Az 1995-ben megalapított dán Dogma alkotásai talán az utolsó olyan filmtörténeti irányzatot képviselik, melynek alkotói egy saját maguk által kialakított és írásban is lefektetett filmezési metódust követnek. A módszer lényege: ha lehet, akkor csakis az eredeti helyszínen szabad forgatni, tilos a jeleneteket bevilágítani vagy díszletezni, a kamerát pedig folyamatosan a vállon kell tartani, nem engedélyezett a szűrők, valamint a filmzene használata sem, továbbá a hangnak és a képnek szinkronban kell lennie. A puritán technikai kikötéseknél érdekesebbek a dramaturgiai-tematikai szabályok: a történet játszódjon a jelenben, és ne tartalmazzon ún. "felesleges" akciókat, például gyilkosságot!
Ole Christian Madsen azon igen kevés főt számláló rendezői külön alakulat tagja, akik - számos híresebb kortárssal, így magukkal az alapító tagokkal (Lars von Trier, Thomas Vinterberg) ellentétben - szóról szóra betartották a Dogma kiáltvány minden egyes pontját. Madsen most is hűen követte azokat Szerelem magyarázat nélkül című filmjében. A számos nemzetközi díjjal kitüntetett rendező nem csak arra ügyelt, hogy a formai követelményeknek megfeleljen, hanem hogy tartalmilag is tovább vigye a Dogma filmek jellemzőit. Komoly drámának, hangos nézeteltéréseknek és heves érzelmi kitöréseknek lehetünk szemtanúi, a film feszült légkörét csak kevéske cinikus humor enyhíti.

A történet főhősei, Kira és Mads boldog házasságban élnek, ám újszülött gyermekük halála olyan mértékű traumát okoz a fiatal feleségnek, hogy a pszichiátriára kerül. Két év elteltével "szabadul", ám a családba és a társadalomba való visszailleszkedése cseppet sem nevezhető könnyűnek. Madsen kamerája ekkor csatlakozik Kirához, és egy korrekten megírt forgatókönyv alapján járja vele végig azokat a nehéz helyzeteket, konfliktusokat, melyek elvileg visszavezetnék korábbi életébe, valójában azonban csak centiméterekre választják el házassága végleges szétesésétől. Eleinte minden simán megy, a család örül, hogy újra láthatja a lányt, kinek zavarodott lelke (melyet jelen esetben tökéletesen kifejez a kamera folyamatos rázkódása) remélhetőleg visszabillen régi állapotába. Kira azonban nem épült fel teljesen, talán soha nem is fog. Kitöréseivel és kiszámíthatatlan cselekedeteivel egyre nehezebb helyzetbe hozza magát és szerencsétlen férjét. Először még az a kérdés robbantja ki a veszekedéseket, hogy Mads megcsalta-e Kirát, majd a dolgok odáig fajulnak, hogy Kira egy idegen férfi ágyában köt ki. Normális esetben Mads azonnal otthagyná. Normalitásról azonban nem lehet beszélni, így a férfi dühében leszidja, megerőszakolja feleségét, majd bevallja neki, hogy a nővérével csalta meg, de mindennek ellenére mégsem mond le róla. Tehet Kira bármit, viselkedhet bármennyire szélsőségesen, Mads akkor is kitart mellette, sőt, végül maga is "felveszi" a lány szeszélyes viselkedését. A közös őrület a film végi nagy vacsoránál ér el tetőpontjához, mikor is fény derül a múltra (vö. Születésnap), és a kétségbeesett pár együtt hempereg a táncparketten.

Madsen filmjének végkifejlete a pontos és következetes dramaturgiai felépítés miatt előre sejthető, kiszámítható. Ebben szerepet játsszanak a film eredeti, illetve magyar nyelvű címei is: Kira indítéka: egy szerelmes történet valamint Szerelem magyarázat nélkül. Mindkettő azt vetíti előre, hogy hőseink kerülhetnek bármilyen kiélezett helyzetbe, ők most már mindig ott lesznek egymásnak. Kira magatartása kissé őrült, rapszodikus, de szereti férjét. Mads a kezdetekben még türelmes, nyugodt, viszont őrülten szereti feleségét. Minden drámai szituáció ellenére tökéletesen kiegészítik egymást, és talán még maguk sem tudják a választ arra, hogy miért tartanak ki egymás mellett. Nyilván a szerelem az oka, de ez még nem ad kielégítő magyarázatot. A rendező szerint a szerelem valóban mindenen felülkerekedik, még a legfurcsább kapcsolatokban is.

Bármennyire giccsesnek is hangzik Madsen darabjának központi mondanivalója, a prezentálás cseppet sem nevezhető annak, és ez sokat emel a mozidarab értékén. Nincsenek ezerszer agyonrágott romantikus jelenetek, helyettük jól elkapott, őszinte pillanatok sorakoznak, melyeket Madsen operatőrének szinte tökéletesen sikerül megmutatnia. Az őszinteség illúziójának megteremtéséhez hozzájárulnak Madsen remekül kiválasztott színészei is. Stine Stengade gyermekien ártatlan tekintete és Lars Mikkelsen merev arca kiváló párost alkotnak a vásznon. Madsen ugyan nem mutat fel sok újdonságot, mégis sikerült egy kifejezetten ügyes filmmel tovább építeni pályáját, melyen jól tükröződik alkotója magabiztossága, a témához fűződő érzékeny viszonya és nagy szakmai tudása. Ezek után csak sajnálni lehet, hogy nem tartozik a Dogma filmek legismertebbjei közé.

Végül halkan megjegyezném, hogy a film legelső bemutatójára pontosan hét évvel ezelőtt került sor. Három esztendővel később ugyan látható volt itthon a dán filmnapok vetítéssorozatán, mégis furcsának tartom, hogy csak most került moziforgalmazásba. Nem akarok feleslegesen kitérni a forgalmazással járó bonyodalmakra, azonban ennyi év szünet manapság kicsit soknak és szokatlannak számít. Ráadásul ez esetben nagy időveszteségnek is. Madsen azóta már három nagyjátékfilmet vezényelt le. Reméljük, azokra nem kell majd ilyen sokat várni!

Szerelem magyarázat nélkül (En karlighedshistorie / Kira's Reason: A Love Story)
Színes, feliratos dán filmdráma, 93 perc, 2001.
16 éven aluliak számára nem ajánlott.
Rendezte: Ole Christian Madsen
Szereplők: Stine Stengade (Kira), Lars Mikkelsen (Mads)
Bemutató: 2008. szeptember 11.
Forgalmazza: Cirko Film