Három kép, három kis metszet a román kortárs prózából, három szerző, akik a román prózát megújító nemzedék tagjai. A történeteket Lövétei Lázár László helyezte egymás mellé, elkészítve saját hármasoltárát, amellyel a román kortárs próza előtt tiszteleg.

Talán kissé fennköltnek tűnhet a gesztus, amelyre az antológia címe utal, de a novellákat elolvasva megértjük, hogy csak a legalapvetőbb emberi érzések és események állnak ezekben a szövegekben, olyan  egyszerűséggel és őszinteséggel, ami előtt valóban érdemes tisztelegni.

Gheorghe Crăciun (1950-2007) Vázlat Longosznak című szövege Longosz bukolikus szerelmi regényét írja át. Ebben a történetben a kalandok azonban csak elvétve, sőt szinte csak a háttérben  zajlanak. Az előtérben a természet, a végtelen tenger és a test az, ami “beszél” és lírai őszinteséggel vall az első szerelem minden gyönyöréről és kínjáról.

A második, és talán a legösszetettebb szöveg a válogatásban Ioan Groşan (1954) Kiskamasz című elbeszélése. A főszereplő fiú és családja vidékre érkeznek, a haldokló nagypapához, ahol a fiú megtapasztalja, hogy a faluban a halál mennyivel természetesebb része a mindennapoknak. Lassan bontakozó, előre utaló szimbólumokkal sűrűn átszőtt, komplex szöveg a Kiskamasz, ami a kamaszkor életigenlését szembesíti a halállal. Az olvasó végig sejti, hogy elkerülhetetlen lesz a nagyapa halála, mégis minden egyes apró esemény, a kamaszok játéka a folyóparton, a halfogás, az aranyolvasztás folyamatos készenlétben tart és fenntartja a feszültséget.

Mircea Nedelciu (1950-1999) elbeszélése a legkísérletezőbb szöveg az antológiában, a Gondok az identitás körül (variációk témakeresés közben) egy keletkezésben lévő, töredékes szöveg, amely nagyon változó ritmusú, hol élénk, filmszerű jelenetek sodorják el az olvasót, hol pedig írói kommentárok, lábjegyzetek lassítják és tördelik az olvasást. A nagy költőért, Nichita Stănescuért rajongó fiatal festőről, Vasile Mureșan-Murivaleról szólnak a történetvariációk, a szöveg a fikció és a  valóság kettősével játszik, mintha számonkérhető lenne az irodalmi fikción bármiféle valóságelem.

Talán e három rövid leírásból is látható, hogy az antológia szövegei nagyon különbözőek, mind téma, mind a stílus tekintetében. A kötet ennek ellenére nem tűnik széttartónak. A fordító, Lövétei Lázár László 2020-ban, a covid járvány tombolásakor döntött úgy, hogy szükség van egy ilyen antológiára. A fordító vallomása című utóhangban himnuszoknak nevezi a novellákat, himnusz a szerelemhez, a gyermekkorhoz és a költészethez. Himnuszok, amelyek nem akarnak többet, mint az emberi élet alapvető eseményeiről - szerelemről, halálról, költészetről - szólni. Lövétei így idéz egy saját verséből az utószóban: “... mert csak a szépnek / van még vajmi kevés értelme a kókler-időkben.” Saját bevallása szerint ez az esztétikai elv mozgatta a szövegek válogatásakor és valóban működik az ötlet, az antológia novellái, a három táblakép összeáll egy oltárrá.

Gheorghe Crăciun - Ioan Groşan - Mircea Nedelciu: Román triptichon. Fordította: Lövétei Lázár László Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2021.