Már a kötetbemutató előtt elkezdődött, és az esemény alatt is tartott a Horváth Mihály által készített fotósorozat kivetítése, mely azt örökítette meg, ahogy Kali Ágnes levágja a haját – ez, mint kiderült, szimbolikus jelentőséggel bír, ugyanis egy új kötet megjelenése születésnek is tekinthető, és „minden születés áldozattal jár”. A fotósorozat akkor készült, amikor a kötet már végleges állapotában volt, és a szerző épp az Elektra adaptációján dolgozott; elmondta, hogy a mindennapokban rituálékba kapaszkodik, és keresi minden alkotáshoz kapcsolódó esemény szétfeszítését. Ez esetben áldozatot akart hozni; a kötetében számos dologtól, perszónától, traumától való megszabadulást tematizál, ezt akarta rítussá transzformálni. Egy ideig nehézkes folyamat volt, de végül élvezni kezdte.

A perszónák kapcsán Tóth arra kérdezett rá, hogyan született Kali Ágnes, mint szerző perszónája. Kali elmondta, nincs tudatosan külön alkotói személyisége, karaktere, csupán az, amit gondol a világról, amit felelőségteljesen tovább akar adni; nem választja le magáról, egybeforr az önazonosságban.

Tóth kiemelte, hogy az alkotói perszóna szétzilálása történik a kötet verseiben, különböző önjelölések, alteregók által: fekete tűz, vadló, ketrecharcos. Ezek értelmezése szerint nem maszkok, hanem a lírai én variánsai, amivel Kali teljes mértékben egyetértett, majd felolvasta a Vadlónak nincs helye, a Nem a tiéd és a Ketrecharcos, kérlek című verseket.

Ezt követően Tóth arról faggatta a költőt, hogy tekint vissza öt évvel ezelőtti, Ópia című debütkötetére, és hogy „hogy halad a Kali Ágnes - életvonalon”. Az irány nem is lehetne jobb, mosolyodott el Kali, majd a kérdés első felére felelve elmondta, nagy felelőssége van az irodalmi közegnek abban a tekintetben, hogyan kezelnek egy elsőkötetes szerzőt; az Ópia kapcsán pedig felelőtlenül rajongták körbe, így sokáig nem láthatta át a könyv hibáit. Valamint a kritikák sem voltak tanulságosak a szövegek szempontjából, inkább a személyéről, sőt, volt, hogy a külsejéről formáltak véleményt. „Nem akarom minden egyes negyven pluszos férfi szemében azt látni, hogy hú, még egy apakomplexusos csaj” – jelentette ki. Tóth úgy látja, Kali azóta sokkal reflektáltabbá vált, amit a szerző az elmúlt öt év élettapasztalatainak és olvasmányainak tulajdonít.

A kötet magánmitológiái kapcsán az örmény eredetre és annak motivikus megjelenésére terelődött a szó. Kali elmondta, keveset tud származásának erről a részéről, mert apai ágon örmény, viszont a legtöbb apai felmenője megőrült vagy meghalt. Ennek ellenére elkezdte tanulmányozni többek között az örmény genocídiumot. A folyamatot, ahogy a népirtást és saját örmény gyökereit konkrét családi történetek nélkül próbálta feldolgozni, olyannak találta, mint amikor valaki kapaszkodók híján önbántalmazásba kezd. Úgy érezte, ezen a személyes genocídiumon keresztül kapcsolódhat az elhallgatott örmény genocídiumhoz.

Ezt követően előkerült az olyan terhelt szavak kérdése, mint a vér, vagy az eredet, melyeket Kali rendszeresen alkalmaz a verseiben; Kali kifejtette, zavarja, hogy egyesek kisajátítják az eredet fogalmát, és politikai tartalmakkal ruházzák fel, szerinte épp ezért kell sokfelől közelíteni ezekhez a fogalmakhoz, hogy ne váljanak kisajátított szimbólumokká.

Az Anahit az Ararátra menekül a genocídium elől és sebhelyek nélkül, boldogan vérzik és a Szucsávai sirató felolvasása után a nyelvi ellenállásra terelődött a szó. A szerző elmondta, kötetének magánmitológiáján keresztül és új nevek adásával (például a Bibliát férfikönyvnek nevezi) reflektál arra a problémára, hogy a nők háttérbe szorulnak, esetenként, például Lót történetében ki is íródnak a keresztény mondakörből. Fontos célja ezzel a kiszorultság tematizálása, a meg nem nevezettek nevesítése.

A kötet felépítéséről Kali elmondta, hogy a három, egyenként hét versből álló ciklusból áll, melyek közül kettő mottójában valós, egyben pedig mitológiai nő szerepel, valamint, hogy azért esett ezen nőkre a választása, mert nemcsak poétikailag azonosul velük, hanem elkerülhetetlenül a túlterhelt múltjukkal is, és legszívesebben „felmentené” őket, annak érdekében hogy a túlterhelt múltjuk nélkül élhessenek. Azért szerepelnek gyakrabban mitikus alakok a kötetben, mert nekik nincs túlterhelt múltjuk, és bizonyos dolgokat át lehet menteni tőlük.

Tóth kiemelte, hogy erőteljes a számmisztika jelenléte a kötetben, ennek kapcsán Kali elmesélte, hogy némileg fricskaként alkalmazza ezt; „azok is vegyék meg, akik az Édesvíz Könyveket veszik”, az elvetett 777 kötetcím jobban reflektált volna az iróniára. Emellett szó esett a Borges-idézetről, amiből a kötet címe származik; Kali elmondta, az volt vele a problémája, hogy pont Borges ír ilyenekről, „mégis milyen máglyákra volt ő felkötözve”. Eldöntötte: megmutatja, valójában milyen máglyákon égnek a nők, és hogy ne csak Borges, hanem egy női szerző is beszéljen ezekről.

A női máglyák kapcsán szóba került a patriarchátus ellen való fellépés, és a nempatrícia című vers, amely a kényszerből elnyomóvá válást tematizálja; Kali kifejtette, hogy sokkal jobban érdekli a problémák megoldása, mint hogy „levágja a bűnösök fejét”; a gyógyulás fontosabb, hiszen ahogy a versben is szerepel, ami nem gyógyul, az egyre betegebb, és fertőzővé is válhat.

Ezt követően fel is olvasta a nempatrícia és a Tegnapig trófea című verseket; előbbi szöveg kapcsán arra kérdezett rá Tóth, hogy történtek-e változások a versben említett problémák kapcsán. Kali úgy véli, talán lassan megkezdődik a változás, ő azonban nem érzékelte a vers megírása óta eltelt három évben. „De reménykedjünk!” -zárult a beszélgetés, majd a költő kötetlen, vargányászakuszkás-bazsalikomoshummuszos születésnapi bulira invitálta a közönséget.

Fotók: Mariia Kashtanova