PRAE.HU: Jelen beszélgetésünk témája az új zenekarod, a Kovász megalapítása, ám mivel zenétek több műfaj ötvözésére épül, elsőként a pályád kezdetéről kérdeznélek, mert úgy gondolom ennek az időszaknak is érezhető a hatása az új zenekarod hangzásában. Téged a szakma és a jazzt szerető közönség elsőként a szabad-zenei színtérről ismerhetett meg. A Kovász billentyűséhez, Pozsár Mátéhoz a főiskolai tanulmányaid idejéhez datálódik a kapcsolatod. Mit jelentett neked akkor ez a zene, illetve ezt a közös élményt miként viszitek tovább Mátéval a jelen felállásban?

Azt mondanám, a szabad-zene mindenhez alapot ad. Kiélesíti az érzékeket, kibővíti a látókört, majdnem azt mondanám, hogy tisztábban lát az ember, jobban hall. Sok tulajdonságot – ezekkel a magánéletemben foglalkozom mostanában –, amiket a szabad-zene által fejlesztettem, mint a tolerancia, a figyelem, a tisztelet, célom visszaemelni az életembe, érvényesíteni ezeket a készségeket.

PRAE.HU: Jól értettem azt a fél mondatod, amiben nem is annyira a magánéletedre, mint inkább a MOME DLA programjának keretében folytatott doktori tanulmányaidra utaltál, ahol az improvizáció résztvevői közötti viszonyt kutatod?

Nem, most ténylegesen a magánéletben való megjelenésére gondoltam. A kutatásomban az improvizáló emberek közötti pillanatnyi viszonyt szeretném feltérképezni a mesterséges intelligencia segítségével. Sokszor ezoterikus, ahogy erről a kérdésről beszélünk, miközben a mesterséges intelligenciával nagyon szépen lehet adatokat elemezni. Nem azt állítom, hogy ezzel én új, abszolút elméletet hozok majd létre, de nagyon jó eszköz, hogy kapjunk egy másfajta visszajelzést, ami szárazabb és adatközpontú.

PRAE.HU: Feltételezem, a kutatás nem magára a szabad improvizációra fókuszál, hanem a rögtönzők egymáshoz képesti viszonyaira. Van jelentősége annak a kutatás szempontjából, hogy milyen az improvizáció jellege?

Fontos dolog egy kutatásnál, hogy minél szűkebb területre koncentráljon. A jelen szakaszban – körülbelül a munka egyharmadánál járok –, csupán egyetlen paraméterrel dolgozom, ami a hangmagasság, és ami szabad improvizációs közegben születik, valamint digitálisan van rögzítve, tehát nem audio jel.

PRAE.HU: A Kovászhoz visszakanyarodva, a szabad-zene stiláris értelemben megjelenik az új repertoár előadásakor? Arra gondolok, hogy Mátéval ketten a zenekar felét alkotjátok, így a közös zenei múlt magától értetődően megjelenhet a mostani közös munkában.

Nyilvánvalóan hallható mindennek a hozadéka, viszont ez egy egészen más attitűddel alapított zenekar, mint azok amelyekben korábban közösen részt vettünk. Az elmúlt tizenöt évben zenei értelemben velem nagyon sok minden történt, ám ezen eseményeket nem feltétlenül én irányítottam. Az a zenei anyag, amin most dolgozunk, ennek az elmúlt időszaknak a lecsapódása, úgy is fogalmazhatnék, hogy ez az a zenekar, amit tíz évvel ezelőtt nem engedtem meg magamnak. Az általam akkoriban gondolt szabad-zenei dogmák nem engedték, de mostanra eljutottam oda, hogy felvállaljam, ezt a zenét én nagyon szeretem.

PRAE.HU: Rendkívül érdekes, amit mondasz. Kívülről nézve a Szabados György által meghatározott szabad-zenei színtér (akit éppen itt, ahol beszélgetünk, a Fonóban volt szerencsém hallani többször is különböző felállású együtteseivel és szólóban is) valóban sokszor dogmatikusnak és zártnak tűnt. Gyakorta még az úgynevezett mainstream jazz is kívül esett az érdeklődési körén a Szabados köré csoportosuló muzsikusoknak, nemhogy egy ennél populárisabbnak számító zene műfajok. Azt gondolom, ebből kiindulva sokaknak okozott meglepetést, amikor olyan népszerű zenekarok tagjává váltál, mint a Tárkány Művek vagy az Irie Maffia. Én ebben egy generációs szemléletváltást véltem felfedezni, amit személy szerint mindenképpen üdvözlök. Te hogy tudtad ezt kezelni akkor, amikor még nem volt egyértelmű, hogy olyan pozitív következményei lesznek, ami inspirációt jelent majd zeneileg?

