Csaknem egy éve jelent meg Dániel András, író, illusztrátor és kortárs festő, Jaj, ne már! – mondta a hal című ifjúsági könyve a Tilos az Á kiadónál. A kötet a HUBBY Magyar Gyerekkönyv Fórum nemrég közzétett rövidlistáján is szerepel a tavalyi év legjobb ifjúsági könyvei között. Dániel András neve a  nagysikerű Kufli-sorozatnak köszönhetően már sokak számára ismerősen cseng. Hasonlóan egyedi humorú történet a három átlagos, korosodó férfi nem mindennapi délelőttje is a helyi a horgásztónál.  

Sovánkovics Rezső, a főhős, és barátai minden szombaton összefutnak a Pitymallat szabadidőparkban található tónál, bár egyikük sem emlékszik rá, hogy valaha fogtak volna bármit is. Úgy tűnhet, mintha egy víz alatti sivataggal lenne dolguk, vagy ahogyan az Négyszeglethy Lajos rémálmában szerepel: valaki bizonyára felporszívózta a tó fenekét. Ilyenkor a három férfi beszélgetéssel tölti a délelőttöt, közösen elfogyasztják a tízórait, majd miután ismét nem volt kapásuk, hazamennek, ahol feleségük várja őket ebéddel.

Sovánkovics Rezső az Egyesített Tabletta-, Kence- és Gyógyírgyár alkalmazottja, de világ életében pingvin szeretett volna lenni – hiszen egy pingvin legalább fog halat, sőt, ehhez még horgászbotra sincs szüksége. Négyszeglethy Lajos kikapcsológomb-tervezőként keresi a kenyerét, pedig mindig is bekapcsológomb-tervezéssel szeretett volna foglalkozni. Piczike Árpád pedig a Küllemhibás Vegyesdesszert Gyárban dolgozik, de egy évtized elteltével már szívesebben válogatna inkább csavarokat vagy ecetes uborkát.

Jankával, a tó másik látogatójával, egy kislánnyal való találkozás során köt barátságot a három horgász a halakkal – Janka nélkül nincsen történet, hiszen egy gyerek nézőpontja szükséges ahhoz, hogy a szürke rutinban a három felnőtt megtalálja a meséset. A felnőttek mindennapjai pont annyira abszurd módon egyhangúak, mint amennyire a horgászat egyhangúnak tűnhet egy kívülálló számára: mégis hogyan lehet ezt ilyen türelemmel hétről-hétre megismételni? A tornacipős, beszélő halak ténye ehhez mérten korántsem olyan valószínűtlen.

Nem meglepő, hogy a gyerekmesék örökzöld tematikái közé tartozik a vízalatti világ, elég, ha csak egy olyan magyar klasszikusra gondolunk, mint a Vízipók-csodapók. De ahogyan a szerző fogalmazott egy korábbi interjújában, "ez alapvetően egy szárazföldi történet". A felszín alatti világ fantáziáját ötvözni a horgász kétbalkezes, de szerethető alakjával, akárcsak A nagy ho-ho-horgász esetében, szintén időtlen iróniaforrás, amely gyerekek és felnőttek számára is élvezetes.  

A kreatív, szórakoztató nyelvi megoldások remekül kiegészülnek Dániel András humoros illusztrációival. A borító belső oldalán található ügyetlen pingvinek pedig Sovánkovics Rezső amatőr pingvinrajzait idézik, hiszen ő is szívesen tölti az időt alkotással, ha nem is a legtehetségesebb művész. Ez az az esetlenség, amivel a szerző szerethetővé teszi a három, nem éppen mese-alkatú férfi figuráját. Dániel András nem vallja magát nagy pecásnak és hasonló csodálkozással viszonyul a horgászat tevékenységéhez, mint bárki, akitől távol áll a három szereplő hobbija – pont az ilyen egyhangúnak ható karakterek, élethelyzetek inspirálják, hogy azokból ehhez hasonló szellemes történetet kerekítsen.

A képek forrása: Dániel András facebook oldala