Garaczi László köszöntése után Nagy Gabriella, a Litera főszerkesztője vette át a szót. Megemlékezett a díj névadójáról, a tragikusan fiatalon elhunyt íróról, akinek édesanyja, Hazai Éva alapította a díjat, mely egy magát megnevezni nem kívánó támogató jóvoltából minden évben 1,2 millió forinttal támogat egy olyan szerzőt, akinek munkássága hasonlóan invenciózus és egyedi, mint Hazai Attiláé, valamint a társművészetek iránt érdeklődés is jellemzi. Ezt követően egy jelképes virágcsokorral köszönetet mondott Hazai Attila édesanyjának, a díj megálmodójának, majd bemutatta a kuratóriumot: Garaczi László (elnök), Németh Gábor, Berta Ádám, Sarankó Márta és Szegő János. A kuratórium nem csak az elbírálásban és jelölésben vesz részt, de a Hazai-életmű gondozását, a kötetek újrakiadását is menedzseli.

A díjazott Szőcs Petrát Kazsimér Soma laudálta (itt olvasható a laudáció teljes szövege), kiemelve, hogy „igazából nem is lírája, hanem perspektívája van. Olyan látásmódja, amelynek csápjai túlfutnak időzónák, földrajzi régiók, korok és a valóság határain.”. Illetve fontosnak tartotta megemlíteni, hogy

„alkotó Szőcs Petra is. Nem: költő és filmes. Egy kötőszó erejéig sem elválasztható a kettő. Szorosabb az összefüggés, mint ahogy ez az és-es mellérendelés mutatni tudja. Nyílt határok, átjárható terek, mezők és kategóriák vannak itt.”.

Miután Hazai Éva és Garaczi László átadták a Hazai Attila-díjat, Szőcs Petrával Németh Gábor beszélgetett. Kezdésként Németh arról kérdezte a díjazottat, mi a véleménye arról, ahogyan Kazsimér alkotóként határozta meg őt. Szőcs kijelentette, felszabadító az és kötőszó elhagyása, könnyen tud azonosulni az alkotói státusszal; már csak azért is, mert az írói és a filmes munka olyan összetett és sokrétű, hogy egy-egy címke nem tudja lefedni. Arra a kérdésre, hogy mit jelent számára a Hazai-díj, kiemelte, hogy hatalmas megtiszteltetésnek tartja, illetve felelevenítette, hogy fotósként a szigligeti JAK-táborban többször is fotózta Hazait, és hogy felszabadító volt számára a Szilvia szüzessége, az első Hazai-kötet, amit olvasott. Kedvenc novellját, A férfi, aki elintézte, hogy be lehessen hajtani a Körútra a Király utca felőlt, valamint a Gusztustalan féreg címűt fel is olvasta a kötetből.

III. Károly koronázása kapcsán Németh Gábor azzal a váratlan kérdéssel fordult Szőcs felé, hogy ha Magyarország királynőjévé koronáznák, mi lenne az első intézkedése, mire Szőcs hezitálás nélkül felelt: megszüntetné a műanyag edényeket és evőeszközöket, valamint fizetőssé tenné a tartós párkapcsolatokat. Ezt követően arról elmélkedett, mit jelent irodalmi szempontból a romániai lét, a románság, kiemelve a multikulturalitást, illetve az egymásnak feszülő önérzeteket, melyek gyerekkora óta körülvették.

Németh ezután az eseményre készült műtárgyegyüttesre terelte a szót. Szőcs bemutatta a fotókiállítást, melyeknek egy részét Ráduly Sándorral közösen fotózták, a többit pedig abban a dossziéban találtak, amelyben a securitate gyűjtött információkat édesapjáról, Szőcs Gézáról. Ezeknek a felvételeknek közös témája a rejtőzködés, az, hogyan rejtőzködik a megfigyelt és a megfigyelő. Ezt a témát két kisfilm is feldolgozza, amelyeket a román államvédelem fotóinak helyszínein, a Szamos partján készített Szőcs, egyfajta téremlékezet-értelmezésként. A felvételeket az est után meg lehetett nézni a  Nyitott Műhelyben elhelyezett két monitoron.

Ezt követően szó esett arról, hogy Szőcs Petra az utóbbi időben egyre gyakrabban használja a képeket „önértékként”, nem csak illusztrációként; ezek a változások, illetve a Literán megjelent publikációi elindítottak egy folyamatot, mely egyenrangúként kezeli a képet és a verset, és termékeny játékot generál köztük. Szőcs szerint a Litera kifejezetten jó felület a kísérletező megnyilvánulásokhoz. Ennek kapcsán szóba került az Esti ima című hanganyag, amely eredetileg hangfelvétel egy müezzin énekéről, azonban bizonyos anomáliáknak köszönhetően gyászmunkaként és siratóként is működik. Szóba kerültek még az álmok és a rossz versek, mint inspiráció- és ötletforrások; Szőcs amellett, hogy rengeteget jegyzetel, régen álomnaplót írt, illetve a rosszul megírt versek „kihagyott ziccereiből” jó ötleteket merít.

Zárásként Szőcs felolvasta a Hamletben fellelhető rejtőzködéseket, elhallgatásokat, és az elhallgatások mögött rejlő motivációkat tematizáló, Gertrúd-monológok című verset.

Fotók: Endrey-Nagy Ágoston, Kazsimér Soma, Vincze András