A beszélgetést Bíró Mellőzöttek című novellájának felolvasásával indította, melyben egy pályakezdő filmes mutatja be elkészült művét egy hírhedten szigorú és befolyásos kormánybiztosnak. A szöveg utal a filmipar jelenlegi működésére, ugyanakkor a gyártási folyamatokat is egy belső nézőpontból tárja fel – ez a személyes tapasztalat később a beszélgetésben is felmerül majd.  

A felolvasás után Horváth először arra kérdezett rá, mi szolgáltatott hátteret Bíró színházi, filmművészeti, valamint írói ambícióinak, mi volt számára az első inspiráció. Bíró válaszában arra a Waldorf-iskolára tért ki, amely megismertette őt a művészeti ágak széles spektrumával. Kifejtette azt is, hogy ugyan „nem klasszikus értelmiségi családból” származik, de szülei irodalom iránti szeretete szintén nagy hatással volt arra, hogy később ő maga is olvasni, majd írni kezdjen. Az íráshoz nem mellesleg Hemingway munkássága hozta meg a kedvét, Fiesta – A nap is felkel című regénye indította el alkotói pályáján, de hatással voltak rá Rowling, Márquez, valamint Szvoren Edina és Potozky László írásai is.  

Potozky kapcsán a Független Mentorhálózatba való bekerülésére is kitértek – tizenhét éves korában jelentkezett a programba, ahol Potozky rengeteg jelentkező közül őt fogadta tanítványául. A Mentorhálózat célja elsősorban a pályakezdő írók segítése és támogatása volt, a hálózatot az irodalmi életbe már beágyazott szerzők szervezték meg. Potozkytól Bíró alapvető írástechnikai megoldásokat tanult meg, különösen a szerkesztés elsajátítására fektették a hangsúlyt. 

Horváth ezután Bíró írótáborokkal való kapcsolatára kérdezett rá, pontosabban arra, szükségesnek érzi-e még azt, hogy szövegeit a táborok műhelyeire is elvigye. Bíró úgy érzi, jelen vannak azok az emberek az életében, akik segítségére lehetnek egy-egy írás kapcsán, akiknek bízik a véleményében. Felidézte az első írótábori emlékét, amire tizenöt évesen látogatott el a Fiatal Írók Szövetségének szervezésében, innentől kezdve igyekezett bekerülni az irodalmi körökbe. A mentorhálózat nyújtotta szakmai alap megszerzése után az SZFE-n forgatókönyvírói tanulmányokba kezdett, ahol specifikusabb és strukturáltabb tudást kapott.  

A 2021-ben Bíró által is elnyert Móricz-ösztöndíj kapcsán Horváth arról érdeklődött, milyen szempontok szerint dönti el a szerző, hogy egy történetből novella vagy kisregény legyen. Bíró a kiadók által visszautasított novelláskötetét dolgozta át az ösztöndíj ideje alatt – az egyik darab ugyanis kisregénnyé nőtte ki magát, melyen az elmúlt fél évben dolgozott, s már egy végigírt kéziratnál jár. A következőkben Bíró a készülő kisregény szerkesztési folyamatairól mesélt. A könyv a Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek munkacímet viseli, ami egy családi, illetve „coming of age” történetet beszél majd el. Bíró az egyetemen találkozott az „így jöttem” filmekkel, amik megragadták figyelmét, különösen a jelenetekbe csempészett személyesség, amit ő is igyekezett átemelni saját alkotásaiba.  

Mióta filmekkel és színházzal is foglalkozik, minden ötletnél felmerül Bíróban a kérdés, hogy prózai műfajnál maradjon, vagy esetleg forgatókönyvet írjon belőle, ami több emberhez jutna el. Kifejezőeszközei közül mégis a prózát érzi a legszemélyesebbnek, „így tudok a legközvetlenebbül beszélni a befogadóval”, ez nagyobb közvetlenséget jelent számára, mint ha színházi darabon keresztül szólítaná meg a közönséget. 

A prózaírás kérdéskörét tovább boncolva Horváth arról érdeklődött, Bírót nem foglalkoztatja-e a gondolat, hogy egy prózai szövegét akár megfilmesítse. Bíró úgy fogalmazott, hogy „ha nem gondolnám a saját forgatókönyvemről, hogy irodalom, akkor nem is tudnám megírni”. Arra azonban ügyel, hogy az egyszer már feldolgozott témákat – legyen szó filmről vagy novelláról – ne alkossa újra a másik művészeti ágban.  

Ezt követően a családi tematika megjelenési formáira tértek rá, Horváth ugyanis azt vette észre, hogy Bíró generációját foglalkoztatja a család művészi megjelenítése. Ennek kapcsán arra volt kíváncsi, ez miért kap hangsúlyt Bíró prózai szövegeiben is. Bíró az olvasmányélményeivel magyarázta ezirányú érdeklődését – ezek olyan történetek voltak, melyek a család témáját dolgozták fel, s amelyek erős reakciót váltottak ki belőle. S ha már személyes dolgokról szeretne írni, számára elkerülhetetlen, hogy ne ejtsen szót a családjáról, amivel kapcsolatban így fogalmazott:

én az vagyok, akit apám meg anyám csinált belőlem 

– ezt a végszót pedig Bíró felolvasása követte készülő kisregényéből. A történetben erősen érzékelhető a szövegcentrikusság, a tudatos elbeszélői jelenlét kerül az előtérbe, erre világított rá Horváth is. Bíró ebben az írásában is személyes elemekkel dolgozott, azonban elhint a szövegben olyan referenciális pontokat, melyek a történet valótlanságára, az események továbbköltésére utalnak.  

Horváth ezután a színházi munkáiról és filmes projektjeiről kérdezte Bírót. A Mit csináljak, hogy jobban érezd magad? koprodukciós előadása is kapcsolódik az életműtémához, annyi különbséggel, hogy Bíró itt „más életéből dolgozott fel” részleteket, ezt ő maga egyszerűbbnek érezte, mint mikor saját élményekből inspirálódik. Jelenleg Dohi Balázs rendezővel dolgozik egy színdarab tervén, ami az abúzusról szól majd, amely egy felsőoktatási intézmény keretein belül zajlik. Két diploma-rövidfilmjét vágják most, valamint egy nagyjátékfilmen is dolgozik, amely a Filmintézet inkubátorprogramjában támogatást nyert, ennek további sorsáról azonban egyelőre keveset tud.  

Alkotási mód tekintetében Bíró számára a filmek esetében jelentősen kisebb szerepe van az írásnak, inkább csapatmunkaként fogja fel, amit a maga részéről könnyebbnek tart. A prózával való foglalkozás ellenben kötöttebb menetrendet kíván meg, és precíz szerkesztői munkát, amit Bíró már pályája elején elsajátított.  

Az estet egy szintén családi témájú novella, valamint a készülő regény egy újabb részletének felolvasása zárta.   

Fotó: Mariia Kashtanova