Nyolcvan százalékban teljesen új, eddig nem látott, egymással párbeszédre lépő alkotásokkal barátkozhatnak a látogatók.  A párbeszéd koncepcióját a tárlat címe is jelzi, amely az Európa Kiadó „Tengerpart” című dalából kiragadott idézet: „Nem valóság, de nem is álom” – mondta a tárlatmegnyitón dr. Mészáros Flóra művészettörténész. Az alkotások az érzékszerveinkkel felfogható anyagi „valóság” és a festészeti, üvegtechnikai eljárásoknak köszönhetően létrejövő metafizikai jelenségek, illúziók határán mozognak. „Somody Péter a nonfiguratív művészet többletjelentését kutatja. A festmények felületének kialakítása foglalkoztatja, a különféle matériák egymáshoz való viszonya, a vászonra sokszor ösztönösen felvitt geometrikus és biomorf alakzatokból álló viszonyrendszer. Szabad asszociációkat teremtő munkáiban az eltérő nonfiguratív felfogások egy-egy térérzetben egyesülnek, úgy találkoznak textúrák, színek, személyesülnek meg és válnak önálló karakterekké, hogy megszüntetik a tradicionális nonfiguratív felfogást. Ez a fajta megoldás játékra hívja a befogadót: egyszerre van szükség arra, hogy közel menjen, felfedezze a kép különböző rétegeit, faktúráit, ugyanakkor távolságot is kell tartson, hiszen a koloritok így teremtenek dimenzionista hatást. A térérzet teremtette illúzió a tradicionális festészettől eltérő, teljesen új úton születik meg.”

Somody Péter: Színtársulás I. (2020), akrillakk, akril, vászon, 130x100cm. Fotó: Kallós Judit

Kóródi Zsuzsanna alkotásait Kallós Judit kurátor összekötő kapocsként képzelte el Kusovszky Bea és Somody Péter képei között. Művei egyszerre képek, objektek és reliefek – vibráló felületeikkel az op-art művészeti örökségét értelmezik újra. A művész a tradicionális üveg és a kortárs digitális technológiák összehangolásával hozza létre optikai illúzióit. Az üveggel élve úgy teremt reliefeket, különböző domborműveket, hogy azok egy mozgás keltette illúzióra késztetik a nézőt. „Kóródi Zsuzsanna – hasonlóan olyan elődökhöz, mint Cruz-Diez vagy Soto – vizuális művészként definiálja magát. Digitális printeket, például polimerrel vagy eltérő üvegrétegekkel úgy fed be, hogy egyszerre van nyugvópont és mozgó elem a képen, ha frontálisan állunk vele szemben, de ha változtatjuk irányunkat a térben, megváltozik az optikai illúzió is. Legújabb munkái a nonfiguratív művészetet évtizedek óta foglalkoztató körkörös kompozíciókra épülnek. A művészettörténész ezzel kapcsolatban utalt Kandinszkij vagy Robert Delaunay első színcentrikus műveire, az orosz konstruktivisták letisztult, fekete-fehér körformáira is. A centrikus forma a pop art nagyjainál szintén visszaköszön, például Jasper Johnsnál, de Victor Vasarely, Soto és Bridget Riley nevét is megemlítette, akiknek izgalmas térérzetet teremtő optikai világához is köthetőek Kóródi Zsuzsanna munkái. Gyakorlatilag két réteg egyesül itt, és mintha még több dimenziós lenne, beszippantja nézőjét. A művészt – bevallása szerint – inspirálja a sci-fi világ, a Solaris mentálisan kivetülő figurája, valamint napjaink jövőképekre épülő gondolkodása.”

Kóródi Zsuzsanna: Life.exe II. (2022), UV-festék, ragasztott-csiszolt optikai üveg, 36x100 cm. Fotó: Kallós Judit

Hasonló térérzet fedezhető fel Kusovszky Bea műveinek megformálásában. „Ő a festészet eszközeivel, a tervezési folyamatok során a digitális képalkotás módszereit is alkalmazva hozza létre a pop-artban gyökerező moiré-effektszerű pontrendszerekből, gradiens színátmenetekből építkező alkotásait. Az egymásra helyezett és egymáson elcsúsztatott rétegek között létrejövő képmélység a végtelen érzetét keltve nyit újabb dimenziókat. Legújabb, papírgyűrődések illúzióját keltő képei esetében a vonalak egymáshoz való viszonyának ritmusa, a vonalvastagsággal való játék, és az így létrejövő fény-árnyék hatások érdeklik. Legfrissebb munkái, amelyek alumínium alapú reliefek, a formázott vászon hatásából indultak ki. (És ha már digitális kultúráról beszélünk, frappáns abba belegondolni, hogy festményeihez alapként a kecskeméti Samsung épület dekorációit, trianguláris formáit szerezte meg.) Ebben az esetben is felmerül bennünk, hogy közelebbről érzékeljük, vajon tényleg egy relief született meg vagy csak az eltérő optikai rétegek, csíkozások, sávok hozzák létre a néző szemében az illúziót?”

Kusovszky Bea: Borders of the Rainbow III. (2023), akril, vászon, 80x100 cm. Fotó: Kallós Judit

Mindhárom alkotó műveire érvényes, hogy a befogadó éppúgy performál, mint az alkotó – fejtette ki Mészáros Flóra, mert nemcsak látni, de tapintani akarjuk az izgalmas felfedezést kínáló műveket, amelyek a mai fogyasztói kultúra és az ingergazdag társadalom lenyomataként születtek, de napjainkban, a covid után, amikor a távolodás-közeledés-érintés kérdésköre folyamatosan foglalkoztatja az embert, további jelentésekkel gazdagodnak. Ám a művek valójában nem illuzionisztikusak, hiszen a realitás, ahogyan Cruz-Diez megfogalmazta, a befogadóban születik meg.

Fotó: Egressy Orsolya

A kiállítás április 29-ig tekinthető meg a Hegyvidék Galériában. (1126 Budapest, Királyhágó tér 10.)

Kísérő rendezvények: Festőworkshop Kusovszky Bea festőművésszel: április 13. (csütörtök) 18:00, Családi alkotósarok: április 22. (szombat) 10:00, Finisszázs – Beszélgetés a kiállító művészekkel: április 28. (péntek) 18:00

Megnyitó fotók: Egressy Orsolya 

© MOM Kulturális Központ – Hegyvidék Galéria