Az est kezdéseként Horváth Florencia házigazda megkérte Mechiatot, olvasson fel párat a hozott szövegeiből. A költő a Csendes borogatás, az Álommunka és az Imágó című verseit választotta. A beszélgetést egészen a kezdetektől indították: Mechiat elmondta, a költészet iránti érdeklődése egy Hobo Blues Band-féle József Attila-esttel kezdődött, amire az édesanyja kérésére ment el. Az élmény hatására otthon is elkezdett verseket olvasni, eltökélte, hogy megtanulja Pilinszky összes versét, amire remek alkalmat adott az akkoribban bekötött net és a MEK. Egy gimnáziumi ismerőse tanácsára ment el a Győri Ifjúsági Körbe, ahova elvitte pár szövegét is, amelyeket leginkább a beat-kultúra inspirált. Versei azonban sok kritikát kaptak, ami teljesen a kedvét szegte, és elhatározta, soha többet nem megy el a Kör gyűléseire. Egy hónappal később mégis visszament, és – ahogy Mechiat nemes egyszerűséggel kijelentette – ott is maradt. Horváth kérdésére elmondta, ezek a gyűlések líraműhelyként működtek, ahol egy pohár bor mellett vitatták meg egymás szövegeit, így fejlődésre is volt lehetőség, valamint egy szoros baráti társaság is ki tudott alakulni. Később szerveztek maguknak egy szerzői estet, ahova a helyi irodalmi élet olyan meghatározó alakjai is elmentek, mint Sütő Csaba András, Falvai Mátyás, valamint Szalai Zsolt. Ők a líraműhely gyűléseire is eljártak, személyre szabottan ajánlottak könyveket, szövegeket a tagoknak, Mechiatnak többek között például Petőcz Andrást és Zalán Tibort. Mechiat elmondta, hogy ezek a találkozások ösztönözték arra, hogy hogy magyar szakon tanuljon tovább, és a későbbiekben a Körben neki ajánlott szerzőkből írta szakdolgozatát. Az Irodalmi Körrel még egy antológiát is kiadtak, amelyhez Mechiat készített illusztrációkat, valamint együtt szervezik a Véneki Alkotótábort is.

Horváth Florencia elmondta, ő maga is ebben az Alkotótáborban találkozott először Mechiattal, majd megkérdezte, van-e még lehetősége ilyen műhelyekbe járni, mire Mechiat elmondta, jó lenne, de sajnos ideje nem engedi, így inkább olyan barátainak mutatja meg a szövegeit, akik nem költők, és magyar szakot sem végeztek, hiszen ők az átlagolvasó szemével tudják véleményezni a szövegeit.

Ezután vidék és főváros viszonya került szóba: Mechiat elmondta, Győr után a budapesti élet akkora váltás volt, hogy sokáig nem is írt, mert ideje sem volt rá. Míg a győri nyarakat a kertben töltötte olvasással vagy írással, addig Budapesten mindig volt valamilyen program, irodalmi rendezvény, amin ott akart lenni, ez pedig elvette az időt saját verseitől. Később Sütő Csaba András meggyőzte, folytassa az írást, amit meg is tett, azonban nem verseket, hanem prózát írt. Horváth Florencia erre megjegyezte, hogy jelenleg mégis verseket publikál, valamint verseskötete fog megjelenni hamarosan. Mechiat erre elmondta, úgy gondolja, azért írt prózát akkoriban, mert nem volt elég bátor a vershez, úgy gondolta, a prózában el lehet bújni. Később aztán rájött, hogy valójában a prózában is megmutatta magát, sőt, prózai szövegei is inkább líraiak voltak, így két év szünet után visszatért a versekhez.

