Deczki az írói álnév kérdéskörével alapozta meg a beszélgetést – Virág Gábor elárulta, hogy korábban több névvariációval is kísérletezett, mielőtt megállapodott volna az Aaron Blummnál. Folyamatosan változott művésznevéhez való viszonya, jelenleg már inkább Blumm „hagyatékának közzétevőjeként” tekint magára. Aaron Blummot nem álnévként, sokkal inkább egy projektként fogja fel, amely „valamilyen módon más embereket is bevon az életművébe”, így Maurits Ferencet is, akit annyira inspiráltak a szövegek, hogy illusztrációkat készített a kötethez , vagy Tolnai Szabolcsot, aki éppen filmet készít a szerző korábbi műve, a Biciklizéseink Török Zolival alapján.

A Blumm név projektjellegének kifejtése után Deczki rátért a Ki ölte meg a Török Zolit? előzményére, a címszereplő ugyanis először a Biciklizéseink Török Zolival könyvben lépett színre. Ennek kapcsán az előzménykötet narrációs lehetőségeiről, valamint a szövegben visszatérő „biciklizés” jelentésrétegeiről esik szó, mely utal a szeretkezésre, a szerelemre és a megcsalásra is. Ez a többrétűség az aktuális kötetben is megjelenik – ahogyan Deczki a narrátori hang(ok) beazonosíthatósága kapcsán fogalmazott, „szétzilálódnak az identitások”. Csupán találgatni lehet, hogy vajon a korábbi kötetben szereplő Klára az elbeszélő, aki intim kapcsolatot folytatott Zolival, vagy pedig maga Török Zoli. Az is lehetségesnek tűnik, hogy az elbeszélő kiléte folyamatosan változik.

A narrátor identitásának boncolgatását a cím vizsgálata követte, amit kezdetben Deczki kissé modorosnak tartott a kérdőjel használata miatt, ugyanakkor úgy véli, hogy a kérdőjeles cím tagadhatatlanul a krimi műfajához kapcsolja Virág kötetét. Az is elhangzik, hogy bizonyos szempontból a Biciklizéseink Török Zolival is olvasható krimiként. Deczki arra a tényre is rávilágít, hogy a történet követi a klasszikus krimistruktúrát, hiszen gyilkosságról, nyomozásról és áldozatokról szóló tartalmi egységekkel találkozunk.

Deczki Sarolta arra is rákérdezett, hogy mennyire tudatos a szerző részéről az összezavaró és megtévesztő narráció alkalmazása. Úgy látja ugyanis, hogy az olvasóban egyre több kérdés fogalmazódik meg a szereplőkkel, illetve a gyilkossággal kapcsolatban, már ha elkövették azt egyáltalán, hiszen nemcsak a narrátor azonosítása, hanem a bűntett nem lineáris megjelenítése is nehezíti a megértést. „Minthogyha az egésznek nem is az lenne a tétje valójában, hogy ki ölt meg kicsodát, hanem az, hogy van egy ölési vágy” – világít rá Deczki. A halál folyamatos jelenléte az egzisztencialista filozófia egyik alaptételét idézte fel Deczkiben, miszerint az egyén minden pillanatban minden más lehetőségről lemondva „választja magát”.

A szerző a szöveg összetettségének okát, valamint a szándékos félrevezetést egészen a Biciklizéseink Török Zolival történetéig vezeti vissza – eredetileg blogként indult, így Virág ismerősi köre is olvasta, és óhatatlanul kérdezősködni kezdtek, hogy a szövegvilágból ki kicsodának feleltethető meg Virág magánéletében. Deczki a jelen kötetben megjelenő esetleges reáliákat is felvetette, olyan, a szerző életéhez kapcsolódó személyeket, eseményeket és momentumokat, amelyek szerepelnek a történetben, még ha csak metaforikusan is.

A szerző elismerte, hogy akadt néhány olyan valóságbéli pillanat, amit a könyvben is rögzített, azonban fontos hangsúlyozni a véletlenek történetszervező erejét és a szerző intencióját a félrevezetésre. A megtévesztés másik vonulata pedig Török Zoli karakterében nyilvánul meg

– Mi van, hogyha az elbeszélő a gyilkos? Mi van, ha Török Zoli kavarja meg a szálakat annak érdekében, hogy elkerülje őt a gyanú? – veti fel Virág.

A szerző a folyamatosan jelenlévő elementáris erőszak miatt „dühös szövegnek” nevezi a regényt, és szembeállítja előző könyvével: a két történet együttesen alkot – ahogyan Virág fogalmazott – egy „szép és csúnya részt”, illetve sejteti Török Zoli történetének folytatását, trilógiává bővítésének lehetőségét is. Az első könyv esetében Virágot az az írói szándék vezette, hogy a történetet se időben, se térben ne lehessen behatárolni, mivelhogy  az égi szerelmet kívánta megjeleníteni, és annak lehetőségeit-lehetetlenségeit a földön. A második történet azonban a poklot kívánja az olvasó elé tárni – a poklot, amiben jelenleg élünk, és direkt van meghatározva a helyszín és a kor is. Virág úgy véli, hogy mindenkinek meg kell találnia a saját Török Zoliját, s erre sarkallta a hallgatóságot is.

Fotó: Mariia Kashtanova