Majoros Áron Zsolt 2008-ban fejezte be tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Tehetségére korán felfigyelt a szakma, 2008-ban Junior Prima Díjban részesült. Alkotásait számos csoportos és tematikus kiállításon láthatta már a közönség Londontól Isztambulig, több alkotótelep munkájában is részt vesz.  

Munkáinak legfőbb témaköre az ember, annak egyensúlyi helyzetei, térben való elhelyezkedése foglalkoztatják. Szobrainak legtöbbjén vízszintesen vagy függőlegesen sorjázó acél melléktermékeket, lemezrétegeket alkalmaz, melyek átláthatóak, és mintegy védjegyévé váltak.

PRAE.HU: Farkas-Pap Évával, Gálhidy Péterrel, Menasági Péterrel, Polgár Botonddal és Yengibarian Mamikonnal együtt állítasz ki a Súlypontokon. Mennyire követed a többiek munkásságát? 

A kiállításon szereplő alkotók munkássága rendkívül sokszínű. Különböző vitalitással és jelenléttel rendelkeznek, mindannyian jól ismerjük egymást a MKE szobrász tanszékéről, illetve a szakmai kortárs közegből. A szobrászati szcéna viszonylag szűk közösségnek mondható, így az aktív kortársak szakmai munkássága könnyebben követhető.

Fotó: Egressy Orsolya

PRAE.HU: Miként esett rád a választás? A kiállítás koncepciója volt csupán az ok, miszerint az emberi test áll a középpontjában, avagy ez egyfajta értékítélet is?

A Frissen kiállítássorozat hatodik tárlata a Súlypontok címet kapta. Most először valósult meg tisztán szobrászati műfajú kiállítás a sorozatnál, ahol egy kurátor egy meghívott szobrászművésszel dolgozott együtt. Az alkotók külön termekbe rendezték alkotásaikat, mintha önálló kiállítást reprezentálnának. Az esemény válogatásának alapkoncepciója a frissen, vagyis egyenesen a műteremből érkező munkák bemutatására fókuszál. A szobrászoknak ugyanakkor kihívást jelent egy frissen elkészült kiállítási anyaggal megtölteni egy több száz négyzetméteres kiállító teret, mivel a szobrok sok esetben több hónapig, akár több évig is készülnek. 

Polgár Botond, Menasági Péter, Yengibarian Mamikon és az én munkáim középpontjában hangsúlyozottabban az emberi test áll, míg Farkas-Pap Éva és Gálhidy szobrainál inkább az absztraktabb figurális formanyelv jellemző. Az egész kiállítás koncepciója, a termek közötti kohézió és párbeszéd az adott kiállítási terek, az alkotói attitűdök és formanyelvek kölcsönhatására szerveződött. A kurátorok nyomatékosan hangsúlyozták a kiállítás szövegében azt is, hogy a kiállítás nem metszete a magyar szobrászatnak, hanem egy kortárs kurátori válogatást mutat be.

PRAE.HU: Hogyan választottad ki a bemutatandó műveket? Miként tudtál együttműködni Rockenbauer Zoltán kurátorral?

Munkáim a Műcsarnok apszisában kaptak helyet, a múzeum talán legimpozánsabb központi terében. Nagy megtiszteltetés volt Szegő György igazgató úr és a kurátorok részéről, hogy a négyszáz négyzetméteres szoborcsarnokban mutathatom be a munkáimat. Gondolom, a húsz éves szakmai jelenlétem és folyamatos aktivitásom, a hazai és nemzetközi kiállításokon, múzeumokban, vásárokon való állandó részvételem, a galériákkal való együttműködésem és a hivatásban megélt szobrászatom predesztinált az apszisban kiállítani.

Fotó: Egressy Orsolya

Rockenbauer Zoltán művészettörténésznek, a kiállításom kurátorának a tárlat rendezésénél volt egy erőteljes víziója munkásságom bemutatásáról. A többrétű gondolkodást és artikulálást szerette volna kidomborítani a munkák válogatásánál. Így a művészetemre jellemző, rétegekből építkező szobrok mellett helyet kaptak még üveginstallációk, képszobrok, illetve szoborra vetített videómapping is. Összesen negyven munka került bemutatásra.

