A mű színes, mozgalmas illusztrációkkal, egy kedves történetbe csomagolva tárja olvasói szeme elé, mi is játszódott le az elmúlt 75 évben a színház életében. A mesében – akárcsak a valóságban – az évforduló megünneplésére kerül sor. A történet Kollár Árpád tollából, Grela Alexandra illusztrációival jelenik meg az olvasó előtt. A megelevenedett bábok és a színészek gőzerővel próbálnak az ünnepi előadásra, amikor az éppen készülőben lévő szegedi halászlé egyszer csak elönti a teljes színpadot és nézőteret – mindent eláraszt a címadó nagy lötty. (A könyvet az I. Magyar  Országos Bábszínházi „Na, ez Halászlé!” Halászléfőző Versenyen mutatták be.) Bár sok furcsa dolog megtörténhet Kövér Béla színházában, mint az a könyvből kiderül, olyan soha, hogy elmaradjon az előadás. Így végül Lumi, a reflektor és János vitéz instruálásával az ikerbábok, Vázsony és Pula – a Rév Fülöp című előadás szereplőinek improvizálásával létrejön a várva várt születésnapi darab. Sok más, a színház életében meghatározó báb is megelevenedik, például Toldi, Lúdas Matyi, Csipkerózsika, Vitéz László, Kinizsi, Árgyílus kiráyfi, Pinocchio és Kacor király. A történet jó humorral viszonyul a színházi élethez és a karakterek fiktív viszonyrendszeréhez, felveti például azt a problémát, hogy János vitéz és Háry János karaktere hogyan rivalizálhatnak a társulaton belül a vezető pozícióért. 1946-ban a bábjátszó csoport egy időre felvette a Háry János nevet, ez nagyon fájt János vitéznek.

A mesekönyv lapozása közben az olvasók megismerhetik a különböző színházi szakszavakat, amelyek általában nagyobb méretű betűkkel vannak szedve és különböző érdekes grafikai megoldásokkal lettek kiemelve, így könnyen megakad rajtuk az ember szeme. A kötet sok-sok érdekes színháztörténeti információmorzsát is felvonultat a főszöveg mellett, ezek kis jegyzetek formájában jelennek meg. Így derül ki például, hogyan jött lére a színház, milyen épületek adtak neki otthont korábban, milyen darabokat játszottak eddig, milyen szereplőkkel, kik voltak az eddigi igazgatók, mi is az a fejgép… és hogy már több mint száz bemutatót tudhat maga mögött a bábszínház. Az illusztrációkon megelevenednek a karakterek, különösen jól áll a műnek a vegyes kollázstechnika, hogy a színház történetében meghatározó eseményekről fekete-fehér fényképeket is láthatunk, illetve a színház régi logóját is megcsodálhatjuk. A könyv végén pedig lecsordogálhatunk a szegedi Tisza helyett a szegedi Időpatakon, ahol kronologikusan a szemünk elé tárulnak a színház történetének legfontosabb mozzanatai:

1946-ban Kövér Béla és cserkésztársai megalapították a Szegedi Bábszínházat, amely a János Vitéz című előadással nyitotta meg kapuit. 1964-től a társulat már Szegedi Bábszínház néven szerepelt, 1977-től pedig együttműködött a Szabadkai Gyermekszínházzal. 1987-ben átadták az új, korszerű színháztermet, amely a színháznak a mai napig otthont ad. 1994-ben apja halála után fia, Kövér László vette át az intézmény vezetését, a színház pedig 1996-tól felvette alapítója nevét. A következő években a színházban Kamaraterem nyílt, és elindult a bábszínészképző stúdió, valamint megrendezték az első szegedi bábfesztivált. 2020-ban Kiss Ágnes vette át a színház vezetését, 2021-ben pedig megünnepelhették az intézmény alapításának 75 éves évfordulóját - derül ki mindez a műből.

Bár A nagy lötty cselekményében nincs semmiféle izgalmas csavar, a könyv a célját mégis eléri: olvasása közben sok érdekes információval gazdagodhatunk, kedvet kaphatunk felülni a vonatra – bárhol is tartózkodunk épp –, elmehetünk Szegedre megtekinteni a Kövér Béla Bábszínházban a Háry Jánost vagy a János vitézt, majd utána, mint ki jól végezte dolgát, elfogyaszthatunk egy nagy tál szegedi halászlét – remélve, hogy ezúttal nem lesz nagy lötty a vége. A könyv elsősorban azoknak lesz különösen nagy élmény, akik már eleve erős érzelmi kötődésben állnak a szegedi bábszínházzal, mert a lapozgatása közben fel lehet idézni a szép emlékeket.