Az első John Wick film 2014-es bemutatójakor kevesen gondolták, hogy 2023-ban is arról fogunk beszélni, hogy a Keanu Reeves által megformált címszereplő hogyan száll alá Dante poklába és teszi el láb alól, azokat a bérgyilkosokat és maffiózókat, akik az útjában állnak. Az egész azzal kezdődött, hogy a visszavonult és feleségét gyászoló John Wicknek megölték a kutyáját, aki egyben az utolsó köteléket jelentette a szeretett nőhöz és a „normális” élethez. Miután elvették tőle a gyászolás esélyét, felébresztették a benne lakozó szellemet, a könyörtelen Baba Yagát, aki fekete öltönyét leporolva, fegyvereit a pince mélyéről előásva indult el bosszúhadjáratára. A bosszú azonban csak további vérrontást szül, a „szemet szemért, fogat fogért” elv hivatásos gyilkosoknál kiváltképp működik, ezért is lett a John Wick-sztoriból komplett franchise. A szikár, stílusos, orosz maffiát és New York-i közeget bemutató első részt követték a folytatások, melyekben emelkedtek a tétek, bővült az egzotikus helyszínek sora, és természetesen a járulékos veszteségek sem lettek kisebbek.

Ahogy John Wick felkeresi a régi helyeket és személyeket, úgy rajzolódik ki a bérgyilkosok alvilága és sajátos szabályrendszere, hierarchiája: hullákat és vérfoltokat eltűntető takarítószemélyzet, aranyérmék, a semleges területnek számító Continental globális hotellánc, a mindenek felett álló Kör (High Table), márkik és csavargók, anakronisztikus tárgyi világ és mitológiai utalások.

A kaszkadőr múltját ügyesen kamatoztató rendező, Chad Stahelski (többek közt Keanu Reeves dublőre volt a Mátrixban) remek ritmusérzékkel és kreatívan komponálja meg a testközeli harcokat és a tömegjeleneteket, miközben a fikció egyre inkább elrugaszkodik a valóság talajától, és az alkotók szabadon játszanak az általuk kreált elemekkel és szereplőkkel. Olyan ez, mint a Dungeons & Dragons, csak itt sárkányok helyett bérgyilkosok a karakterek.

A John Wick: 4. felvonás ott folytatja, ahol a harmadik, a Parabellum véget ér. John a lövést és a többemeltnyi zuhanást túléli, és az hajtja, hogy végleg leszámoljon a Körrel. Az Arábiai Lawrence-t idéző sivatagi felvételben látjuk, ahogy megöli a szervezet éppen aktuális vezetőjét, azonban a Kör olyan neki, mint Hydra Herkulesnek – amint levágja az egyik fejét, nő helyette egy másik. Az ördögi körből csak úgy tud kiszállni, ha párbajban győzi le a Kör élére kinevezett Marquis Vincent de Gramont-t, aki időközben John korábbi szövetségesét, a New York-i Continental Hotel igazgatóját, Winstont már kellőképpen megleckéztette, valamint 20 millió dolláros vérdíjat tűzött ki John Wick fejére. A hajtóvadászat során elrepülünk Oszakába, Berlinbe és Párizsba, látványos akciószekvenciák és ősi rítusok követik egymást, és új karaktereket ismerünk meg.

Osakában találkozunk az ottani hotel igazgatójával és annak lányával, akik Johnt védve, majd vele karöltve küzdenek meg a rájuk uszított harcosokkal. Az akciómusical első számához érkezve a cselekmény még el sem indult igazán, de mi kapunk egy tükrök között, fényáradatban úszó leszámolásmenetet, melyben John a vak Caine személyében méltó ellenfélre talál.

Caine-t a márki a lányával zsarolva tartja a markában, így hiába, hogy Johnnal egykor barátok voltak, most az a feladata, hogy kivégezze őt. Ugyancsak itt kerül a képbe a Senki néven futó nyomkövető-bérgyilkos, aki a pitiáner bűnöző vonalat képviseli, alkudozik, majd a végére a néző szerepét veszi fel. A negyedik részben szintén felbukkan a csavargók királya, aki a párizsi metrókat és csatornákat is jól ismeri.

