Az egyik főszereplővé maga a színpadi tér, a Szalon válik, a másik pedig Anna lesz érzékeny és természetes megjelenésével, akinek motivációit és cselekedeteit a többi szereplőhöz fűződő viszonya és azok kapcsolati rendszere határozza meg. Anna jelen van a nagypolgári nappaliban, mi pedig, nézők bent ülünk ugyanott. Közvetlenül előttünk játszódik le a történet, tanúk vagyunk. Hagyományos nézői szerepben, frontálisan tekintjük meg az előadást.

Ódor Gergő szerepkettőzéssel oldja meg, hogy a Freeszfe Egyesület színházcsináló képzésének keretében megvalósuló rendezői vizsgaelőadásában a hat játszó színész azonos súllyal és jelenléttel tudjon megmutatkozni. Ez a gyakorlatban úgy valósul meg, hogy Annát Szaplonczay Mária alakítja, míg a másik öt színész fejenként két-két szerepet kap. Érdekes módon ez a megoldás és a szerepkettőzés e rendszer szerinti felosztása megegyezik az Örkény Színház előadásáéval. De ezen a tényen túl a két előadás egyáltalán nem hasonlít egymásra. A színészek énekelnek és zongoráznak, Birta Márton Moviszterként zongorázik, Tóth D. Zsófia Vizynéként énekel, illetve a társulat közös sanzonnal/kupléval nyitja meg az előadást a Tanácsköztársaság hadseregeként, ez is hangulatfestő és atmoszférateremtő, a legjobb vizsgaelőadások tudnak csak ilyet.

Szaplonczay Mária alakítása egyszerre mutatja meg Anna csendes és alkalmazkodó jellemét, és a benne rejlő erőt. A karaktert kívülről és lelki mélységében is ábrázolja. Ez a fajta kettősség ritka Édes Anna-alakítás színpadon, hiszen el tudja kerülni a némaság és a felszínes, külső ábrázolás veszélyeit is. Ez az Anna szemtelen is, ma azt mondanánk, felesel a tekintetével, amikor Jancsi nem hiszi el neki, hogy terhes, ahogy hányavetin viszi ki a tányérokat, de nincs mit tennie, mert kiszolgáltatott helyzetben van annál fogva, hogy a társadalmi szabályok alávetett helyzetbe kényszerítették. Nem zavarja, hogy Jancsi elcsábítja, sodródik a történésekkel, egymásba is szeretnek. Ez a légyott egy mai viszonylatban is elképzelhető lenne, de Jancsi hirtelen vált hivatalos hangra, és távolítja el magától. Szacsvay István Ficsor/Jancsi kettős szereposztásával indirekt módon utalás történik arra, hogy az az aktor, amelyik a helyzetbe invitálja Annát, és az, amelyik elcsábítja, egymással összetartozó, feltartóztathatatlan erők.

A többiek azzal, hogy kettős szerepet játszanak, automatikusan váltani kényszerülnek, amely egyben távoltartást is jelent a szerepektől, azzal együtt, hogy azonnal a másik szereplő bőrébe bújnak. Az úr-szolga viszony, az alávetettség-fölérendeltség kettősségének legfontosabb jelenetében, amikor Annának a többiek kiabálva parancsolgatnak, létrejön egy nagyon szép és hatásos kakofónia, ami az 1958-as Fábri Zoltán-film montázsát idézi meg. Majd Anna túlkiabálva a többieket, magáról egyes szám harmadik személyben beszél, ami lehet az őrültség jele is. Ugyanakkor a rákényszerített magzatelhajtás után, csendben népdalokat énekel, ami egy lélektanilag meghatározó pillanat. Az úr-szolga viszonyra mutat rá még, hogy a ház másik két cselédjét, Etelt és Stefit, a Vizynét, illetve a Moviszternét játszó színésznők alakítják (Tóth D. Zsófia és Zilahy Anna). Katicáról, Vizyék előző cselédjéről csak mesélnek, ami a történet szempontjából a cselédekhez való túlzott ragaszkodásukat fejezi ki, dramaturgiailag pedig lehetővé teszi, hogy a nézők azt érezzék, hogy sokkal több szereplő jelenik meg a színpadon, mint a valóságban.

Még a Vizynét alakító Tóth D. Zsófiának van lehetősége szerepét mélyebben, átéltebben ábrázolni. Vizyné szerethetőbb is mint általában, nem hisztérika és nem zsarnoki. A Vizy-házaspár nem annyira rideg, mint a regényben. Borköles Bence Vizy szerepében kellemetlenül hivatalos, Báthory kéményseprőként kedvesen szerethető. Utóbbi iránt Anna ellágyul, de nem lesz belé szerelmes. A Moviszter-házaspárt alakító Zilahy Anna és Birta Márton egyben az egész társasági életet is megjelenítik (ehhez a hatáshoz hozzájárul az is, hogy a regény másik két házaspárjának mondatait is szerepükbe írták). Játékuk kívülálló, a szerepet magát is „megszólják”. Birta Márton még egy önfeledt Elekest is eljátszik, az amúgy antipatikus Patikárius Jancsi barátjaként.

A rendezés magával ragadó, egyértelmű újszerűsége az intimitás érzékeltetni tudása. Akár a családon belüli erőszakig is tovább gondolható a történet, ami szintén csöndben és észrevétlenül zajlik egy lakás falain belül. Itt természetesen másról van szó, hiszen törvény adta módon Vizyék alkalmazhattak cselédet. Anna ma bárki lehetne közülünk, de száz évvel ezelőtt a társadalmi rend lehetővé tette, hogy egy ilyen intim családi viszonylatba bekerüljön egy idegen lény, aki automatikusan részévé válik a lakásban lakók életének. Anna azt érzékelteti, hogy ő csak ott van, mint a sok bútor, azonnal belesimul a környezetébe. A gyilkosságot már nem látjuk, csak tudósítanak róla. Ebben az ellentmondásosságban az alkotóknak sikerül megmutatniuk a dráma titkát, ami mögött talán az rejlik, hogy Vizyné szerethetősége csak egy felvett szerep, és addig tart, amíg Annát véglegesen a családhoz köti.

Édes Anna

Kosztolányi Dezső regénye alapján a szövegkönyvet írta: Ódor Gergő

Játsszák: Birta Márton, Borköles Bence, Szacsvai István, Szaplonczay Mária, Tóth D. Zsófia, Zilahy Anna

Dramaturg konzulens: Hámor Anna
Zenei vezető: Birta Márton
Látvány: Domahidy Veronka
Produkciós asszisztens: Elefánti Emma
Rendezőasszisztens: Magyar Boglárka

Rendező: Ódor Gergő.

KuglerArt Szalon
2023. április 17.

A képek forrása a KuglerArt Szalon Gallery and Shop facebook-oldala.