A Rómeó és Júlia és a Szentivánéji álom nemcsak Shakespeare két legnépszerűbb drámája a magyar színpadokon (természetesen a Hamlet mellett), hanem egymás tükörképei is. Egymáshoz nagyon közel születtek, valamikor 1595-ben, de máig nem tudjuk, melyik került előbb színpadra: a szerelmet és szexualitást komédiából tragédiába fordító Rómeó és Júlia vagy a Szentivánéji álom, mely a szerelmi kettős öngyilkosságot Pyramus és Thisbe történetével börleszkbe fordítja, a szerelmes párokat korban és számban megsokszorozza, és persze happy enddel végződik. Mint egy kettős szárnyasoltár, egymás inverzei és kiegészítői, bennük tragikum és komikum más-más arányban, de együtt működik, egymást erősítve. Ha pontosan olvassuk a Szentivánéji álmot, sokat megsejtet a szerelem és szexuális vágy állhatatlanságáról, saját emberi érzelmeink gyarlóságáról házasság előtt és után, amellett, hogy a színházcsinálás legfontosabb kérdéseit is felveti, szellemesen megidézve illúzió és valóság, színpadi hatás és nézői befogadás örök dilemmáit.

Ez utóbbi probléma, a színházról való gondolkodás a Thália produkciójában is megjelenik némileg: olyan festett díszletelemek közt zajlik a történet, melyet a barokk kor óta használnak, és főként a festészetet nagyra becsülő 19. századi színház jellemzője volt. A szereplők egy vidéki nagyúri ház részben bukolikus miliőjében és bútorai közt mozognak, melynek azonban csak egy részét használja ki az előadás.

Pukk (Molnár Piroska) jobb hátul egy szinte önálló kis háznak tekinthető díszes, baldachinos ágyon szemléli végig az eseményeket - királynői tartással, egyszerre kívülállóként és szelíd elnézéssel dohogva a nála fiatalabbak őrült kavarásain. Előtte a bársonnyal borított kétszemélyes szófa (angolul: loveseat) remek kellék a négy fiatal szerelmes ki-kit-szeret-épp játékához, azonban például a  bal hátul elhelyezett csigalépcső üres, jelentés nélküli díszletelem marad. Ebben a díszletben a civilizált, törvények által rendezett város és a kaotikus, tündérekkel és álmokkal teli erdő jelentésteli különbsége elsikkad, a tündérvarázslatot csak Pukk szavai és Fekecs Ákos misztikus zengésű handpanjének hangja jelzi.

A két helyszín egybemosását erősítik fel a szerepkettőzések: az athéni uralkodópár, Thészeusz (Szervét Tibor) és Hippolüté (Csarnóy Zsuzsanna) egyben az erdő tündéruralkodóit, Oberont és Titániát is játsszák, rég bevett színházi hagyomány szerint. Ez a megoldás az értelmezést is segíti: az amazonkirálynőt karddal legyőző, majd „jutalomként” feleségül vevő amorózó Thészeusz és az egymást (jogosan) hűtlenséggel vádoló tündérkirályi pár két erős ember házasságának elő- és utóképe. Emellé azonban az előadás megkettőzi a fiatalokat is: a négy, egymással szerelembe ki-be eső fiatal jeleníti meg Titánia szolgáló tündéreit is. Ez egy kevésbé beavatott nézőt talán megzavarhat, hiszen Borsóvirágéknak semmi közük a szerelmesekhez, épp ahogy a váltott gyermeknek sincs Lysanderhez, és mindez igazából értelmező jelentést sem hordoz.

Ugyanígy Székely Csaba új fordításszövege is többet vesz el, mint amennyit hozzáad az eredetihez: a szereplők jól érthető, mai prózát beszélnek, de a költőiségből vagy érzelmi telítettségből sokat veszítünk. Helena fájdalmas monológja a szerelmesek és a szerelem állhatatlanságról elszürkül, a tündérek lírai-varázsos szövege sokat gyengül. Egyedül Pukk beszél tréfás (és néha kín-)rímekben, mely jól jelzi kívülállását. A mesteremberek kortársiasítása sem egészen sikeres: Nick Bottom (Nádasdy pontos fordításában Tompor Miki) itt simán „Miklós, a gyrosárus”, azonban a gyrososságra semmilyen komoly utalás nem történik, egyedül a Thisbét remekül adó „Ferenc, a vízvezetékszerelő” (Bokor Barna) játszik az állandóan vele lévő vízvezetékcsővel viccesen és kreatívan.

