PRAE.HU: Magyarországon több zenekart hoztál létre, köztük a Rumba Calientét, a Hermanost, a Jazz Nagyköveteit, az Afrocandót és a Jazz Latin Syndicate-t, amelynek tagjai a magyar jazz legnagyobb legendái voltak. Egyszer azt mondtad, gyerekkorod óta tudtad, hogy létezik Magyarország, és megkedvelted a magyar kultúrát. 

Igen, már kisiskolásként sokat halottam Magyarországról, mert Kubában a hivatalos tananyag része volt Petőfi, Vörösmarty és Bartók Béla.

PRAE.HU: Nagyon érdekes, hogy milyen kicsi a világ! Egy kevésbé pozitív tapasztalat a pandémia, közelmúltunk közös élménye, ami így vagy úgy, de sok ember életét megváltoztatta, mondhatnám mindannyiunkat sújtott. Te hogyan tudtad átvészelni  ezt a nehéz időszakot? 

Zenével! A zene csodálatos! Tökéletes gyógyszer! Legalábbis ez az én véleményem. Úgy is fogalmazhatok, hogy a zene tartja bennem a lelket. Rejtély a zene, és tulajdonképpen csoda; én úgy érzem, egy mélyen  bennünk élő, tiszta, teremtő energia, amitől megremegünk, sírunk vagy dalra fakadunk – végül is, boldoggá tesz.  

Legyünk bármilyen embert próbáló, lelkünket megrázó életszakaszban, óriási segítség a zene, mert akár egy tornádó, képes kisöpörni belőlünk a lehúzó energiákat.

Az elmúlt időszakban valamennyien nehéz próbákon mentünk keresztül. Úgy tűnt, minden szétesik, és semmit sem tehetünk, hogy elkerüljük, de valahogy elrendeződnek a dolgok.

PRAE.HU: Hogy látod, a zenészeknek, előadóművészeknek hogyan sikerült talpra állnia?

Újra fel kellett találnunk magunkat. Eleinte küzdelmek árán, de nem azért, mert lehetetlen, hanem, mert inkább ellenálltunk. Viszont amikor megértettük, hogy a régi minták nem a legjobb utat jelölik ki számunkra, megtörtént a csoda: elkezdtünk haladni előre. Mindazok után, ami történt, nekem ez igazi kihívást jelentett, de a sajnálkozás ellenére soha nem gondoltam, hogy elhagyom az utamat. A művészpálya különben kiképez mindenféle kihívásra, edzettek vagyunk, így nekem meg sem fordult a fejemben, hogy habozzak. Művészként mindig nagyon aktív voltam, és továbbra is az maradtam. Állandóan új projektek létrehozásával foglalkozom, a művészlét már csak ilyen. Újra és újra meg kell lepni a közönséget, a szervezőket, sőt önmagunkat is!  Én úgy érzem, ha elakadunk, vagy például mindig ugyanazt  csináljuk, csak ismételjük a bevált kliséket, a múzsa elhagy minket… Nos, ezt aztán tényleg nem engedhetjük meg magunknak!

PRAE.HU: Mesélj az új zenekarodról!

A régiek mellé létrehoztam egy triót, amit imádok. A neve Bakary, több koncertet is adtunk különböző helyeken, csodálatos fogadtatásban volt részünk. Nagy sikert arattunk a közönség körében, és én ettől nagyon boldog vagyok. Szintén elégedettséggel tölt el egy újabb eredmény: új zenészekkel, új energiával talpra állt a Latin Jazz Syndicate együttes, akikkel nemrégiben volt egy zseniális koncertünk a Budapest Jazz Klubban. Akkora volt a sikerünk, hogy még mindig kapok leveleket, üzeneteket, azt kérdezik, mikor lesz ráadás koncert, mert hamar elkapkodták a jegyeket, és sokan nem jutottak be.  Nagyon boldog és nagyon elégedett vagyok, mert  ez a formáció a maga idejében történelmet írt, és most a legendás zenészek iránti nagy tisztelettel folytatjuk. Indulhat az új sikerek betakarítása!

PRAE.HU: A zenélés mellett írással is foglalkozol. Két könyvet publikáltál, amelyekben szintén megcsillantod sziporkázó lényedet, lélekgyógyító gondolataidat. Hogy állsz az új könyveddel?

Az elzárás ideje alatt kezdtem el, és remélem, hamarosan a könyvesboltokba kerül. Minden készen áll már, csak a megfelelő pillanatra várunk. Nem szeretem, ha alkotásom észrevétlen marad; engem elbűvöl, ha nyomot hagy, azért nyugodtan kivárom a legjobb pillanatot a bemutatóval. Az elmúlt időszak arra is jó volt, hogy rendbe tegyem a kéziratot. Emellett a következő lemezem anyagát készítettem elő. Szintén gyógyírként hatott rám, hogy a pandémia miatti korlátozások ellenére lehetőségem nyílt különböző országokba utazni, worshopokat, koncerteket tartottam. Örömmel tapasztaltam, hogy a bezártságot más országokban másképpen kezelték. Őszintén szólva, kiváltságos helyzetbe kerültem: utazhattam, kiléphettem  a mindennapi rutinból. Mindig nagyszabású fesztiválokon, koncertkörutakon vettem részt, különböző országokban, soha nem voltam olyan sokáig otthon, hogy „felmelegítsem a foteleket” jeje! (nevet). Szeretek mindig úton lenni, ez tart életben. Végül is, ez az időszak gyümölcsözően alakult, volt alkalmam több ezer dolgot megcsinálni, ami hozzájárult a lelki fejlődésemhez, ennek köszönhetően minden negatívumot el tudtam viselni. Valóban megtapasztaltam, hogy ha egészséges és hasznos módon töltjük el a szabadidőt, és nem hagyjuk, hogy a negatív érzések kerekedjenek felül, zseniális dolgok születhetnek.

PRAE.HU: Hallhatnánk a legközelebbi fellépéseidről? Hol találkozhat veled a közönség?

Február 17-én Rákosligeten, a Művelődési Házban koncertezem. Márciusban Angliában több helyen fellépek, az egyik koncert a híres londoni 606 Jazz Klubban lesz, ahol a korábbi koncertem nagyon nagy sikert aratott. Áprilisban Szlovákiában, Németországban, Franciaországban lépek fel, és azután folytatom itthon, Magyarországon a fesztiválokat, koncerteket.

Még azt is elmondom, hogy: az idő tette a dolgát, de én úgy érzem, hű maradtam magamhoz, az álmaimhoz – és itt vagyok!   „ENTACONA” – azaz „két lábbal a földön” – hogy a dalom címét idézzem. Ezer történettel a fejemben,  eltökélten haladok a pályámon – és továbbra is szerelmes  vagyok az életbe!