Lóránt János Demeter még tavaly októberben a Magyar Festészet Napján életműdíjban részesült. Az elismerés tovább emeli a kiállítás rangját, melyhez két magángyűjtemény: Völgyi Miklós, Skonda Mária, illetve dr. Szabó András Simon Nóra gyűjtők bocsátották rendelkezésre anyagukat.

Mindegyikükhöz nagyon közel áll Lóránt művészete. A Völgyi-Skonda pár több mint húsz éve ismeri őt, szoros baráti viszony alakult ki közöttük. Szinte azonnal beleszerettek az alkotó sajátos, expresszív kompozícióiba, az emberi lelkivilágot feltáró misztikus vásznaiba, így beillesztették darabjait kortárs gyűjteményükbe. Miként az orvosként és pedagógusként dolgozó dr. Szabó András és Simon Nóra is, akikhez közel áll az Alföldön született alkotó munkássága, hiszen ismerős számukra a táj és az ott élő emberek.

Birkahodály (1996), olaj, vászon, 50x75 cm. Fotó: Kovács Tamara

Lóránt János Demeter művészetéről, életútjáról leginkább egy videóportálon fellelhető portréfilmből kapunk képet. A szőnyegszövés fellegvárának tekinthető Békésszentandráson született. Gyermekként bepillantást nyert a helyi szőnyegeket szövő műhelybe, ám az iparág nem igazán keltette fel érdeklődését. Annál inkább rokonszenvezett a szőttesek gyapjúfestése során kinyert élénk színvilággal, melyet ámulattal figyelt. Emellett a családnak járó (mostanra sajnálatosan megszűnt) Új Idők című lap is a képzőművészet felé irányította. A folyóiratban közölt neves alkotók (Mednyánszky, Derkovits) képei rabul ejtették. Igaz, ezeket csak fekete-fehér kivitelben láthatta, de számára ez így is felért egy főnyereménnyel. Kisfiúként színes ceruzát ragadott, gyermekkori rajzain születésének színhelye köszön vissza. Nem csoda, hogy  Békésszentandrás zöldellő- tarkálló, tavacskákkal, folyóval szabdalt tája, annak békáktól brekegő, nádiverebektől hangos atmoszférája megihlette. A Körös folyó partjához közel eső településén az ember óhatatlanul is együtt él a természettel, miként a festőművész is, aki napjainkban is egy Köröshöz közeli városkában, Mezőtúron él.

Ó, pásztor II. (2014), 45x34 cm, akvarell, papír. Fotó: Kovács Tamara

Sajátos témavilágára, szuggesztív kifejezési eszközeire Lóránt János Demeter hamar rálelt. Fantáziáját a mai napig a táj és az abban megforduló figurák mozgatják meg. Képein többnyire a tengerpartot, végtelennek tűnő, dimbes-dombos, kopár tájakat örökít meg. Apai ágról vízimolnárok voltak az ősei, ő maga a Vízöntő havában született, így a vizek szerelmese, alkotásain ez központi szerepet kap. Képein groteszk alakok tűnnek fel, hol párokban, hol magányosan a szürkés, okkeres színű képfelületen. Rút, esendő, tömbszerű alakjuk szánnivaló, ugyanakkor megmosolyogtató is.

Hajléktalan (2006), olaj, vászon, 100x70 cm. Fotó: Kovács Tamara

Életműkiállításról lévén szó, Lóránt János Demeter festészetének egyedisége lírai, groteszk szemléletében rejlik, amely leginkább figuráin érhető tetten. Bizarr alakjai megindítóak és taszítóak is. Végtagjaik: kezük, lábuk elnagyolt, fejük aránytalanul nagy. Karikatúra jellegű, a gyermekrajzok naivitásával megformált alakjuk a műfajból eredendően a humor érzetét válthatja ki a nézőben. Jó példa erre ironikus képei közül az Európa elrablása (2005) és a Műtörténész (2004). Lóránt cseppet sem szép idomú emberei nem akarnak tetszeni. A rútság művészi ábrázolása már az ókor óta megfigyelhető az alkotásokon: görög és római mozaikok padlóján, hellenisztikus szobrokon, de a neves festőművész, Pieter Brueghel is jobbára csúnya embereket (Koldusok 1568, Vak vezet világtalant 1568) ábrázolt. Lóránt János Demeter totemszerű figuráinak tekintetéből végtelen egyszerűség árad, tanácstalanul tekintenek egymásra vagy kifelé a képből: mitévő is legyek? Ilyen vagyok. Sötét arcuk, tömpe orruk, vigyorra hajló szájuk, bábuszerű pozitúrájuk jelzi, nagyon egyszerű, esendő emberekkel van dolgunk, mint például a Hajléktalan (2006) és a Három zenész (2006) vásznain. Ugyanakkor a földhöz közel élő ember természettel való harmóniáját is láthatjuk a Pusztai alkony (1993) és az Ó Pásztor II. (2014) című képeken. Lóránt érzékeny líraisággal ábrázolja a számára jól ismert világot.

Az életműkiállításon szereplő olaj- és akvarellképek színvilágukat tekintve kettősséget mutatnak. A korábbiak háttere  borongós földszín: barna, szürke, ritkábban a kék és a zöld különböző árnyalatai. Majd kiszínesednek, főként a tengerparti, élénk, dekoratív kompozíciókon (Strand II., 2005). Lóránt amúgy is mestere a képszerkesztésnek. Széles ecsetvonásokkal, vastagon felvitt rétegekkel és finom szemcsézéssel egyaránt alakítja szürreális hatást keltő tereit, melyekbe harmonikus foltként illeszkednek a figurális elemek.

Megjött a karbantartó (é.n.), olaj, vászon, 60x80 cm. Fotó: Kovács Tamara

Lóránt János Demeter groteszk világának figurái ormótlanok, de mint tudjuk: az igazi szépség belülről fakad. No meg a mesterien komponált festményekből. 

Lóránt János Demeter életműkiállítása

A kiállítást Szurcsik József Munkácsy-díjas festőművész nyitotta meg.

Helyszín: Esernyős Galéria 1033, Budapest III. kerület, Fő tér 2.