PRAE.HU: Honnan jött az ötlet, hogy megírd Loki, a büntibe küldött isten történetét?

Mindig is szerettem a mitológiát, főleg a germán mitológia tetszett, mert az bolondos. A görög történetek sokszor tragikusak, de a germánok viccesek és tele vannak poénos jelenetekkel. Az ötlet, hogy Loki egy halandó fiú legyen, onnan jött, hogy megkérdeztem magamtól: mi a legmegalázóbb dolog, amit egy öntelt istennel tehetek. A válasz az, hogy elveszem az isteni erejét és képességeit (legalábbis az emberek között – mert ugye, megvannak még a képességei, csak nem használhatja mások előtt) és kényszerítem, hogy olyan idegesítő dolgokat csináljon, mint például a házimunka. Úgy gondolom, a legjobb történetek abból erednek, hogy a szereplők élete olyan rossz lesz, amilyen csak lehet!

PRAE.HU: Miért pont Loki lett a főszereplőd?

Imádom azokat a karaktereket, akikre nem egyből főhősként gondolunk. Thor persze magától értetődőbb lett volna – szép, erős, jó harcos – de inkább azokkal tudok azonosulni, akik nem izmosak, vagy népszerűek. Ezenkívül a bajkeverőket is nagyon szeretem, főleg azokat, akik leginkább saját magukra veszélyesek. Loki sokkal többször sodorja magát bajba a trükkjeivel, mint másokat.

PRAE.HU: Mindig szeretted írni a könyvet, vagy voltak olyan részek, amikor inkább abbahagytad volna?

Mindig vannak olyan pontok az írás során, amikor rá kell vennem magam, hogy folytassam a történetet, akkor is, ha nincs kedvem. Loki karaktere nagyon természetesen jött, de amikor rendezgettem a cselekményt, a napló forma sokszor összekutyulta a dolgokat – például nehéz, hogy pontosan milyen igeidőben írjam, amikor arról beszél, ami az előző nap történt. De amikor összezavarodok, akkor is muszáj tovább csinálnom, ha akarom, ha nem!

PRAE.HU: Miért lett Loki neve Liam a könyvben? Nekem van egy teóriám, miszerint Chris Hemsworthnek, aki a Marvel filmekben Thor-t játsza, van egy testvére, akit Liamnek hívnak. Ez direkt volt így, vagy teljes véletlen?

Ez egy nagyon furfangos gondolat, de a valóság nem ilyen összetett. Liamnek hívtam, mert ismertem egy bajkeverő kisfiút, akinek ez volt a neve. Még a hajuk is hasonló.

PRAE.HU: Fontos volt neked, hogy szembesítsd a gyerekeket erkölcsi kérdésekkel?

Nagyon fontos! Amikor kicsi voltam, a szüleimnek volt egy filozófiáról beszélgetős baráti csoportja (még mindig van, csak már nyugdíjasok) és emiatt is mindig érdekeltek az ilyesmi kérdések. Amikor elindítottam Lokit ezen a jobb emberré válás felé vezető úton, a nehézségek nagy része abból adódott, hogy ki kellett találni, mit is jelent jónak lenni. Az életben nincs útmutatónk, hogy mit csináljunk pontosan, és a tanácsok, amiket gyerekként kapunk, sokszor csak összezavarnak – például sokszor kell „azt csinálni, amit mások mondanak”, de néha megjutalmaznak azért, ha új módon közelítesz meg valamit. Nehéz megtalálni a saját utad a világban, és én szerettem volna ezt megmutatni. Örülök neki, ha az olvasók is felteszik maguknak a kérdést: Mi is jelent jónak lenni? Loki jobbá vagy rosszabbá válik a könyvben?

PRAE.HU: Hogyan tudsz ennyire közel kerülni ehhez a korosztályhoz (a nyelvükhöz, érdeklődési körükhöz stb.)?

Szerintem belül örökre 12 éves maradok, és ez segít. De sok olyan könyvet olvasok és sok olyan sorozatot nézek, ami ennek a korosztálynak készült. A mai szlenget igyekszem írás közben minél kevesebbszer használni, mert ettől nagyon gyorsan elavul egy könyv.

PRAE.HU: Ahogy olvasom a regényt és látom az illusztrációidat, úgy érzem, hogy te tényleg végigélted Lokival a kalandjait. Szinte látom magam előtt, ahogy kuncogsz firkálás közben. Jól érzem, tényleg nagyon élvezed az alkotást?

NAGYON szeretem! Kisebb koromban is sokszor rajzolgattam a sulis füzeteim szélére és később felnőttként is, unalmas értekezleteken. Az, amikor Loki kalandjait rajzolom, nem is munka, hanem valójában csak egy kiterjesztése annak, amit amúgy is, kedvtelésből csinálnék. Imádom Lokit rajzolni!