Kezdésképp mindkét szerző kötete nyitóversét olvasta fel. Krusovszky kíváncsi volt a szerzők választására, ezért bízta rájuk a döntést, és meglepődött ezen az összecsengésén. Úgy gondolja, már ez alapján is érzékelhető, hogy a két szerző más vonatkozásokban eltérő poétikájának közös vonása a mitológiai motívumok játékba hozása. Az antikvitás és az ószövetségi történetek Gál Ferenc költészetében mindig jelen voltak, azonban ezen motívumok érzése szerint Turi Tímea esetében az utóbbi időben váltak hangsúlyossá. Turi Tímea elmondta, hogy sokáig készülődött ezen témák feldolgozására, hiszen úgy érezte, nagyvadakkal áll szemben. Manapság népszerű kifejezés a transzgenerációs trauma. Olyan traumákról van szó, amelyekről különösen nehéz beszélni, hiszen ahhoz előbb ki kell bogozni, mi a történetekben az egyéni és mi a másokkal közös elem.

Odüsszeusz karaktere Gál Ferencnél hangsúlyos szerepet kap, már a borítónak is ő a központi figurája. A köteten szereplő kép kiválasztását egy váratlan fordulat indokolta. Eredetileg egy labirintust ábrázoló képben gondolkodtak a kiadóval közösen, azonban nem sikerült megszerezni a szerzői jogokat. A kérők lemészárlását ábrázoló kép ironikus jelleget öltött, hiszen a címmel sajátos kölcsönhatásba lép. A moderátor szerint az az érzése lehet az olvasónak, hogy a ház körüli munkák fogalma bekebelez mindent, beleértve a versírást is. Gál egyetért ezzel az értelmezéssel. A kötet megírása során előkép gyanánt újraolvasta Hésziodosz Munkák és napok című művét is, azonban keveset használt fel belőle. A szerző arra is kitért, hogy szándékosan nem adta meg a cikluscímkként funkcionáló idézetek forrását. Korábban is élt már ezzel a gyakorlattal, hiszen nem akarta, hogy az idézetek szerzőinek neve révén bizonyos hagyományokhoz kapcsolják költészetét, például úgy, hogy az utolsó idézet kapcsán arról lenne szó, hogy a távol-keleti prózához való kötődését kívánta kifejezni.

Turi Tímea kötetét is atipikus szerveződés jellemzi. A ciklusok nála minden esetben egy-egy Bevezetés az imádkozásba című verssel kezdődnek. Szerkezeti inspiráció után kutatva elkezdett zsoltároskönyveket forgatni, azonban rá kellett jönnie, esetükben nem lehet szerkesztésről beszélni, hiszen lényegében használati tárgynak tekinthetők. Innen jött az az ötlet, hogy a ciklusokat ne címek, hanem kezdőversek válasszák el. Ezzel azt a hatást szerette volna kelteni, mintha a kötetben lennének is ciklusok meg nem is. Krusovszky szerint a Bevezetés az imádkozásba profán hatást kelt. Turi egyetért, az volt a célja, hogy az ima kapcsán bevonja a pragmatikus dimenziót. Sokat foglalkoztatja, hogy különböző szövegeket miképpen lehet versíráskor felhasználni. Az imák esetében például a formai-tartalmi kötöttség közösségszervező erővel bír. Jól látszik ez a következőként felolvasott versben, amely meglepő módon a lírai én első wellnessezését az őt megelőző wellnessezőkkel köti össze közös szenvedésük révén.

Gál Ferenc következő verse azáltal kapcsolódik az eddig elhangzottakhoz, hogy esetében is szent és a profán keveredését figyelhetjük meg. Gál a vers kapcsán ironikusan megjegyzi, hogy a Pókember egy izgága figura, aki folyamatosan a többi ember problémáinak megoldásán munkálkodik, tőle azonban ez az örökmozgó attitűd erősen távol áll. Krusovszky Gál életművének alakulására tereli a szót. A kötetek hosszabb-rövidebb időintervallumban követték egymást. Az első kötet külsejével a szerző meglehetősen elégedetlen volt, a másodiké jobban sikerült, azonban a harmadiktól kezdve úgy döntött, hogy a saját kezébe veszi az irányítást, maga tervezi meg könyveinek borítóját. A mostanit megelőzően rendre jelölte azt is, hogy az adott kötet hány év anyagát foglalja magában, a Ház körüli munkák esetében eltért ettől a gyakorlattól, azonban itt is nagyjából egy évtized műveinek összegyűjtéséről van szó.

Turi Tímea esetében a kötetek sokkal rövidebb idő elteltével követték egymást.  Az Egyszerre egy beszéljen cím az egyik versből vett idézet, melyben Isten azon problémával néz szembe, hogy az imádkozó emberek párhuzamosan szólnak hozzá, ezért nem érti mit akarnak mondani neki. A jó élet és a magunkkal való rendben levés olyan kérdések a szerző számára, melyekkel sokat foglalkozik. Azért is jó szerinte, hogy ez a két könyv egymás mellé került, mert mindkettő a láthatatlan munkák méltóságával foglalkozik. Felidézi Szép Ernő bon-mot-ját: „Boldog voltam, csak nem vettem észre”. Véleménye szerint ez a legpontosabb megfogalmazás a boldogságról. Gál szerint egy vidéki házban véget nem érő feladatok sora várja az embert, azonban ő nem az az alkat, aki nagyon intenzíven állna neki ezeknek a feladatoknak. Hasonló a helyzet a versírással, melyet asszociatív kilökődések soraként képzel el. Zárásként ígéretet tett arra, ha egy napon megírja, mit gondol a versírásról, valamennyi motívuma meg fogja találni a maga kontextusát.

Fotó: Mariia Kashtanova