Wyatt (Hugh Jackman) menő ügyvéd, Jonathan (Ewan McGregor) pedig csóró könyvelő. Egy alkalommal az éjszakába nyúló túlórájuk egy emberes trombita jó hangulatú közös elfüstölésébe torkollik, mire menten barátságot kötnek, tisztára mint Tom Sawyer és Huckleberry Finn. Wyatt a hóna alá nyúl kispajtásának, aki a lakbérgondok tengere helyett hip-hop a teniszpartik és márkás tornacipők világában találja magát. A fiatal srác vigyorog a világra, mint egyszeri parasztgyerek a búcsúban, pedig még csak most jön a java! Amikor Wyatt és Johnathan véletlenül elcserélik telefonjaikat, és tévedésből Johnathant hívja titkos légyottra egy szőke női hang, ő úgy van vele: csak megnyalná még ezt a törökmézet is!

A helyzet ugyanis az, hogy létezik egy kvázi-szexklub, amelynek tagjai telefonos egyeztetés szerint omlanak időnként egymás karjaiba, ha épp olyanjuk van, és az idő is megfelelő. Mert siker ide, csillogás oda, azért mégiscsak a lepedőakrobatika teszi teljessé a férfiember komfortérzetét. Igen ám, de Richard Gere óta tudvalevő: még egy ilyen - nyugodtan mondhatjuk - lazább erkölcsű hölgybe is bele tud szeretni az ember.






















Jonathannel is ez a baleset történik, kiegészülve azzal a aprósággal, hogy amíg kiszalad jégért, a lány eltűnik a lepedőről. Ottmaradnak viszont a vérnyomok, és jönnek a rendőrök, akik csaknem elmeszakértőért telefonálnak, amikor is emberünk mindezt előadja nekik. Befut aztán egy újabb hívás, és hősünk máris úgy érzi, mintha ez egyszer a cerka rossz végén állna a franciapartin. Ám mivel a Szex telefonhívásra kifejezetten olyan film akar lenni, amiben a szerepek percről percre változhatnak, és -ahogy mondani szokás - "senki nem az, akinek látszik", nem írnám le, hogy a vonal végén ki és mit kér tőle - rajtam ne múljon semmi!

Nincs az a rossz olimpiai szereplés, az a felfokozott nemzetközi helyzet, vagy az a drasztikus adóemelés, hogy az ember, ha húsból-vérből van, ne kapja fel a fejét a szex szóra - ez lebeghetett a szemek előtt a film magyar keresztelőjekor. Kint nem vették ennyire hatásvadászra a figurát (a film címe egyszerűen Deception, azaz csalódás), pedig talán jobban tették volna. Nem elég ugyanis, hogy két viszonylag nagy nevet bedobunk a kalapba, ezeknek a sztároknak tenniük is kellett volna valamit ahhoz, hogy a Szex telefonhívásra ne fulladjon unalomba két tárcsázás és aktus között. Számomra az egész már ott megbicsaklik, hogy ugyan mi a lyukas gumiért olyan nagy dolog tagnak lenni egy ilyen, önmagát titkos társaságnak aposztrofáló föld alatti mókusörsben az Internet korában? Regisztrálj be egy fórumra, haver, rögtön találsz csajt! Hovatovább a weben jó esetben nem jár úgy az ember, ahogy főhősünk egy alkalommal, amikoris a várt húszas szőke ciklon helyett a jólszituált Charlotte Rampling jön össze neki.

De ezen még csak túllépnék, nyilván nem ettől nézhetetlen a Szex telefonhívásra. Hiszen a történet alapján a jelenleg bizakodó olvasó és leendő kiábrándult néző még joggal gondolhatná, a film megér egy estét. Nincsenek benne égbekiáltó hibák vagy túl nagy logikai buktatók, sőt, még a szereplőkkel is könnyű azonosulni, hiszen láthatóan ők is unják ezt az egészet. Még csak azt se mondhatom, hogy láttunk ilyet ezret, mert legfeljebb, ha kilencszázat. A baj az, hogy sem annyi szex, sem annyi izgalom nincs a filmben, hogy legalább közepesen szórakoztató bírjon maradni - a vonatkozó kulcsszavak totális tévútra vezetnek minket.

Egy első filmes rendező elsőre nem túl jól sikerült próbálkozása, amely kint már rég megbukott, itthon pedig majd csak most fog.


Szex telefonhívásra (Deception)

Színes, feliratos amerikai filmdráma, 108 perc, 2008.
Rendezte: Marcel Langenegger
Forgatókönyv: Mark Bomback
Szereplők: Ewan McGregor (Johnathan McQuarry), Hugh Jackman (Wyatt Bose), Michelle Williams (S), Maggie Q (Tina)
Forgalmazza: SPI International

Premier: 2008. augusztus 28.