Hogy kerültél a színjátszás közelébe, majd a Tudás Hatalom társulatba?

Ez fordítva volt, először kerültem a Tudás Hatalom társulatba, és utána a színészkedés közelébe. 2016-ban kerültem a társulatba, és én vagyok az egyetlen ott, aki nem alapító tag. Először csak haknikon, koncerteken vettem részt, majd nagyobb projektekben is dolgoztam. Volt szerencsém látni a Tudás Hatalom első színházi előadását, amiben én még nem tudtam részt venni, és az nekem annyira megtetszett, hogy rögtön jeleztem, a következő alkalommal mindenképpen szerepelnék. Aztán jött a Cigány magyar, és ez volt nekem az első tapasztalásom színészként. Persze kiskorom óta szerepelek, 3 éves korom óta jártam szavalóversenyekre, mindenre, ami kötelező volt, jelentkeztem, például a farsangra, és mindig dobogós lettem. Aztán úgy 12 évesen elkezdtem írni, 15-16 évesen pedig elkezdtem saját zenéket írni, majd utána jött a Tudás Hatalom.

Ki az a Bogdán Márió, mit kell tudnunk róla?

Ő egy nagyon komplikált személyiség, Keveset mutat magából, és ezért nehéz is megismerni. Szerintem az ő karakterének pont ez a lényege, hogy őt nem is kell megismerni, mert ő csak egy jelenlegi állapotot mutat, és csak az számít. Egyetlen alkalom van, amikor a múltjáról mesél, és akkor egy nem is annyira durva példát hoz fel belőle, olyasmit, amire még a rasszisták sem mondhatják, hogy ilyesmi nem történhet meg, hogy ilyen nincsen. Ez az egyetlen alkalom, amikor mesél arról, hogyan tapasztalta meg a kirekesztést, és ez azt mutatja meg, hogy ez is elég ahhoz, hogy valami rosszat csinálj, mert ezt várják el tőled, ezt nézik ki belőled.

Egyetlen mondat világít rá, hogy mi is az ő sötét múltja, amikor egy újságíró rákérdez arra, hogy milyen volt az, amikor drogot árult. Ő egy letisztult személyiség, önmagát adja, nem parázik senki előtt, csak úgy bemegy egy full extrás berlini étterembe, ahol egyszerre eszik banánt felvágottal, mert miért ne. Meg van elégedve, elvan magával, de a monológjából kiderül, olyan hatalmas lelki vívódásai vannak, hogy az hihetetlen, mert tudja, hogy ő különleges, hiszen hároméves kora óta a színpadon van, mégis bűnözőként kezelik, de azt sem tudja, miért. Mindenféle jellemzőket aggatnak rá, és a végén ő maga sem tudja eldönteni, hogy ebből mi igaz és mi nem. Ezért nyilván kételkedni kezd önmagában is, és mivel meg akar felelni ennek a szerepnek, eljut a sötét múltjához, de utána mégis kiegyensúlyozott egyéniség lesz belőle. Így a pszichológiája és a happy endje is megvan ennek az embernek.

Mennyire volt nehéz összerakni ezt a karaktert, és aztán mennyire volt nehéz mások elé kiállni vele?

Császi Ádám rendkívül profi filmes, ezt én első kézből tapasztaltam, de azt hittem, hogy minden rendező ilyen, hogy ez a normális. Dolgoztam azóta más rendezőkkel, akiknek szintén nagyon jó meglátásaik vannak, de Ádám egy teljesen más világban él. Nagyon elborult az elméje, amikor kreatív tevékenységet folytat, és ezek a karakterek teljesen ránk vannak szabva, legalábbis az enyém abszolút rám van szabva. Velem pont ezek a dolgok történtek meg gyerekkoromban, hogy valamilyennek mondtak engem, és akkor olyan is akartam lenni, amiből lett egy hatalmas lelki vívódás éveken keresztül. Tudattalan manipuláltam a környezetemet, összevissza rángattam a szálakat önvédelemből, valamilyen védelmi mechanizmusként. Majd felismertem, hogy ez baj, és jött egy önreflexiós folyamat, aztán megint történt valami olyan esemény, amely egy érzelmi hullámvasutat hozott, aztán megint jött egy újabb önreflexió, és én nagyjából így élem az életem, azok miatt a dolgok miatt, amik történtek velem annak idején, szóval nagyon tudok azonosulni ezzel az alakkal.

Mit szóltál, amikor kiderült, hogy film lesz a darabból?

Nem azt mondom, hogy meglepődtem, mert amióta ebben a csapatban vagyok, a négy év alatt megéltem annyit, mint más színészek mondjuk 20 és 35 éves koruk között megélnek, de nem feltétlenül szakmai tapasztalatban, hanem általános tapasztalatban. Nekem itt olyan hatalmas ugrások voltak, hogy konkrétan műfajokat váltogattam évente, és ez nagy dolog. Amikor bekerültem a társulatba, akkor még zenével foglalkoztam, rá egy évre slam poetryvel, rá egy évre elkezdtem lírát írni, most meg ott tartok, hogy forgatókönyvírást tanulok. És nem azért váltogattam, mert már nem volt mit tanulnom, hanem mert már volt annyi tudás a kezemben, hogy szintet lépjek, és kipróbáljak egy összetettebb műfajt, ahogy a társulat is megérett rá, hogy szintet lépjen.

Milyen volt a forgatás?

Szerintem egyértelmű, hogy rövid 23 életévemben ez volt a legjobb, legmeghatározóbb időszak, borzasztóan élveztem. Biztos mások is elmondták: tuti, hogy ritka az ilyen stáb, mert annyira jó csapat volt. Borzasztóan emberien viselkedett mindenki, és most nem az volt központban, hogy ilyen a származásom, és ezért kell tapintatosnak lenni velem, hanem alapból tapintatos volt mindenki mindenkivel, és nagyon jó volt ilyen környezetben dolgozni.

Azért voltak nehéz részek is?

Volt egy-két nehéz jelenet, nekem egy volt, ami nagyon kemény volt, egy 12 órás éjszakai forgatási nap, amikor mindenki teljesen kész lett. Csak én vagyok a lényeg abban a vágóképben, de ott van azért még harminc statiszta és tizenakárhány kaszkadőr, összesen kétszázan a stábból, és mindenkinek azon múlik, hogy mikor megy haza, hogy te mit csinálsz, és látod, hogy mindenki fáradt. Az akkor engem megviselt lelkileg és a teljesítményem rovására is ment, de végül sikerült jól felvenni.

Szerinted ma Magyarországon hogyan fogadnak egy ilyen filmet?

Fogalmam sincs, nem tudom, de nagyon várom már, hogy bemutassák, és akkor majd válaszolok erre a kérdésre.

A beszélgetés a film forgatása idején készült. Forrás: Unio Film.

A Háromezer számozott darab, Császi Ádám filmje 2023. április 6-ától látható a hazai mozikban, a Mozinet forgalmazásában.

Kritikánk a filmről itt olvasható: Kész a leltár

Képek forrása: Unio Film/Mozinet