Az ipari forradalmon keresztül többek között a kereskedelem hatott globálisan az emberi szokásokra. A méhészet miatt a méhek helyzete is állandóan változott. A cukor elterjedése drogként hatott az emberekre, és elkezdte kiszorítani az addig édesítőszerként használt mézet. „A cukornád (Saccharum officinarum) termesztése trópusi feltételeket igényel, ezzel biztosított volt, hogy továbbra is importtermék maradjon Európában. Csak a XIX. században Napóleon utasítására kezdték meg a nádcukor kiváltására a cukorrépa termesztését.” (1) Emellett a bizonyos növényfajták iránti megnövekedett kereslet a mezőgazdaság eszközeit is kegyetlenebbé tette a természettel szemben. Egyre kevesebb „szabadon” hagyott terület, és egyre több vegyszer a termesztésben. Ez már a termőföld kérdése, ami viszont mindig hatással van a beporzók helyzetére is. Hétköznapi példa: egyre gyakrabban láthatunk olyan méheket, akik lassan a földön sétálnak, és nem repülnek el. Ennek nemcsak az elfáradás/kiszáradás lehet oka, hanem a mezőgazdaságban használt (gyakran betiltott) „növényvédő” szerek használata, aminek súlyosan negatív hatása van a környezetre.

Apian: Méhkas (2013) 

A méhek és emberek közötti mély, kölcsönös kapcsolatra már régóta reflektál a művészet. Kézenfekvő, hogy ez a képzőművészetben az elméleti összefüggések mellett az anyaghasználatban is megmutatkozzon. Az ökotudatos művészetben népszerű anyagok a méhviasz, fa, föld, terrakotta, különböző növényekből előállított textilek, festékek stb. Ezek nemcsak azért fontosak, mert nincsen káros hatásuk a környezetre, hanem azért is, mert a kézművességre és ősi mesterségekre utalnak. A népművészet, vagy törzsi művészetek magasiskolája gyakran az asztalosság, textilfestés, szövés, ehhez pedig szorosan kötődik a növény- és állatvilág ismerete.

Hubert Duprat: Trichoptéres, 1980-2000. Fotó: Fabrice Gousset 

A következő példák témájukat tekintve hasonló műalkotások: mind kapcsolatban állnak a méhekkel. Mégis vizuálisan és az interakció mértékében nagyon különböznek. Az interakció két dolgot is jelenthet itt: a méhek és ember közti interakciót, illetve a mű és néző közti interakciót.

„Thomáš Gabzdil Libertíny »Méhek által készített« méhsejtes vázájához egy váza alakú méhkaptár állványzatot helyezett el egy méhcsaládnál. 40 000 méh egy héten keresztül – a művész ezt »lassú prototípusgyártásnak« nevezi – épített kaptárt a forma köré.”(2) Az interneten akaratlanul is naponta találkozunk „emberi művészetet” létrehozó állatokról, akik festenek, szobrot építenek.

Tomáš Gabzdil Libertíny: A méhkas váza (méhek által készített). 2006, prototípus, méhviasz, MoMA, New York. 

Egy ilyen jelenség a MoMA falai közé emelve viszont érdekes kérdéseket artikulál: ki a művész ebben az esetben? Beszélhetünk-e méhek és emberi alkotók közötti kollaborációról? Tudatában van-e az állat annak, hogy mit csinál? És egyáltalán: hova helyezzük ezt a művészet történetében? Ha elhelyezzük: vannak-e előzményei? Többek között a Wunderkammer juthat eszünkbe. Ezekben a gyűjteményekben számtalan olyan tárgyat őriztek, melyeket nem ember készített, mégis együtt rendszerezték a „magasművészet” darabjaival.

Bár a következő tárgy esetében nem méhek az alkotótársak, az előzőhöz hasonló kísérlet Hubert Duprat alkotása, illetve Trichoptera lárváké. „A lepkeszúnyogok lárvái a világ szinte minden édesvizében megtalálhatók. A rovarok vízi lárvái selyemből készítenek bábot. A védőburkot kaviccsal, homokkal, gallyakkal, növényekkel és más, a vízből összegyűjtött törmelékekkel erősítik meg. Miután elkészült, a lepke három hetet tölt bebábozódott állapotban, aztán kitör belőle és tovább repül – a metamorfózis lezárult. Duprat a lepkékkel végzett munkája során a lárvákat apró arany- és drágakőszemcsékkel látta el kavics és vízi törmelék helyett.”(3) Az elkészült bábok esztétikus tárgyként maradnak hátra, melyre a rovarnak semmi szüksége. Felmerül a kérdés a műtárgyak anyagi értékére vonatkozóan is. Miben más a természet és a „civilizált ember” értékrendje?