Horváth elmondta, a költő 2019 óta rendszeresen publikál, mégis egészen mostanáig kellett várni egy kötetre, ennek okáról kérdezte Mechiatot, aki elmondta, ez azért van, mert nagyon szorongott a kötet gondolatától. A könyvben körülbelül hatvan szöveg kapott helyet, de ezeket is több mint százötven vers közül választotta ki. Sokat dolgozik a szövegein, amíg valóban jónak érzi őket, van verse, ami nyolc év alatt készült el, ezért is tartott sokáig a könyv összeállítása.  A kötetkompozíciót az évszakok ihlették: a Tavaszi szélben a szerelmes versek egy bizonyos aspektusát jeleníti meg, ezt követi a Nyártükör, majd az Őszi éjjel, ami távolabbról, hidegebben járja körül a szerelem kérdéskörét, a Téli Homok pedig a költő magyar és algír származására utal, ebben a ciklusban a családi témákat feldolgozó versek kaptak helyet, amelyek között arab nyelvű szövegek is szerepelnek.

Horváth ennek kapcsán kérdezte meg, hogyan élte meg korábban, és hogyan éli meg a mai napig ezt a fajta kettősséget. Mechiat elmondta, hogy gyerekkorában természetes volt számára a kettős identitás, mostanában furcsább ezt megélnie. Az arab világ számára egyszerre egzotikus és otthonos. Saját elhatározása alapján kezdett el arabul tanulni, és édesapját kérdezgetni a kultúrájáról, ekkor tűnt fel neki, hogy ez a világ mindig is része volt a szövegeinek is, a versei tele vannak dzsinnekkel és más, apró utalásokkal, amelyek kapcsán először fel sem merült benne, hogy ebből a világból érkeztek. Elmondta, hogy nemrég Algériában töltött tíz napot, és kíváncsi, ez az út hogyan fog megjelenni a verseiben.

Mechiat egyébként is sokat utazik, „végigsétálta” például az El Camino-t is. Az utak kiváló lehetőséget nyújtanak számára az önelemzésre, vagyis mentális egészsége megőrzése érdekében is utazik. Gyerekkori félelme volt, hogy soha nem fogja látni a tengert, így egyszer az akkori szobatársával lestoppoltak a szlovén tengerpartra. Ez a spontaneitás azóta is megmaradt, gyakran utazik egyedül, ezekből az utazásokból egy-egy villanás jelenik meg a verseiben.

Horváth szerint egy nagyon megkonstruált kötet lesz Mechiaté, a központozás hiánya, a vizuális hatások, az egymásra játszó ciklusok mind nagy tudatosságról árulkodnak. Mechiat elmondta, szerinte ez a felépítettség nem feltétlen tudatos, olyan inkább, mint amit futás közben lát az ember: egyszerre figyel magára, valamint a körülötte lévő világra, őt az érdekli, hogyan lehet ezt a „kettő-az egyben” látásmódot visszaadni a szövegekben. Vizualitással próbálja meg kicselezni a nyelv narratív természetét, néhány verse például olyan, mintha filmek snittjeiből állna.

A kötet címe (Álomból föl, vidékre le) kapcsán elmondta, hogy szerinte ez a lehető legkevésbé személyes cím, mégis sok szövegéhez álmaiból merített inspirációt. Fontosnak tartotta, hogy az út, a megérkezés is megjelenjen a  kötet címében, ugyanakkor úgy látja, hogy az álom is egyfajta utazásnak tekinthető.

Zárásként Horváth a terveiről kérdezte a költőt: Mechiat elmondta, a kötet címével ellentétben valódi megérkezés nincs, bár tudja, hogy ez egy oximoron. A kötet elkészítése óta is születtek versei, de szívesen írna prózát is, valamint a Kortárs Online Újrajátszás című podcastjének az egyik állandó műsorvezetője is lett, amelynek során régi filmekről beszélgetnek. Hosszútávú tervei között az édesapja kultúrájának közelebbi megismerése szerepel. Szeretne újra elutazni vele Algériába, hogy egyszerre a saját és az ő szemén keresztül is láthassa a közeget, hogy aztán ezeket az élményeket meg is írja a későbbiekben.

Az esten készült videófelvétel megtekinthető a Kis Présház Facebook-oldalán.

Fotó: Kiss Dávid