Ez valóban így van. Nehéz diplomatikusan válaszolni. Vannak olyan formációk, ahol végül nem tudtunk bizonyos dolgokban egyetérteni, ezért ezeknek már nem vagyok a tagja, miközben azok az értékek, amiket szeretünk, nagyon nagy közös halmazt alkotnak. Sokat marcangoltam magam ezeken a kérdéseken, meg lehet ebben hasonulni. Nem lehet elvek mentén végigélni egy életet szerintem, újra és újra képesnek kell lenni felülvizsgálni azt, amit gondolunk. A Decolonize zenekarnak is tagja vagyok, amit – megmondom őszintén –, akkor még csak azért vállaltam el, mert a feladat érdekelt. Szabó Bálint, a zenekar vezetője olyan figura, akit azért kedvelek nagyon, mert jókat lehet vele vitatkozni. Nyílt, őszinte ember és ha átrágjuk, együtt a dolgokat egyről a kettőre jutunk. Az új anyag más, mint az eddigi volt, nem biztos, hogy mindenki megelégedésére szolgál, de láthatóan haladunk valamerre. Legfontosabb tanulság, hogy az is érdekes, ha ennek az „útközben levésnek” születik lenyomata.

PRAE.HU: Jazz zenészként azt gondolom fontos készség, hogy el tudjunk szakadni a prekoncepcióinktól és rugalmasak maradjunk. Számomra ezek a döntéseid ebbe az irányba mutatnak...

Abba az irányba haladok, hogy próbálok nyitni és sok különböző oldalról tekinteni a dolgokra, de az is fontos, hogy legyenek emberek, akik foggal-körömmel védik a hagyományt. Azt a tudást, amit az emberiség felhalmozott.

PRAE.HU: Úgy érzed, hogy a kettő, a nyitott szellemiség és a hagyománytisztelet nem fér meg egymással? Én nem érzek ebben feltétlen ellentmondást.

Persze, nincs ebben ellentmondás, de mégis fontos, hogy értékeljük egymásban azt, amit a másik képvisel.

PRAE.HU: A népzene kifejezetten olyan közeg, ahol érvényesül az általad említett hagyománytisztelet. Te a Tárkány Művek fúvósaként találkoztál először a magyar népzenével, vagy ez korábban történt?

Tárkány-Kovács Bálinttal is már úgy találkoztam, hogy előtte jártam Juhász Zoltánhoz furulyaórákra – később Csávás Attilához is. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, Faragó Béla egyik improvizációs óráján látta a kezemben a furulyát Bálint. Ez a véletlen szülte tehát, hogy elhívtak, de tény, hogy ők bedobtak a mély vízbe. Egyébként ebben az időben volt bennem egy ellenállás, nem is hagytam magam. Emlékszem, volt egy pont, amikor kimondtam, hogy én nem akarok népzenész lenni. Most már persze minden percét sajnálom, amit nem használtam ki ennek az időszakban.

PRAE.HU: A szaxofonon mára – elsősorban Romániában – kialakult népzenei technikák elsajátítására gondolsz, mint esetleges hiány?

Nem feltétlen. Mindenféle tájegységről jöttek táncházakba „adatközlők” játszani, olyan pezsgő népzenei életbe csöppentem bele, amiről akkoriban fel sem tudtam fogni, mekkora dolog. Az, hogy nyitottak voltak rám olyan emberek, akik egyébként a hagyomány őrzői, hatalmas ajándék volt. Egyébként pont nem a román szaxofoncentrikus műveltség az, ami akkor érdekelt, bár most már kacsingatok afelé is. Annyira gazdag a Kárpát-medencében található zenei hagyaték, hogy azt érzem, még most is csak csipegetek belőle.

PRAE.HU: A népzene fontos eredője a Kovász születő repertoárjának?

A Kovásznak egyértelműen egyik pillére a népzene. Adott négy, képzettsége szerint jazz-zenész, akik a közös nyelvükbe megpróbálják szervesen integrálni a népzenét. A hosszú távú célom, hogy olyan improvizatív zenét hozzunk létre – a jazz ötletességét megtartva –, ami nagyrészt a népzene elemeiből épül.