Hubert Duprat: Trichoptéres, 1980-2000. Fotó: Fabrice Gousset 

A következő példa esetében az alkotócsoport és az installáció címe is kellemetlenségekre irányítja a figyelmet. „Az első látásra nehezen megfejthető képződmény az AU Műhely (Architecture Uncomfortable Workshop) legújabb, Egyedüllét méhekkel névre hallgató installációja. A 3. OFF-Biennáléra készült építmény egy alig 5 négyzetméteres, átlyuggatott fémlemezekkel borított kabin, melyben egyetlen ülőhely található. A tetején lévő fa test pedig nem más, mint egy kaptár, ahol egy nemrég befogott méhcsalád lakik.”(4) A méhekkel való egyedüllét ideaként kellemes élménynek tetszik, a valóságban mégis ellenérzést válthat ki az emberből. Ezek a kis lények valahogy túl sok lábbal, csáppal rendelkeznek, csípni is tudnak, és valljuk be: aki nem ismeri őket, annak a zúgásuk is inkább baljós, mint megnyugtató. Ezt a kettősséget önti formába az installáció: a természet közepén elhelyezett építmény rideg, mű hatású rácsokból áll. A fönti rész, maga a kaptár fából készült, amit a látogató nem igazán tud szemügyre venni. Ebben a kényelmetlen helyzetben egyet tehet: leül a fa padkára, és magára a szituációra figyel. Az elsőre interaktívnak tűnő installáció így „szorult helyzetbe” vezeti a látogatót, akinek befelé figyelve kell értelmeznie, mit is jelent egyedül lenni a méhekkel. Az installáció több irányból mutatja be az ember és méh közötti viszonyt, minimális elemekkel. A határtalannak és szabadnak tűnő zöld természeti környezetből vág ki egy szűkös szeletet, ami az ember elhatárolódó mentalitására utalhat. Ennek mindkét oka – a félelem és a kényelem – megfogalmazódik, de visszájára is fordul. A természetből kiszakított, „rendezett” tér tulajdonképpen látványosan kényelmetlen. A félelem így karikatúra-szerűvé válik. Míg általában menekülünk a veszélyesnek tűnő lények elől, ebben a térben erre esélyünk sincs, sőt bezárva kell megpróbálnunk élvezni közelségüket.

Architecture Uncomfortable Workshop: Alone with the bees (2021). Fotó: Gulyás Attila

A méhek és az építészet kapcsolata nemcsak az emberi építészet irányából közelíthető meg. A méhek által épített szerkezetre szokás azt mondani: „statikai tökéletesség”. Maximálisan kihasználja a teret, rugalmasan bővíthető, hajlítható, a forma pedig teljes összhangban áll a funkcióval. A méhek „építészete” mellett a társadalmuk is csodálatraméltóan strukturált. Még izgalmasabb, hogy az ember hogyan hasonlítja ezt össze saját társadalmával. Az Apian(5) weboldala  erre is kitér a széleskörű látásmóddal összefűzött aloldalak között. Egy fénykép-központú kutatás az említett építészeti és társadalmi összefüggésekre világít rá vizuálisan. „A projekt képek és szobrok segítségével értelmezi újra J. A. Ramirez spanyol művészettörténész azonos című esszéjét. A méhkas-metafora 2000-ben jelent meg, és a méhészet és az építészet közötti kapcsolatokat vizsgálja, valamint azt, hogy a kettő hogyan hatott egymásra.” (6)

Apian: "Nono". Nagyapám portréja (2014) 

A fotók között találhatunk alkotásokat, és egyszerű tárgyakat is. A képeket tallózva hamar feltűnik egy személyes aspektus: a művész nagyapja, aki maga is méhész, megjelenik fotó és méhviasz büszt formájában is. Ez a szubjektív inspiráción túl egy másik témára is irányíthatja figyelmünket: a generációk közti kapcsolathálóra. A méhészet és a hozzá kapcsolódó életmód/szemlélet nehezen tanulható könyvekből. A gyakorlati tanulás pedig valós kapcsolatra épül – egyrészt a szakemberekkel, másrészt magukkal a méhekkel. Ebből adódik, hogy a méhészethez kötődő művészeti projektek közül kevés tud azonnal és látványosan formát önteni.