A munkák installálása és elhelyezése során Rockenbauer Zoltánnal figyelembe vettük az apszis eredeti funkcióját, hogy a múlt században szoborcsarnoknak tervezett teret mi is ennek megfelelően használjuk. A Műcsarnok belső téri elrendezése a bazilika templom alaprajzát követi, vagyis ilyen értelemben az apszis tulajdonképpen maga az oltár helye, ez a vezérfonala és koncepciója a térszervezésemnek. Párhuzamosan két sorba felfűzött művek jelölnek ki egy gyújtópontot a térben. Ezek a kijelölő alkotások különböző társadalmi problémákra reflektálnak: az elszigetelődéstől a generációs különbségeken át a migrációig. A gyújtópontba kiemelt szobor megoldást kínál a problémáktól terhes világunknak, ez a Katekézis című mű. A szobor horizontális struktúrája ellenére mégis egy vertikális irányultságot mutat, mely a szakrális töltekezést láttatja.

PRAE.HU: „A kiállításon szereplő alkotók mindegyike egyedi módon viszonyul a hagyomány és kapcsolódás kérdéséhez” – olvashatjuk a sajtószövegben. A te esetedben miből áll ez az egyedi szisztéma?

Szobrászatomban hidat próbálok képezni az archaikus plasztikai, komponálási gondolkodás és a napjainkat megújító, a virtuális térrel is gazdagodott világunk építkezési rendszerei között. Legyen az layer vagy pixel, ami előhívódhat a munkáim építkezése kapcsán. Szobraim alap kompozícióiban felfedezhetünk óegyiptomi, archaikus görög, etruszk ábrázolási mintákat, ugyanakkor az anyagválasztás és a konstruálási rendszerek a kor kontextusait és technikai nyelvét hordozzák. Ezzel a kifejezésmóddal valójában több kor együttes szintézisét valósítom meg. Érdeklődésem középpontjában egy kollektív emberábrázolás fedezhető fel, ahol az ember hármas egysége foglalkoztat, vagyis a test, lélek, szellem harmóniáját keresem. Ezzel együtt a tömeg feloldásával, a zártság megnyitásával foglalkozom, a transzparencia mellett a hiány, az üresség hasonló hangsúlyt kap, mint maga a test ábrázolása.

Fotó: Egressy Orsolya

PRAE.HU: Szobrászatod fő témája az emberi test és annak reprezentációja. Klasszikus vonalú alakjaidat korongokból, acélszeletekből építed fel, de készítettél fapálcára feltűzött, színes üvegből készült fejeket is. Kísérletező típus vagy. Melyik anyaggal dolgozol legszívesebben? A téma szerint választod az anyagot, vagy a korszakaidra jellemzően? 

A kiállítás szemlélteti a kísérletező gondolkodásomat. Elsődleges és kardinális kérdés számomra, hogy a téma felől közelítem és választom ki az anyaghasználatot. Az egyes műcsoportjaimnak van egy evolúciós fejlődése, a munkák egymásra is hatnak. Kísérletező szándékkal állok minden munka elkészítéséhez, ahol az anyaggal való dialógus is fontos részét képezi az alkotói folyamatomnak. Ilyenkor élem meg a flow-érzést. Nem tartom optimálisnak, ha a műtárgykészítés kivitelezéssé válik, és igyekszem szemmel tartani a mű koncepciójának eredeti szándékát. Visszakanyarodva az anyagválasztásra, a rozsdamentes acélt, amit erőteljes és sokszínű anyagként értelmezek, évek óta preferálom munkáim megvalósításánál. Ugyanakkor a tárlaton láthatók üvegből készített munkáim is, melyek új dimenziókat adnak az eszközkészletemhez. Az üveg esetlegessége is rendkívül inspiráló, az öntési metódus során irányíthatatlanul alakulnak ki belső formák, rétegek, buborékok, ráadásul különböző téri mélységet adnak a transzparencia hatásával. 

