Tartották magukat Rita barátnőjével az "Éjjel érkezem" című slágerhez, kedden elmúlt 11, amikor befutottak. Már előre lezsírozta velem, hogy átjön zuhanyozni a mi szobánkba, mert itt zárni lehet a fürdőszoba ajtaját. (Az is megér egy misét, hogyan kerültem én ebbe a szobába a jubileumi, 20. táborban. Ahol a helyem lett volna, oda nem akartam menni. Laza vagyok egyébként, nem is szoktam igényt tartani arra, hogy meghatározzam: kivel alszom, bízom a véletlenben, de ez most nem volt zökkenőmentes.)

Költői és írói szemináriumokkal indult a szigligeti JAK-tábor. Vörös István a költői, Garaczi Laci az írói, Kárpáti Péter pedig a drámaírói szemináriumot viszik. Később kiderül: a szeminaristák nem papok.

Vacsora után meditációs keleti zenét hallottam a kertből. Baglyas Erika performansza volt ez. Szó és mozdulat. FÁJDALOM - rakta ki fahasábokból, ezekből ki-kivett egyet-egyet, és kisbaltával darabolni kezdte őket. Izgultunk, sikerül-e annyit felaprítania, amennyit szándékozik. Aztán tüzet rakott a hasábokból. Szétszedni a fájdalmunkat apró részekre: ez egyesek szemében favágó munka, jelzi Erika. Mégis sokan megmelegedhetnek a tüzénél.

Ladik Katalin és Czapáry Veronika performanszában egy csomag vatta gyömöszölődött egy 5 literes befőzőüvegbe, hozzá villanykörték, pudingpor és tojások járultak, jól összerázták, majd tükröt tartottak elé. Mindeközben a performerek hangja szólt a magnóból, kísérleti szövegeiket mondták repetitíve. Sugár János Hock Beával dolgozott, bal kezének ujjaira hosszú gyufákat erősített, melyekre cérnaspulni került, összesen tehát öt. A gyufáról Bea meggyújtott egy cigarettát, amit később János kivett a szájából, belerakta egy fúrógépbe, ráerősítette a cérnaszálakat a végére, majd felcsévélte a cérnát. Révész László két kisfilmjét mutatta meg nekünk, vonaton és színházban játszódtak.

Figyelmem nem lankadt, de a performerekkel folytatott beszélgetésről lemaradtam: kis lazításképp ugyanis a szomszéd terembe vonultam, ahol Darabos Enikő, Garaczi Laci, P. Horváth Tamás és Keresztesi Józsi múlatták az időt. Olyan magasröptű kérdésekről volt szó, mint például ez: ki is a világ leghíresebb halottja?

- Patroklosz! - vágta rá Keresztesi, és senkinek sem akaródzik rácáfolni. Persze megindul a beszélgetés Akhilleuszról és a férfibarátságról. A székhelyünket aztán áttesszük a Rigolettóba. Ez az operába (vagy inkább operettbe?) illő helyszín jócskán tudna mesélni a hajnalig tartó tivornyáról, melyben Garaczi a Tohuva bohuról értekezett.

Jéééégbőőőől vagyooook!!! Talááán fel sem olvadoook - ezt a slágert énekelték ablakom alatt hajnalban. Reggelre kelvén rögvest kiderült, hogy Krusovszky Dénes, Urfi Péter és Szabó Marcell voltak az aranytorkúak, ugyanis az első kettő elment még hajnalban a Balatonhoz fürdeni. Szemernyit sem aludtak, viszont ők köszöntöttek a reggelinél. Kevés tej után a Csicsika Mezejére tértek.

Fotó: Kárász Karolina