A városok és a természetes élet ideáját elsőre nehéz közelíteni egymáshoz. Ennek az ellentmondásnak a feloldására vállalkozott többek között 2013-ban a Közösségi Méz projekt a Műcsarnok hátsó teraszán. Ebben a Finger csoport vett részt, melynek „arculata” magában hordozza a városi méhészet humorfaktorát, és az öniróniát is. Egy előadásukon például arról a rejtélyes esetről számoltak be, amikor a méhek kék színű mézet készítettek. A nyomok végül a betonon megolvadt kék cukorkahalmazhoz vezettek. Az előadás után a városi méz kóstolására is sor került, amely ízében nem különbözött a „nem városi” fajtáktól.

Budapesti Méh Napló. Szerkesztette: Erdődi Katalin, Florian Haas, Kallós Viola, Andreas Wolf.

Terjedelmi okokból nem térhetünk ki a méhészet mint tevékenység szemléletére, esztétikájára. Ennél pedig még szélesebb körű téma lenne a különböző ökoszemléletű közösségi kezdeményezések hasonlóságainak elemzése. (Melyek gyakran az Apian-hoz hasonló weblapok és kiadványok formájában kerülnek valamiféle „kézzelfogahtóhoz közeli” összegzésre.) Viszont a felsorolt példák mindegyike kötődik más projektekhez is, melyeket viszonylag könnyű az interneten elérni. A hiperhivatkozások hiperhivatkozását böngészve az a kérdés merült fel bennem: hol a kaptár határa? Ha ott, ahol a méhek maguknak megszabják, akkor vajon ezek az alkotások és projektek segítik-e őket abban, hogy a saját határaikon belül biztonságosan élhessenek? Szubjektív „pontozásom” szerint ezt azok az alkotások érik el leginkább, melyek az izgalmas megjelenésen túl gyakorlati, személyes példát is tudnak mutatni, hogy a méhközpontú szemlélet hogyan valósítható meg a jelenben: tehát hogyan érhetnek össze a mi élettereink keretei a kaptár keretével?

Városi méz – kóstoló és beszélgetés a Based on Pig kutatócsapatával, a Közösségi Méz szervezőivel és a vegyes méhészcsoport tagjaival, 2013.

1. Terence McKenna: Istenek kenyere. Kutatás az igazi Tudás Fája után - Növények, szerek és az emberi evolúció története. Atrox KFT, 2012, 217.
forrás: Weiner Sennyey Tibor: A méhes földje. https://drot.eu/mehes-foldje Utolsó letöltés: 2023. 05. 19.

2. Robin Cembalest: Birds Do It, Bees Do It: Taking Animals’ Art Skills Seriously. ArtNews, 2013. 03. 28. (ford. Farkas Aliz)  https://www.artnews.com/art-news/news/animals-making-art-2208/ Utolsó letöltés: 2023. 05. 19.

3. Rosie Flanagan: Hubert Duprat’s Jeweled Caddisflies. Ignant, 2018. 06. 29. (ford. Farkas Aliz) https://www.ignant.com/2018/06/29/hubert-duprats-jeweled-caddisflies/ Utolsó letöltés: 2023. 05. 19.

4. Zsoldos Anna: A méhes zónájában – Az AU műhely kaptárháza. Építészfórum, 2021. 07. 19. https://epiteszforum.hu/a-mehek-zonajaban--az-au-muhely-kaptarhaza Utolsó letöltés: 2023. 05. 19.

5. Apian: The Beehive Metaphor. http://www.apian.ch/projects/metaphor/ Utolsó letöltés: 2023. 05. 19.

6. Juan A. Ramirez: The Beehive Metaphor: From Gaudi to Le Corbusier. UK: Reaktion Books, 2000.