Az eseményt nagy érdeklődés övezte, a kávézóba belépve hatalmas nyüzsgés fogadta az embert, és már a hivatalos kezdés előtt fél órával is alig volt hely, így néhány érdeklődő már csak az utcáról tudta hallgatni az eseményt. A szervezők azonban felkészültek voltak, a hangosítás az utcán is megoldott volt, így mindenki jól hallhatta a szövegeket. Az eseményt Áfra János költő, a kötet szerkesztője, és egyben a program egyik mentora nyitotta meg. Megítélése szerint nagyon heterogén társaság jött össze a Szigligeti Alkotóházban, ahol a résztvevők öt napon át dolgozhattak szövegeiken mentoraik segítségével. A kétnyelvű, magyar-angol antológiában, amely a Petőfi Kulturális Ügynökség kiadásában jelent meg, Kazsimér Soma, Korsós Gergő, Kósa Eszter, Kovács Edward, Kubina Zita, Locker Dávid, Masri Mona Aicha, Nagy Dániel, Ősi Anna és Rékai Anett szövegei kaptak helyet. Áfra megköszönte a mentorok, Deres Kornélia, Kemény István, Áfra János, Géczi János, Győrffy Ákos, Szlukovényi Katalin, Visky András, Kukorelly Endre, Tóth Krisztina és Gál Ferenc munkáját is. Elmondta, nagyon jó volt Szigligeten, bár természetesen a közös munka nem korlátozódott erre a pár napra, voltak, akik már korábbról, esetleg más közös programoknak köszönhetően ismerték egymást, de új ismertségek is születtek. Áfra elmondta, a kötetet az Írók Boltjában lehet majd megvásárolni.

Ezután felkérte Owen Good-ot, a kötet egyik fordítóját és angol nyelvű szerkesztőjét, szóljon pár szót és mutassa be a kötet fordítóit. Good elmondta, ő maga később csatlakozott a projekthez, az angol szövegek szerkesztőjeként, valamint Márton Ágnes, Anna Bentley, Kulcsár Edmond, valamint Austin Wagner mellet a szövegek fordítójaként is. Elmondta, öröm volt rész venni a projektben, minden fordító élvezte a szövegek sokszínűségét és a költőkkel való együttműködést, mint mondta, egy igazán izgalmas kötet született meg.

A program második felében a kötet szerzői olvastak fel szövegeikből, valamint osztották meg pár mondatban tapasztalataikat az együtt töltött napokról, a közös munkáról. Kovács Edward és Ősi Anna kivételével, akik nem tudtak részt venni az eseményen.

ABC-rendben haladva elsőként Kazsimér Soma osztotta meg tapasztalatait a hallgatósággal: elmondta, nagyon hasznosnak és inspirálónak tartotta a közös munkát Deres Kornéliával, akivel már egy korábbi JAK-táborban is volt lehetősége együtt dolgozni. Ezúttal a versek mellett zenével is foglalkoztak. Kazsimér a Putnoki farkasember és a Diósgyőri molyember című verseit olvasta fel.

Korsós Gergő megköszönte a lehetőséget, kiemelve mentorát, Kemény Istvánt, akivel sok időt töltöttek együtt. Az estére jellemző, összekacsintós, belső poénokkal tűzdelt hangulat itt is megmutatkozott, amikor Korsós elmondta, mennyire örül, hogy Kemény is szereti az űrlényeket. Fontosnak tartotta elmondani, úgy látja, vége az „öncélú hülyéskedésnek”, az egyébként fontos, de gyakran túljártatott irónia és humor után visszatért a szövegekbe a mondanivaló. Korsós a Képzeld, valamint az Elindultak a háziállatok című szövegeit olvasta fel.

Őt Kósa Eszter követte, aki elmondta, nehéz pár mondatban összefoglalni pár nap tapasztalatait, szakmailag és személyes vonatkozásokban is kiemelt szerepet töltött be a közös munka az életében. Az emberi tényezőn túl kiemelte a természeti környezetet is, mint mondta, a természetközelség, a szemináriumi termekből való kiszabadulás is inspirálóan hatott rá. Az irodalmi tevékenysége mellett még a természettudományos munkájára is hatottak az esti beszélgetések, aminek egy kvantumfizikai előadás lett az eredménye. Kósa a Buborék és a Szenderfélék című szövegeit olvasta fel.