PRAE.HU: Ha már említetted, hogy négyen vagytok, ejtsünk szót a kvartett másik két tagjáról Dénes Ábelről és Gyárfás Attiláról is. Kiváló zenészek, ez nem vitás, de annak hogy őket hívtad el, volt szerepe az ő esetleges népzenei érdeklődésüknek?

Dénes Ábellel, akivel a váci konzervatóriumban találkoztam, mindig is kölcsönös szimpátiát éreztünk egymás iránt, de nem adódott ehhez hasonló helyzet korábban. Ő rutinos kétlaki ember, aki nagyon komoly nép- és jazz zenekarokban is játszik. Gyárfás Attilával már elmondhatom, hogy sokszor léptünk fel együtt, őt azért hívtam elsősorban, mert nagyon nyitott. Azt gondolom ezenfelül, hogy zeneileg bármire képes.

PRAE.HU: A magyar jazz dobosokkal kapcsolatban sokszor érzem azt, hogy bár kvalitásaikat illetően kiválóak, de épp, mivel a népzenében nem szerepel ez a hangszer, nehezen integrálhatóak a népzenén alapuló improvizatív közegbe. Stilárisan kötöttebbek talán, mint más hangszeresek. Te kérted Attilát, hogy hallgasson népzenét?

Csak zárójelben: én Attilával nem is modern-jazz közegben, hanem szabad-zenét játszva találkoztam. Nem kellett kérni, mert ő is érezte, hogy ezzel kell foglalkoznia és szerencsére izgatja is ez a irány. Kézenfekvő egy sebes fordulóra swinget dobolni, nem is bántja a fület, de ő kialakított egy swing-szerű, de kicsit másfajta „groove”-ot, amit jól tud megmozgatni, és ami jobban illeszkedik az eredeti lüktetéshez. Ábelt kivéve – bár ez sem teljesen igaz, mert stilárisan nem tiszta feladatok vannak a zenekarban, hiszen nem népzenét játszunk – mindannyiunknak ki kell találni bizonyos megoldásokat. Ott van például Máté, aki szintetizátort használ, és bár ez nagyon távolról hasonlít a harmonikára, mégis ehhez a zenéhez inkább cimbalmosokat és brácsásokat kell hallgatnia, amiből átkerül aztán valami a billentyűkre. A mostani anyagot inspiráló zenékből csupán egy van, amiben szaxofon szerepel, amúgy én is inkább furulyásokat és prímásokat hallgatok.

PRAE.HU: A Hágai Királyi Konzervatórium elektronikus zeneszerzés szakán tanultál. A számomra átküldött hanganyagban jól hallható az elektronikák fontos szerepe a Kovászban. Te a színpadon is megszólaltatsz ilyen hangszereket vagy elsősorban a zeneszerzésben hasznosítod az ilyen irányú ismereteidet?

Egy kivételtől eltekintve Máté szólaltatja meg az elektronikus hangszíneket, két szintetizátor segítségével. Együtt beszéljük meg azt, hogy mi szóljon. Ez is egy kísérleti helyzet jelenleg, a próbákon alakul az anyag, de én írtam meg előzetesen mindent. A műhelymunka folyamán változik az általam előkészített zene.

PRAE.HU: Tudsz róla, hogy az együttes neve, a „kovász” átvitt értelemben haladást biztosító tényezőt jelent? Ezt szeretted volna a névválasztással kifejezni?

Nem, ezzel nem találkoztam! Az ötlet onnan jött, hogy nekem az előemésztés egy szimpatikus kép. Sokféle liszttel találkozunk és magában a lisztben, de a vízben, a levegőben is körül vesz minket egy gazdag baktériumkultúra, akárcsak a szellemi kultúrák összessége. A kompozíciók bizonyos tekintetben nem is az enyémek, inkább adottak, ajándékok amik körbevesznek minket. Mondok egy példát, van olyan jazz sztenderd átdolgozásom, amit addig forgattam magamban, amíg végül jobban hasonlít már bizonyos népi dallamokra,  mint az eredeti darabra – ilyen a „Four on Six”, például. Másik példa egy Hank Mobley darab a „Work Out” és egy vajdaszentiványi korcsos együttállása, a kettő alig különbözik egymástól. Nem is azt mondanám, hogy meg-, inkább összeírtam a kettőt. Vannak olyan találások, kapcsolódások, amelyek tőlem függetlenül léteznek, csak fel kell őket fedezni.

PRAE.HU:  Hol lehet majd mindezt a közeljövőben meghallgatni?

Április 17-én lesz itt a Fonó Budai Zeneházban a bemutatkozó koncert. Valamint a közeljövőben tervezünk felvenni is egy albumot.