Ennek ellenére a mesteremberek brillíroznak: Zayzon Zsolt dinamikus és remek dívája a társulatuknak, kiváló ellenpontja Péternek (Tamási Zoltán), a csapat szelíden frusztrált rendező-producerének. Pyramusz és Thisbe előadásuk az athéni udvar előtt végtelenül szórakoztató: virtuózan eljátszott színészi tehetségtelenségüket a szöveg és mozgás mellett különböző zenei stílusokban való megnyilvánulásaikkal is bemutatják. Tényleg és joggal dől a közönség a nevetéstől. És csak picit fáj a Shakespeare-tudós kritikusnak, hogy a börleszk mélyén rejlő tragédia egy pillanatra sem érződik. Talán ezért is kellett kivágni Hippolüté azon sorát, mely Pyramusz öngyilkosságánál erre utalna: „Isten látja a lelkemet, én sajnálom szegényt” (Nádasdy Ádám fordítása).

Szervét Tibor Thészeusza és fehér arcfestéssel ettől eltávolított Oberonja erős alak, aki az események irányítója akar maradni végül, bár ez nem mindig sikerül neki. Azonban egyfajta cinizmus érződik rajta végig, ami bizonyos jelenetekben jól működik, máskor nem. Az athéni szerelmeseket alakító négy fiatal színész tisztességes és szórakoztató csapatjátékot nyújt, közülük talán Jámbor Nándor emelkedik ki több színt is felmutató játékával. A legerősebb jelenlét azonban a színpadon végig Molnár Piroska Pukkja – kérdés marad viszont, elég-e ez egy Szentivánéji álomhoz. Talán nem véletlen a címváltozás sem, a Varázslat egy nyár-éjszakán nem utal sem ősi szerelmi-termékenységi rítusokra, sem a (szerelmi) álmok kiszámíthatatlan és ezért veszélyes természetére. Szórakozni remekül lehet ezen az előadáson, de érdemes elolvasni utána a Nádasdy- vagy Arany-fordítást, hogy a darabon kívül a szerelemről is komolyabb tudásunk legyen.

William Shakespeare: Varázslat egy nyár-éjszakán
Fordította: Székely Csaba

THÉSZEUSZ, ATHÉN KIRÁLYA: Szervét Tibor
HIPPOLÜTÉ, AMAZON: Csarnóy Zsuzsanna
HERMIA: Mórocz Adrienn
LÜSZANDROSZ: Ember Márk
HELÉNA: Tóth Eszter
DEMETRIOSZ: Jámbor Nándor
ÉGEUSZ, HERMIA APJA: Hunyadkürti István
OBERON, TÜNDÉRKIRÁLY: Szervét Tibor
TITÁNIA, TÜNDÉRKIRÁLYNŐ: Csarnóy Zsuzsanna
PUKK, MANÓ: Molnár Piroska
TÜNDÉRFIÚ: Jámbor Nándor
PÉTER, ÁCS: Tamási Zoltán
MIKLÓS, GYROSÁRUS: Zayzon Zsolt
FERENC, VÍZVEZETÉK-SZERELŐ: Bokor Barna
TAMÁS, BÁDOGOS: Bede-Fazekas Szabolcs
VILMOS, ASZTALOS: Domokos László
RÓBERT, SZABÓ: Mózes András
Díszlettervező: Horesnyi Balázs
Jelmeztervező: Velich Rita
Rendezőasszisztens: Őri Rózsa
Súgó: Fitos Réka
Zene: Fekecs Ákos
Ügyelő: Pajzs Nóra

Rendező: Csizmadia Tibor

Thália Színház
2023. január 17.

Fotó: Puskel Zsolt