Az esemény némi tolongással vette kezdetét a Kis Présház falai között, csütörtök este fél nyolckor. A hallgatóság közé egy tollat alig lehetett volna leejteni, de ha történt is ilyen, a toll biztosan nem került elő. A szerző már a beszélgetés elején ki is fejezte meghatottságát és köszönetét a nagyfokú érdeklődés miatt.

Miután az est nyitásaként Pásztor Andi felolvasta Aral című versét, Horváth Florencia arról kérdezte a vendéget, hogy milyen körülmények között találkozott először az irodalommal. A válasz egy meglehetősen személyes, gyermekkori történetbe ágyazódott: óvodás korában büszkélkedni szeretett volna bátyjának, azzal, hogy le tudja írni a nevét, csakhogy „Andi” helyett „Adi”-t rajzolt a homokba, és a testvére kinevette, „hiszen Ady egy költő!”. A humoros eset felvillantása után, kifejtette, hogy magától tanult olvasni, és, hogy voltaképpen igazi könyvmoly volt. Az olvasás iránti érdeklődését pedig a Weöres Sándor Gimnázium drámatagozatán szerteágazó tudásra is válthatta: gimnazistaként már megismerkedett pl. Esterházy és Hajnóczy műveivel. Hozzátette még, hogy a széleskörű tananyag mellett, egy-két tanárának is nagy szerepe volt abban, hogy egyre erőteljesebben kezdett az irodalom felé fordulni.

Mindezen kívül, hangsúlyozta, hogy mindig megvolt benne a hajlam az önkifejezésre: az Ember Tragédiájához kísérletképp írt egy új színt, illetve rendszeresen járt felolvasóestekre és lapszámbemutatókra is. Ez a fajta önkifejezési hajlam pedig igazán 2019-ben csúcsosodott ki, ekkor hallott először a FISZ-táborról, ahová már elkészült szövegeket is vitt. Írói tevékenységének kezdetét – később, az est folyamán – a COVID-járvány kitörése okozta leállással és csenddel is összekötötte.

Ezek után Horváth Florencia olyan szerzőkről kérdezte Pásztor Andreát, akik nagy hatással voltak rá. Az est vendége azonban – meglepő módon – nem az irodalmi kánon egyik tagját nevezte meg, hanem a rendkívül művelt nagymamája hatásáról beszélt, akitől mind ő, mind a testvérei igencsak sokszínű „irodalmi ellátásban” részesültek: kaptak tőle különféle mesekönyveket, valamint József Attila-kötetet is.

Az ezt követő kérdés már az írótáborok és az irodalmi műhelyek szerepére vonatkozott: Horváth Florencia arra volt kíváncsi, hogy a FISZ-táboron, illetve a Nádasdy-műhelyen való részvétel után a szerző érzi-e még szükségét annak, hogy szövegeit szakmai szemmel is megvizsgálják az esetleges publikálás előtt. Pásztor ennek kapcsán kifejtette, hogy nem tudja kiadni a műveit kezei közül anélkül, hogy előtte valaki átnézné. Ebben a tekintetben a húga az egyik legnagyobb kritikusa, akinek meglehetősen ad a véleményére, továbbá Katona Ágotának szokta még elküldeni a verseit.

Ennek a kérdéskörnek a megtárgyalása után a tanítói tevékenységre, azon belül pedig a Péterfy Akadémián szerzett tapasztalatokra terelődött a szó. Pásztor Andrea mérföldkőként jellemezte a Péterfy Gergellyel való együttműködést: miután elvégzett nála néhány kurzust, Péterfy Gergely tanársegédi pozíciót ajánlott fel számára, ahol – a szerző legnagyobb örömére – gyerekeknek taníthat írást. Az est vendége hozzátette még, hogy a Péterfy Akadémia hatalmas löketet adott neki, valamint különféle ötleteket annak kapcsán, hogy miként építhet brandet maga köré egy szerző.  Annak érdekében, hogy minél nagyobb tudásra tegyen szert, még több kurzuson vett részt (pl. Lackfi Jánosnál is tanult kreatív írást). A sok-sok tanulás szerencsére kifizetődőnek bizonyult: kis idő múlva, a Kalligram folyóirat meg is jelentette egyik prózai szövegét.

