol fellebbentésére, a transzcendens titok feltárására utaló revelatióval kötöm össze. Mintha itt egyfajta pszeudo-jellegről is beszélhetnénk, mégpedig az op-art hagyományra bocsátott fátyolról, amely folytatja a Pauer Gyula által megkezdett gondolatot és Pszeudo-műsorozatot. A „béke”-színekben hullámzó látványok az op-art hagyománynak nem a feltárásán hanem eltakarásában, letakarásában működnének közre Kusovszky rejtőzködő és immanenciákban gazdag festői világában.

Hatala Péter festőművész munkáinak alapvető képszerkesztő technikája a kollázshagyományon alapul, amelyet hiperrealista festésmóddal és grafikai mini-etüdökkel vegyít. Számítógépes tervezéssel, nyomtatott elemekkel és festett részekkel gazdagított, illetve fényérzékeny, világító raszterfelületekkel hozta létre Tállyán készített munkáinak képtereit. Végtelenítésre is alkalmas, nyitott kompozíciók ezek, ám e rendkívül mozgalmas, szinte feszítően impulzív, a pop art-os színeket kölcsönző modern danse macabre-jelenetekben, a sokaság és a dinamika az örvényszerű unheimlich-érzetet kelt. A számlálhatatlan mennyiségű információt és javakat fogyasztó kortárs humánum szorongásai és vizualitásözönben szinte fürdő képöröme egyaránt kifejezhetőek itt. Hatala munkáiban a háború-tematika, a manierisztikus pop-art kollázsaiban egyébként – szinte jóslatként – már jóval a háború kitörése előtt megjelent. 

Hatala Péter munkája 

Verebics Ágnes mindkét tállyai munkája az egyházi ereklyék auráját adaptálja. Egy viaszból formázott és fémszegecsekkel tűzdelt, és Mária szívét „hét tőrként” átjáró fájdalomra utaló „kínzott” Madonna-szobrot és falra függesztett, műanyagfóliára montázsolt önarckép és öntestrészletekkel betöltött, felkavaró hangulatú, feszületformában installált egységes négyzetformájú képsorozatot készített. A viaszszobor egy jellemző házidísszel van installálva: a fehér horgolt asztalterítővel, amely kör alakú posztamensre van helyezve, még inkább kifejezve az egyszerű, hétköznapi otthonok miliőjét. Azokét az egyszerű otthonét, amelyek nyugalmát éppen a médiumon keresztül – a szoborhoz Gulyás Gábor elmondása szerint később egy tévé, mint „ready made” és egyben posztamens is fog kapcsolódni – a gyilkos, vagy pusztító (zajként) zavarja az információ és amibe agresszíven be-behatol. A média hatásáról, vagyis a nézőben keltett „szenvedélyes szenvedésnek” tűnő érzetekről pedig egészen pontosan tudósítanak a négyzetformájú képeken rögzített, pátosz-formula-szerű és horrorisztikus érzelmi töltésű emberi gesztusok. (A feszületmotívum a Messiások című, Gulyás által kurált, a Modemben, 2009-ben rendezett kiállításon Andres Serrano Piss Christ című vitatott munkáján egyébként szintén hasonlóan „nyugtalanító” környezetben, körítéssel szerepel.)

Verebics Ágnes egyik alkotása 

Végül de nem utolsó sorban Rabóczky Judit Rita munkáit szemléljük meg a művész jelenlétében. Talán nem véletlenül kerültek ők ketten, Verebics Ágnessel egy műterembe a művésztelepen – az egyházi-szakrális allúziók Rabóczky szobrain is erőteljesek. Az Aby Warburg által használt ikonológiai fogalom, a pátoszformula, azaz a „művészet tipikus gesztusnyelvezete” padovai Scrovegni kápolnában festett jajveszékelő Giotto-angyalkákkal kapcsolatban már felmerült a művészettörténetben. Tény, hogy Giotto angyalai mintaként, inspirációként szolgáltak Rabóczky egy ma már magángyűjteménybe került szoborsorozatán, ahol hangsúlyosan jelentek meg a kitörő érzelmeket közvetítő angyalarcok, most ismét angyalszerű figurákkal találkozunk, itt igaz teljes alakos figurákkal. A kavargó mozgást, a test belső erővonalait, és a testben is kifejeződő „lélekforma” sodró lendületét erőteljes grafikai hatású drótvonalak hajlítása „rajzolása” hozza létre. Az alakok leginkább térbe függesztve érvényesülnek. A templomok kupoláit díszítő barokk angyalok reminiszcenciáikként hatnak így, lebegve a műterem falai fölött. Amikor megjegyzem, hogy egészen szakrális hangulatú lett a műterem általuk, Judit tréfálkozó dühhel rám kiált: „Dehát, a műterem is templom!” Sokat próbálgatjuk jól elhelyezni őket, az angyalkákat, együtt is. Judit nagyon nyitott a közös munkára, együtt gondolkodásra, fotózkodásra is.

A műteremlátogatást esti beszélgetés és a Márton birtok borainak kóstolgatása zárja. A művésztelep egész nyáron folytatódik: a fiatal vagy középgenerációba csak éppen belépő tehetségek után a következő turnuson, a már díjazott, idősebb művészek fogják majd a kilincset Tállyán az Oroszlános Borhotelben.

A szervezők további céljai között szerepel helyi és budapesti kiállítások szervezése, szakmai díj alapítása, illetve, hogy Tállya kulturális újrapozicionálása is szerepel, szeretnék, hogy a Tokaj-Hegyalja régió felkerüljön Magyarország jelentős kulturális központjainak közé és meghatározó pontja legyen majd a megye kulturális térképének is. És talán Psyché is ír még Tállyán verset …

(1) Kocsis Katica: Újra ébredezik a művészet Tállyán. Interneten: https://kultura.hu/ujra-ebredezik-a-muveszet-tallyan/ Letöltés ideje: 2023-06-08