Laci és Anikó 2013-ban 636 millió forintot nyert a skandináv lottón. A mindenki által vágyott nagy gazdagság az ő esetükben nem a kapzsiság és az élvhajhászás, hanem az önuralom és az önmegtartóztatás története. Kálmán Mátyás filmrendező négy éven keresztül kísérte figyelemmel a győri, középkorú házaspár életét, akiknél – a cím szerint – látogatást tesz Fortuna. Ez találóan fejezi ki az esetlegességet, kiszámíthatatlanságot, sorsszerűséget, mindazt, amivel a párt a nyeremény szembesítette. Kálmán érzeteket, jelenségeket vizsgált, oknyomozói következetességgel, riporteri fegyelemmel. A dokumentumfilmest a narratíva építése, a vágás és a szerkesztés mutatja meg, hangját nem halljuk, őt magát nem látjuk, de érezhető jelenléte.

A filmidő hetvennégy perce alatt a háttérben látjuk folyni azt az életet, amelyet a lottóvagyon segítségével Laci és Anikó élni tudnak. A nagy házat, a nyaralót, a kerti medencét, a saját autót, sofőrrel. Érzékeljük, hogy a könnyű gazdagodás ellenére hőseink megőrzik eredeti személyiségüket, csak azokat a tárgyi szükségleteiket elégítik ki, amelyeket eddig is szerettek volna, ám nem volt rá lehetőségük. De mi történik velük azután, amikor tulajdonképpen mindenük meglett, amire vágytak? Tudják-e biztosan, mi volt a vágyuk tárgya? Ismerték-e valóban és mélyen az igényeiket? Tudnak-e együtt fejlődni?

A film középpontjában valójában Laci és Anikó kapcsolata áll. Beszélnek a problémáikról, érzéseikről, egymáshoz való viszonyukról. Mindkettőjük számára fontos a család. Lányukat az első képkockák tanúsága szerint férjhez adják. Az új élethelyzet a házaspár tagjait különböző következtetésekre vezeti, eltérő irányba indítja. Anikó vállalkozni kezd, kávéházat nyit lánya és veje segítségével, olyat, amelyben nem lehet alkoholt kapni. Ingatlanokat vesz, a balatoni nyaraló lesz az öröme, különböző befektetési papírokat vásárol, amelyekből jó néhány veszteségesnek bizonyul, mindemellett jótékonykodik. Férje azonban, akivel 17 éven át együtt élt a szegénységben, aki segítette őt pánikbetegsége idején, nem tudja követni őt. Kíséri ugyan a médiaszereplésekre, egyetért a jó célokkal, de a vállalkozásoktól, befektetésektől idegenkedik, a kávéház megnyitása már meghaladja erejét, ivásba menekül. Végül elvonókúrát vállal és eltávolodik feleségétől, aki nem érti, hogy jóakaratára miért mindig ellenséges megnyilvánulás a válasz a férfi részéről. Laci az első pillanatoktól utazni szeretett volna feleségével kettesben, egyáltalán nem értette, hogy miért vettek e helyett több lakást, amelyekben idegenek laknak, és hogy miért nem vették figyelembe soha az ő kívánságát.

A rendező, miközben ilyen közel tud kerülni szereplőihez, nem feledkezik meg a lottónyertesek szenzációt keltő történetéről sem, vagyis arról, hogy ezeknek az embereknek a rájuk háruló kéretlen figyelemmel is meg kell küzdeni (bulvársajtó-megjelenések, kereskedelmi televízió folyamatos jelenléte, róluk készült színdarab, rádióinterjú). A Fortuna vendégei tudósít az öncélú, szenzációhajhász médiafigyelemről, és ki nem mondottan is érzékelteti, hogy mennyire kiszolgáltatott a kisember a „negyedik hatalmi ágnak”.

A film az élet egyszerűségét, a megélt pillanatokban rejlő teljességet hangsúlyozza. Szereplőivel arra keresi a választ, hogy mi a boldogság, hogyan működnek a vágyak. Két ember személyes küzdelmét mutatja meg, akiknek a gazdagodás sikeres fejlődéstörténetté válik egyben. A Fortuna vendégei példázatként is nézhető, amely nem csak róluk, a nyertesekről, hanem mindannyiunkról szól.

Fortuna gyermekei (Paying a Visit to Fortuna) – magyar dokumentumfilm, 74 perc, 2022. Rendezte: Kálmán Mátyás. Operatőr: Kálmán Mátyás, Szemerey Bence, Somogyvári Gergely, Lovasi Zoltán, Bántó Csaba. Vágó: Mógor Ágnes, Sass Péter, Ivor Sonje. Író: Kálmán Mátyás. Zeneszerző: Matej Merliæ. Hangmérnök: Luka Gamulin. Producer: Kálmán Mátyás, Horváth-Szabó Ágnes, Bojan Kanjera, Tibor Keser.

A cikkben felhasznált képek a BIDF hivatalos weboldaláról származnak