PRAE.HU: Miként dolgozol? Hogyan jutsz el az ötlettől a kivitelezésen át a kész formába öntésig? 

Teljes munkaidőben dolgozom szobrászként, a hét minden napját a műtermemben töltöm. Amíg egy munka megvalósítása végleges formát ölt, addig a korunkban és társadalmunkban megélt kontextusok egymásra hatásai épülnek és eszenciálódnak bele az alkotói folyamatba. Nagyon inspirál a környezetem, a személyes, a kollektív és a virtuális tereinkben megélt hatások és élmények összefonódásai jelennek meg a munkáimban. 

A szobrok több munkafolyamaton és anyagon mennek keresztül, mire a végső állapotukat elnyerik. Többlépcsős, kontrollált rendszer illeszkedik leginkább a habitusomhoz. Élő modellek alapján dolgozom, hungarocellből faragom ki a formát, vagy megmintázom agyagból, akár viaszból. Ezután viszem át a formákat fémre, vagy más anyagra. A horizontális és vertikális osztású szobrok is más-más érzetet keltenek. A vízszintes rétegek természeti jelenségek behívódását keltik számomra, az anyaföld konnotált struktúráit. A vertikális építésű munkáim hordozzák a szakralitást, az égi és földi szférák összekötő aspektusát. 

PRAE.HU: Kik motiváltak alkotói pályád elején? Változott-e azóta a lista? 

A kezdeti időszakban a mestereim – Meszlényi János, Karmó Zoltán, Kő Pál – voltak azok a példaértékű emberek, akik motiváltak, mintát és értékrendet mutattak. Sajnos közülük már többen itt hagytak minket. Természetesen a mai napig felnézek rájuk, persze, azóta kicsit másképp tekintek munkásságukra, mint korábban. Ma már nem így működök, nem így keresem a motivációmat. Kő Pál mester korábban azt szokta mondani, ha kikerülünk az egyetemről, meg kell tagadnunk őt. Akkor nem értettem a gondolatát, de később rájöttem, mit is értett pontosan ezalatt. Ahhoz, hogy a saját hangunkat, egyéni alkotói stílusunkat megtalálhassuk, el kell engednünk a mások által kialakított és elsajátított rendszereket. Ő is így találta meg önmagát a nagyhatású Somogyi József mestere után.

PRAE.HU: Melyik alkotásodat tartod a legsikerültebbnek? Melyikkel vagy a leginkább elégedett? 

A frissen elkészült szobrom, a Katekézis nem csak méretével, de egy tonnás súlyával is kiemelkedik a többi munka közül, két évig készítettem. A tíz éve elkezdett zárt formarendszerű szoborsorozatom legújabb munkája ez, ami a réteges rendszerem csúcspontja. A tömeg és a hiány arányának egyensúlyát hordozza, a hiány a befogadó által megtölthető, fény által telített tér. Vízszintes rendszere ellenére tartásával együtt a spirituális kiteljesedésre hivatott. 

Fotó: Egressy Orsolya

PRAE.HU: Hol találkozhatunk legközelebb a munkáiddal? 

A Műcsarnokban látható kiállítás most három hónapig látogatható. Emellett jelenleg több kiállításon is szerepelnek alkotásaim, mint például a Pesterzsébeti Tavaszi Tárlaton, a Koller Galéria aukcióján, vagy a Zsdrál Galériában Balatonfüreden. 

Távolabbra egyelőre nem látok, a Műcsarnokban megvalósult kiállítást négy hónapos intenzív időszak előzte meg, így most a töltődésé a főszerep.

Majoros Áron Zsolt szobrai Farkas Pap Éva, Gálhidy Péter, Menasági Péter, Polgár Botond és Yengibarian Mamikon alkotásai mellett tekinthetőek meg a Műcsarnok Súlypontok I A megjelenítés határai a kortárs szobrászatban című kiállításán. Majoros Áron kiállításának kurátora: Rockenbauer Zoltán. Időpont: 2023 március 24. – 2023 június 25.