Hiánypótló minden olyan olvasmány, amely kiszakítja költőóriásainkat az iskolai tanterv szűkre szabott keretei közül, és a mai gyerekekre, fiatalokra hangszerelve mutatja be, mitől óriások ők és mitől költők. Hívhatjuk ezt leporolásnak, vagy újraértelmezésnek, a lényegen mit sem változtat: ahhoz, hogy a régi értékek eljussanak a mai tinikhez, muszáj klasszikus alkotóinkat kiemelni a szürke érdektelenségből. Az irodalom tankönyvekben szereplő, túlnyomórészt száraz életrajzi adatokkal megtűzdelt verselemző leírásokkal általában semmilyen szinten nem lehet felkorbácsolni egy tizenéves fantáziáját. Éppen ezért jött kapóra a Petőfi emlékév, melynek kapcsán a gyerekkönyvkiadók igyekeztek minél érdekesebb, és minél inkább korosztályokra szabott kiadványokkal előrukkolni. Így talán valódi ünnepé válhat a legismertebb magyar költő jubileumi évfordulója.

A Cerkabella Könyvkiadó kiváló érzékkel egy olyan kortárs költőt kért fel a kiválasztott, csaknem nyolcvan Petőfi-vers értelmezésére, aki hasonló nimbuszt tudhat magáénak napjainkban. Lackfi János legalább annyira ünnepelt poétája korunknak, mint a legtöbb magyar közterület névadója. Lackfi a manapság oly divatosnak számító műfajt, a kommentet használja fel, hogy megmagyarázza a tizenéveseknek a költemények keletkezése közben a szerzőben gomolygó indulatokat és gondolatokat. De olyan könnyed és vagány stílusban teszi mindezt, hogy még a leghosszabb versek is élvezetessé válhatnak. Bekerülnek egy olyan korosztály értelmezési tartományába, amelynek a hősiesség, a szabadság, vagy a haza már csak üresen kongó fogalmak. 

Az Így él Petőfi! jól megtervezett könyvborítóján Superman jelmezben és pózban suhan a költő, egy oldalára erősített karddal, körülötte esőt és havat szitáló felhők. Rögtön az első lapon kiderül, hogy az illusztrációkat jegyző Szabó Imola Julianna a Petőfi Irodalmi Múzeum engedélyével Petőfi műtárgyakat ábrázoló reprodukciókat is felhasznált a könyvben. Így lehet háttere nyomban az első portrénak egy régies kézírású levél megkopott másolata. Jobban szemügyre véve a klasszikusnak számító, ismert arcképet, a bal orca Petőfié, a jobb pedig Lackfié. A további illusztrációk is hasonlóan humoros kollázsokal jelzik a fejezetkezdéseket. A hat rész közül az első a világmegváltó, a második a partiarc, a harmadik a szerelmes, a negyedik a stand-upos, az ötödik a reménytelen, a hatodik pedig a harcos Petőfit mutatja be. A legjobban az  oroszlántestűként ábrázolt költő tetszett, amit ugyancsak régi levelek írásmintázata borít, valamint az űrhajótestű poéta. A régi képmásokon, szobrokon kívül hajdani fényképekről, számítógépes klaviatúrákon és DJ-pultokon keresztül néz ránk a költőnagyság, de megjelenik az illusztrációkon Szendrey Júlia, Csokonai Vitéz Mihály vagy éppen Arany János is.

Óriási anyagból, közel ezer vers közül kellett kiválasztani azokat a Petőfi költeményeket, amelyek végül az említett tematika szerint csoportosítva kerültek be a kötetbe. Mindezek előtt, Petőfi apánk, a pánk címmel előszót is írt Lackfi János, megelőlegezvén a könyvben található kommentjeinek stílusát, a mai szlenggel sűrűn megtűzdelt, kulcsszavakra koncentráló, amolyan haveri stílusba csomagolt rövid mondatokat. Az előszó végén így summázza véleményét Petőfiről: „Mindig van mondanivalója, kétszáz évvel a születése után is.” A továbbiakban tipográfiailag is jól elkülönülnek a költemények és a versmagyarázatok: ez utóbbiak színes háttérrel, könyvcédulának tűnő alakzatban emelkednek ki a lapból, noha a középpontban abszolút Petőfi versei állnak. Amikor hanganyag, azaz egy vers Lackfi által szavalt verziója is kapcsolódik az oldalhoz, arra egy Hallgasd meg! szóbuborékot trillázó kismadár figyelmeztet a QR-kód mellett. Lackfi előadásmódja éppen olyan vagány, mint a kommentjei. Így aztán három aspektusból: akusztikusan, vizuálisan és az értelmezés szempontjából is megújulnak és felfrissülnek ezek a régi, ámde időtálló darabok.