A John Wick-filmek különlegességét az adja, hogy a több forrásból (görög mitológia, keresztény vallás, lovagi kultúra) merítő mítoszrendszer egészül ki az ázsiai filmekre jellemző organikus és folyton megújuló akcióval. Chad Stahelski olyan mesterek nyomdokain halad, mint a kínai John Woo és vibráló neonfényekben tökéletesíti a gun-fu, vagyis a fegyverek és a kung fu ötvözetét. Egyrészt esztétizálja az erőszakot, de közben olyan stilizált párhuzamos világot hoz létre, ahol a civileknek nem eshet bántódása, a gyilkos gyilkost öl. A forgatókönyvírók (ezúttal Shay Hatten és Michael Finch) a történet szintjén jól bevált sémákat használnak, és ezt a biztos sablonokból álló narratívát, akár egy kifestőkönyvet töltik meg különféle motívumokkal, melyhez társul a rendező által behozott akciódramaturgia biztos kezű levezénylése.

A túlnyújtott játékidő nem feltétlenül indokolt, a film mégsem fullad unalomba, ez pedig részben az operatőrnek, Dan Laustsennek köszönhető, aki már-már képregényszerű hatást ér el a világítással és árnyékokkal, valamint a kaszkadőrmutatványokat is izgalmasan veszi fel. A vizuális hatásokat szolgálja a filmekre jellemző változatos zenei körítés, mint a techno, a metál, és a címszereplő témája, melynek szerzői Tyler Bates és Joel J. Richard. A visszatérő színészek mellett (Ian McShane, Laurence Fishburne vagy a nemrég elhunyt Lance Reddick) olyan színészek csatlakoznak a John Wick-univerzumhoz, mint Hiroyuki Sanada, Donnie Yen, az énekesnő Rina Sawayama, valamint a márki szerepében Bill Skarsgård, aki tökéletesen hozza azt a tipikus gonosz figurát, amelyet annyira szeretünk utálni: önelégült piperkőc, extravagáns öltönyökben.

A negyedik rész látványában grandiózusabb és túlzó, példa erre a berlini vízeséses révparti vagy a párizsi éjszakai hajsza. A felpörgött, fokozott őrületet, vagyis a nagy musicalszámot követi a westernfilmeket idéző higgadt párbeszéd John és valamelyik ellenfele vagy szövetségese között, mint amikor az Eiffel-toronnyal a háttérben John Wick és a márki kártyalapok húzásával döntik el a párbaj feltételeit.

A napkeltekor esedékes pisztolypárbajt megelőzi az eszement párizsi fogócska, melyben mindenki John Wicket akarja megölni. Ez már akcióburleszk a javából. Keanu Reeves pedig valahányszor elesik, autóhoz csapódik, lezuhan valahonnan vagy legurul a lépcsőn, utána mindig feláll, megrázza magát és továbbmegy, vagy inkább cammog. A színész jövőre tölti be a 60-at, már nem olyan fürge, mint egykor volt, de ez semmit sem ront az élményen. A végső összecsapás ideális nyugvópont a szereplőknek és a nézőknek egyaránt. A lezárásban a John Wick: 4. felvonás visszatér oda, ahonnan elindult, a feleségét gyászoló bérgyilkoshoz, aki csak nyugalmat szeretne.

Akik arra vágynak, hogy a negyedik John Wick-felvonás megújítja saját műfaját, azok csalódni fognak, ellentétben azokkal, akik örömmel merülnek el a bérgyilkosok szövevényes és mitikus hálózatrendszerében és szeretik nézni, ahogy Keanu Reeves pergő golyózáporban és pofonok közepette akar eljutni A-ból B-be, miközben a rá vadászó alakokat likvidálja. Mert nekik ez a rész ugyanolyan szórakozást fog nyújtani, mint az előző három. A 4. felvonás tehát rajongóknak kötelező, laikusoknak csak fenntartásokkal ajánlott!

John Wick: 4. felvonás – színes, szinkronizált akciófilm. 169 perc. 2023. Rendező: Chad Stahelski. Forgatókönyvíró: Shay Hatten, Michael Finch. Operatőr: Dan Laustsen. Szereplők:  Keanu Reeves, Laurence Fishburne, Bill Skarsgård, Ian McShane, Scott Adkins, Donnie Yen, Clancy Brown. Korhatár: 18 éven aluliak számára nem ajánlott. Forgalmazó: Forum Hungary. Országos bemutató: 2023. március 23.

Képek: Fórum Hungary