Az est elején Horváth köszöntötte a közönséget, majd elmondta, amikor vendégeket választ a műsorba, azt egyrészt egyéni preferencia, másrészt pedig valamilyen aktualitás, például valamilyen ösztöndíj elnyerése alapján teszi. Somorjai Réka idén Móricz-ösztöndíjban részesült, így ez is hozzájárult ahhoz, hogy ő legyen a vendég. 

Horváth mindenekelőtt Somorjai pályájának alakulására kérdezett rá. A költő pszichológusként végzett, majd Marosvásárhelyen tanult drámaírás mesterképzésen. Somorjai elmondta, a pszichológia megjelenik a műveiben is, hiszen tanáraitól azt tanulta, arról tud hitelesen írni, amit jól ismer, ez segít elkerülni a kliséket. Ismerni kell a „subtextet”, ami véleménye szerint az emberi vágyak működését jelenti.

Horváth ezután megkérdezte, nem gondolkodott-e el a lírához, drámához szorosabban kapcsolódó tanulmányokon, mint például a magyar szak vagy a szabadbölcsészet. Somorjai azt válaszolta, édesapja vadászpilóta, aki úgy gondolja, hogy bölcsész diplomával nem lehet anyagilag jól élni. Somorjai visszakérdezett, mit gondol erről a megállapításról Horváth, amit a közönség nevetéssel jutalmazott.

A beszélgetés további részében konkrétebb irodalmi kérdések kerültek szóba. Horváth kérdésére Somorjai elmondta, hogy bár közel áll hozzá a színház, mégis a líra volt az első műfaj, amiben sikerült megfogalmaznia a gondolatait, első versét például az ihlette, amikor édesanyja kezét nézte mosogatás közben. Hozzátette, azt is érezni kell, mikor nem megy az írás, ilyenkor nem érdemes erőltetni a verseket. Miután végzett az ELTE-n pszichológia mesterképzésen, két évig nem írt verseket, azonban miután megértek benne az érzések, gondolatok, újra visszatért a költészet az életébe. Elmondta, ez ösztönösen jött, érezte, hogy elért arra a pontra, ahol azok a témák, amelyekről beszélni akar, például az eredettörténet, a felnövés kérdése összeálltak benne.

A beszélgetés ezen pontján az irodalmi műhelyekre terelődött a szó. A közönség megtudta, Horváth és Somorjai már találkoztak a korábban, a Hajdúböszörményi Írótábor műhelyében. Horváth arra volt kíváncsi, mennyiben segítették költői pályáján Somorjait a különböző műhelyek. Az író elmondta, örül a kérdésnek, mivel fontosnak tartja a közös műhelymunkát, hiszen akkor derül ki, hol vannak még hibák a szövegben, ha azt másoknak olvassa fel. Fontos volt még a pályája alakulásában az Amper Műhely, Deres Kornéliát emelte ki, aki nagy hatást gyakorolt rá. Tagja volt a független mentorhálózatnak is, amelynek keretén belül Pollágh Péter foglalkozott az írásaival, valamint kihangsúlyozta, mennyire fontos számára az a bizalmi légkör, ami a közös munka során kialakul ilyen esetekben. Megjegyezte azonban, nem tudja, vannak-e olyan alkotóműhelyek a FISZ által működtetett műhelyeken kívül, amelyeken érdemes már befutott alkotóként is részt venni, ugyanis a legtöbb műhelybe fiatal, pályakezdő szerzők járnak.

Somorjai Réka több műfajban is alkot, verset, drámát is ír. Horváth Florencia arra volt kíváncsi, hogyan dönti el, mit milyen műfajban ír meg, mire Somorjai elmondta, ez csak annyiban döntés kérdése, mint az, hogy piros vagy zöld kabátot vegyen fel aznap. Érzi, mik azok a mondanivalók, ötletek, amik egy nagyobb lélegzetvételű szövegben tudnak jobban kibontakozni. Jelenleg a halál kérdésköre foglalkoztatja, de ezzel csak drámában tud foglalkozni, versben túl személyesnek érezné, szüksége van a színpadi térre, hogy kellő távolságba kerüljön a téma ahhoz, hogy dolgozni tudjon vele. Elmondta, hogy drámaíróként elsősorban Martin McDonagh inspirálja, bár a rendező mostanában inkább a film felé fordult, de ott is azokat a témákat dolgozza fel, amelyek Somorjait is érdeklik, olyan eszközökkel operálva, mint például a horror és a groteszk. Szóba került még, hogy a szerzőt drámáiban is az foglalkoztatja, ami pszichológusként a szakterülete, azaz a gyermekvédelem, a bántalmazás, az, hogy hol van az a határ, ahol az abúzus elkezdődik, és hogy lehet ezt megjeleníteni.

A Móricz-ösztöndíj kapcsán elmondta, a készülő mű koncepcióját a pályázati kiírás által ösztönözve alakította ki, elővette a fiókból a kéziratait, és észrevette bennük a közös motívumokat, ráébredt, miről is szólnak valójában a szövegek. A lombik-kérdés foglalkoztatja, arra kíváncsi, van-e különbség a mesterséges és természetes megtermékenyülés között, valamint, hogy hogyan lehet ezt az irodalom keretein belül megmutatni, leírható-e a sejtvándorlás. Horváth megjegyezte, hogy szerinte az eredettörténetek, a családi gyökerek keresése egyébként is népszerű téma a fiatal szerzőknél.

A Kötetlenül sorozatban először lehettek a nézők tanúi egy szöveg megelevenedésének: Felhőfi Kis László, Tóth András, Tófalvi Előd és György Alida felolvasták Somorjai egyik drámájának Papa című jelenetét.

Az előadás után Somorjai megköszönte a közönségnek a pozitív fogadtatást. Elmondta, nehezen adja ki a kezéből a szövegeit, ritkán publikál, így igazán különleges alkalom volt, hogy közönség előtt játszottak a darabjából. Horváth kérdésére, hogy vonzza-e a színészi pálya, azt felelte, nem, egyszer próbálta ki magát színészként a Magvető Caféban, de egyébként nem szeret szerepelni. Tapasztalatnak azonban jó volt, mint mondta, fontos, hogy egy drámaíró át tudja érezni, mit gondol a színész, milyen szöveg tetszik neki, hiszen ha a színész nem szereti a darabot, a közönség sem fogja.

Az est zárásaként Somorjai Réka felolvasta Az én anyám című versét, Horváth Florencia pedig megköszönte a közönségnek a figyelmet, valamint elmondta, a Kötetlenül következő alkalma március 9-én lesz, a meghívott vendég pedig Bíró Zsombor Aurél.

A beszélgetésen készült élő felvétel itt megtekinthető.

Fotó: Mariia Kashtanova