Kubina Zita a közösséget emelte ki: elmondta, nagyon sok szakmai segítséget kapott, de ami talán még fontosabb számára, az az, hogy hasonló gondolkodású embereket ismerhetett meg, akiknek a szorongásaiban is magára ismert. Mentora, Győrffy Ákos is nagy hatással volt rá, a többiekhez hasonlóan megköszönte neki a segítséget, a közös sétákat, kávézásokat. A Kabócák és a Felszínfodrok című verseit olvasta fel.

Locker Dávid nem tudta, mit mondhatna még az elhangzottak után, azonban kifejtette, hasznos, ha az embernek pár napig nem kell a materiális dolgokkal foglalkoznia, nem megy boltba, egyetemre, nem aggódik az albérlet bérleti díján, csak a szövegeire kell koncentrálnia. Korsós Gergőhöz hasonlóan elmondta, szimpatikus számára, hogy visszatértek az érzelmek a lírába, a versek mernek szívhez szólni. Ez a gondolat a felolvasott versekben, a Beszédkényszerben és A reflexió tőrt ragadban is visszaköszönt.

Masri Mona Aicha a többiekkel való viszonyát emelte ki: úgy gondolja, kinyílt a szemük egymásra, egymás szövegeire. Elmondta, a mai napig kiszúrja a többieket akár tömegben is, ilyenkor ír is nekik, hogy látta őket, ilyenkor nem is feltétlenül beszélnek, de az egymásra való nyitottság adott. Szerinte Szigligeten kiestek a szorongásból, és beestek az alkotásba. Megköszönte Visky Andrásnak, hogy segített neki mederbe terelni önmagát, valamint fordítójának, Anna Bentley-nek, hogy kézben tartotta versei fordítását is. Azt hittem mostanra és Imádkoznék című szövegeit olvasta fel.

Nagy Dániel közgaszdászként, élelmiszermérnökként érkezett Szigligetre, így számára még nagyobb élmény volt, hogy olyan emberek közé került, akiknek ugyanolyan fontos az irodalom, mint neki. Szerinte a mentorálás során mind átestek azon a határon, amin túl már szerzőként mernek magukra hivatkozni, ez szerinte fontos, ha az ember felolvas, ne úgy álljon a mikrofon elé, hogy fogalma sincs önmagáról, fontos, hogy szerzőnek tartsa magát. Csatlakozott Korsós és Locker meglátásaihoz, elmondta, jó, hogy több nézőpont, költői alkat találkozott egymással, az irónia, a humor és az érzelmek is megjelenhettek. Erre a meglátásra reflektáltak versei, az Úgy tűnik, az érzelmek már megint kezdenek divatba jönni és az Érzelmes vers a kamaszkorról is.

Az est utolsó fellépője Rékai Anett volt. Elmondta, úgy érzi, számára egy nagyon hosszú pályakezdő szakasz ért véget, amely során nagyon sokan támogatták. Kiemelte, jó, hogy valaki friss szemmel tudott nézni a szövegeire, így a verseknek az aktuális állapotára tudott koncentrálni, nem pedig arra a folyamatra, amelynek köszönhetően eddig a pontig eljutott. Beszédében még bátorította azokat, akiket esetleg nem választottak be a mentorprogramba: elmondta, ez hosszútávfutás, így semmiképp se adják fel. Rékai a Hazáig és az Utószezon című verseit olvasta fel.

Az est zárásaként ismét Áfra János vette magához a szót: megköszönte mindenkinek, hogy megjelenhetett a kötet, a közönséget pedig arra buzdította, olvassák az antológiát, és kövessék figyelemmel a fiatal magyar irodalmat.

Az esten készült élő közvetítés megtekinthető a Kis Présház Facebook-oldalán.

Fotó: Mariia Kashtanova