A beszélgetés elején kiderült, hogy Vay Viktória mindössze nyolcévesen, gyermekszínészként kezdte a művészeti pályáját. A Nemzeti Színházban négy darabban szerepelt neves színművészek társaságában. Tizenegy évesen a Jóban rosszban című szappanoperába válogatták be állandó szereplőnek. Egy egész ország ismerte, volt, hogy megszólították az utcán, de mindig két lábbal állt a földön; ebben segítette, hogy a szülei ekkor építési vállalkozást vezettek, és mindig a cementeszsákokkal megrakott furgonjukban utazott. A forgatások mellett kisfilmekben, klipekben és alternatív színházi előadásokban szerepelt. Tizenhét évesen úgy döntött, kilép a sorozatból, mert, mint mesélte, úgy érezte, megrekedt az életében, vagy ahogy ő fogalmazott: „kapunyitási pánikja" volt.

Cserediákként Franciaországban töltött egy évet, blogján dokumentálva az eseményeket, ekkor szerette meg az írást. A regény alapanyagát a blog adta, ám a kiadóval való munka során a szöveg új rétegekkel gazdagodott: kirajzolódik belőle a tinilány és az anyja kapcsolata, és, ahogy a szerkesztője megjegyezte, fikciós ívet kapott a történet, amelyben jól követhető a karakter fejlődése, ráébred, hogy, ahogy a szerző korábban fogalmazott, „tulajdonképpen mindene megvan”. A szöveg regénnyé átdolgozása nem is volt annyira egyszerű feladat, ahogy képzelte: ekkor Londonban élt, és a testvéréhez, Blankához utazott Berlinbe, akinek éppen segítségre volt szüksége.

„Végül három hétig maradtam a kanapéján – mesélte a szerző –, és a szövegen dolgoztam. Ebből az élményből írtam egy forgatókönyvet egy testvérpárról”. A blog szövegére tíz év elteltével kellett visszanéznie, és voltak aggodalmai, hogy ha most belenyúl a szövegbe, azzal ronthat a stílusán, ám végül, ahogy a szerkesztő megjegyezte, koherens, kerek regény kerekedett belőle.

Hazatérve olyan magyarországi amerikai produkcióban dolgozott az elmúlt években rendezők és showrunnerek asszisztensként mint például a The Last Kingdom, The Bride és Shadow and Bone, emellett pedig továbbra is írt és blogolt. Elvégezte a londoni Goldsmiths University of London forgatókönyvíró szakát, majd filmes produkciókban kezdett dolgozni. „Kezdetben sokféle feladatot bíztak rám; egy homokbányában forgattunk, és úgy éreztem, ez a legcsodálatosabb dolog a világon. Azóta összetettebb feladataim is vannak, köztük a forgatókönyvírás.” Jelenleg több saját projektje is van, egy forgatókönyvnek keres külföldön produkciós irodát. A kérdésre, hogy miért angolul írta meg a forgatókönyvet, válaszul elmondta, hogy véleménye szerint így könnyebb: magyarul nagyon jól kell ahhoz írni, hogy működjön a szöveg, angolul ez könnyebb feladat.

A kérdésre, hogy a regényből születhet-e forgatókönyv, igennel felelt; el tudja képzelni, hogy másokkal dolgozhatna együtt a szövegen, mert, bár szeret egyedül alkotni, sok remek írót ismer, akivel működhetne a közös írás. A beszélgetést a franciaországi élményeket megörökítő fényképek vetítése követte, majd sor került a regényhez kapcsolódó, a kiadó által meghirdetett, Világraszóló kalandok című novellaíró pályázat nyerteseinek kihirdetése.

Fotók forrása: a Menő Könyvek kiadó facebook-oldala