Mészáros már a beszélgetés elején kiemelte, mennyiben különböző szerzőket van szerencséje bemutatni a jelenlévőknek. Gyurász Már nem a mi völgyünk  című kötetének szövegeit Mészáros visszafogottként jellemezte, megemlítve a bennük megjelenő iróniát is, valamint kiemelte a versekben szereplő biológiai szakzsargont is. Gužák verseit Mészáros a vallomásos költészet darabjai közé sorolta – külön nyomatékosította a szövegek finomságát, a harsányság kerülését, illetve a költemények melodramatikus vonulatait.  Gužák maga is megerősítette, hogy kedveli a melodramatikus jellegű írásmódot, illetve a giccset is, amit – akár képzőművészeti alkotásaiban, akár verseiben – bátran vállal is. Úgy véli, e két jellemző mély érzelmi vonulatot tud kölcsönözni alkotásainak. Ezt követően a szerző Ha jártak is itt angyalok kezdetű verse hangzott el.

Ezt Gyurász bemutatkozása követte – első körben elárulta, mit jelent neki az alkotás.

Számomra az írás […] egy biológiai folyamatnak, az emésztgetésnek az eszköze”.

Kijelentéséhez hozzáteszi, hogy molekuláris biológiát hallgatott az egyetemen amellett, hogy irodalommal foglalkozott. Ahogyan Gyurász magyarázta, mindkét elfoglaltságban jelen van a dolgok „szétszedése”, elemezgetése – a feldolgozáshoz az írás és a költészet biztosít számára eszközöket. Fejtegetését a Babaváros című  vers felolvasása követte.

Mészáros a felolvasás után a bemutatott kötetek borítódizájnjára tért rá – fontosnak tartja ugyanis, hogy a szerzők debütáló darabjai felkeltsék  a figyelmet, s egyfajta képet alkotnak a bemutatkozó íróról is. Hangsúlyozza, hogy nem konceptkötetekről van szó. „Egyik kötet sem akar homogén lenni”, állítja Mészáros, aki ezután arról kérdezte a szerzőket, hogy van-e olyan szerző, akire példaképként, egyfajta „mesterként” tekintenek.

Gužák számára nincs olyan személy az irodalmon belül, akit követne, kiemelte azonban Max Ernst festő egy élettársát, Leonora Carringtont, aki szintén szürrealista festőként nagy mértékben hatott rá pályafutása során. Gužák úgy gondolja, ha valaki inspirálja, akkor inkább a műveiben megjelenő érzelmek hatnak rá. Mészáros ezután Gužák képzőművészeti pályájáról érdeklődött – Gužák inkább képzőművésznek tartja magát, mint költőnek, ezzel keresi kenyerét, itt kitért tetoválói tevékenységére is. Hozzátette, hogy amit nem tud a képzőművészet keretein belül kifejezni, azt a versek segítségével próbálja létrehozni. „Sokkal sebezhetőbbnek érzem magam” – fogalmaz a költői megnyilatkozásairól. „A képzőművészetben sokkal több mindent el lehet rejteni” – folytatta gondolatmenetét, így Gužák a nyelvet nem feltétlenül választaná elsődleges médiumként az önkifejezésre. Itt Mészáros bekapcsolódott a fejtegetésbe, és fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a „költészet nem a beszédből jön”, hanem annak bizonyos fokú absztrakciójából, „jelentésgörbítéséből”.

Gyurászt az általa olvasott írók és költők befolyásolták, formálták saját írói munkáival kapcsolatban. Fiatalabb korában erősen hatott rá Pilinszky János költészete, Úgy fogalmazott, hogy párbeszédet kívánt folytatni a költő műveivel, ezzel kezdeti írásaira utalt, melyekben a költő stílusát próbálta imitálni. Kitért még egy szlovákiai írótáborhoz köthető élményeire is, ahol a hasonló gondolkodású kortársak voltak rá hatással, valamint az egyetemi tapasztalatai is formálták költői nyelvezetét. Versei gyakran lenyomatai belső feldolgozási folyamatainak, önreflexióinak, melyet Mészáros külön ki is emelt a Már nem a mi völgyünk versei kapcsán.

Gyurász megjegyzi, hogy viszonylag szerkesztetlenek a szövegei, számára elképzelhetetlen az, hogy kihúzzon bizonyos sorokat a verséből csak azért, mert a szöveg szempontjából kevésbé működik – itt hozzátette, hogy a kötetek szerkesztője, Németh Zoltán talán megengedőbb volt velük e tekintetben. Mészáros szerint ez egyfajta lenyomat is az időben az olvasók és az író számára. Gužák az önkifejezés témájához kapcsolódva azt mondta, hogy, „amikor az ember erősen érez, akkor tényleg eltúlozza az érzéseit”. Mészáros javaslatára mindkét szerző felolvasott két-két verset a megjelent könyveikből – első körben Gužáktól az Évszakok, ember című, Gyurásztól pedig az Ez itt egy cím hiánya című vers hangzott el. Ezt Gužák Rimaszombatról írt költeménye követte, melyet Parti Nagy Lajos inspirált, és gyermekkori emlékei köszönnek vissza benne. Gyurász utolsó felolvasott versében a létre való ráébredés és a felnövés különös tapasztalata jelenik meg, ebben szerepel a jelen cikk címéül választott idézet is:

nem életünk, hanem cselekményünk van”.

Mészáros az est végén megjegyezte, hogy a magyar irodalomban a költészet van jelen a legrégebb óta – a bemutatott szerzők szövegeiben tükröződik az autenticitás és az önazonosság, így Mészáros is csak bátorítani tudja őket ennek megőrzésére.

Az esten készült közvetítés visszanézhető a Kis Présház Facebook-oldalán.

Képek: Mariia Kashtanova