Ezek után Horváth Florencia az irodalom és a tanítás összefonódásáról kérdezte a szerzőt, amire Pásztor Andrea lényegre törően felelt: hangsúlyozta, hogy az iskola az elsődleges dolog az életében. Válaszát azzal egészítette még ki, hogy rendkívüli mértékben érdeklődik a gyerekirodalom iránt, de valahogyan nincs hozzá nyelve. Inkább együttérzésből tud gyerekekről írni, és az ő megéléseiket próbálja adaptálni.

Válaszának hatására azonnal adódott is a következő kérdés: tud-e inspirálódni a gyerekek történeteiből. A szerző némi gondolkodás után, egyszerre adott igenlő és nemleges választ: a gyerekektől hallott történeteket nem pontosan úgy írja meg, ahogy elhangzottak, hiszen ezek a történetek összemosódnak. Emiatt az összemosódás miatt pedig nem is annyira a hallott történetekre figyel, nem azokat próbálja leírni, hanem sokkal inkább a gyerekeken végigfutó reakciókat és érzéseket szeretné műveiben visszatükrözni, amelyek az adott történet elbeszélése során észlelhetők. Ennek az állításnak a megerősítéseként fel is olvasta a gyerekekről szóló, Kötelék című novelláját.

A mű felolvasása után a próza és vers szétválasztása vált a következő témává: Horváth Florencia szerette volna megtudni, hogy a szerzőnél miként dől el, hogy melyik műnembe ágyazza a megírandó szövegeket. Pásztor Andrea ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy sem a prózával, sem a verssel kapcsolatban nincs benne pályaépítési ambíció, egész egyszerűen csak meghatározott témái vannak, amik vagy versként, vagy prózaként jönnek elő. A szerző ezek után többször is kiemelte, hogy az est során lefolytatott beszélgetés mennyi mindenre ébresztette rá, aminek addig nem volt tudatában: most kezd számára kikristályosodni, hogy az önismerettel, kapcsolatokkal, megértéssel, egészséggel, betegséggel inkább versben, míg a gyerekek világával inkább prózában foglalkozik. Hozzáfűzte még, hogy e felismerés után már egyfajta koncepció is kezd kirajzolódni számára ebben a vonatkozásban.

Az est vége felé, a hangulat oldódásával a felvetődő kérdések és válaszok is egyre könnyedebbekké váltak: szóba került pl. a néptánc és a zene hatása a szerző műveire, valamint a jóga is mint a befelé figyelés elsajátításának egyik módja. Különös módon, éppen ez a humorosnak indult témakör hozta elő a beszélgetés egyik kulcsfontosságú megállapítását: Pásztor Andrea kiemelte, hogy voltaképpen ő csak keresi a válaszokat az önismereti kérdésekre, az általa írt szövegek tehát nem kinyilatkoztatások, hanem keresések.

Ezután, annak érdekében, hogy a közönség is bekapcsolódhasson ebbe a keresési folyamatba, a szerző felolvasta a Kvantumállapot, az Albion, az Azonos, illetve az Anyajegy című verseit.

A beszélgetés lezárása előtt, a kötet-koncepció kérdésköréhez érve, Horváth Florencia különféle csomópontokat nevezett meg, amelyekre a szerző szövegeinek olvasása során bukkant: a természet, az anya, a betegség, illetve a lét témaköreit. Pásztor relevánsnak találta az összes megfigyelt csomópontot, azonban hozzátette, hogy a versei nem mutatnak annyira egy irányba, mint a prózái. Inkább utóbbiak vonatkozásában tud egy nagyobb együttállást felfedezni, amely alapján elképzelhetőnek tartja egy novelláskötet összeállítását.

Az est befejezéseképp a Dögkút című novellát hallhatta a közönség. 

A beszélgetésről készült felvétel megtekinthető a Kis Présház Facebook-oldalán.

Fotók: Mariia Kashtanova