A producerként, forgatókönyvíróként és rendezőként is tevékenykedő Park Chan-wook pályája kezdete óta szívesen dolgozik kultúraközi filmanyaggal, emellett olyan tipikus midcult alkotó, akinél a műfaji kiindulás rendszerint hangsúlyos szerzői fordulatot vesz, s több esetben szándékoltan össze is zavarja a nézőt a cselekményt és a műfajt tekintve. Pontosan ezzel a szisztémával dolgozik A titokzatos nő, melynek nem véletlen fordították át a címét a hazai forgalmazásban, fókuszt adva a film noir-elemeknek (bűnügyi rejtély, magányos nyomozó, femme fatale, szerelmi háromszög, baljós képi világ) és a mindent átható, azonban a valóság elemeiből szétburjánzó misztériumnak (a koreai, valamint az angolra fordított Decision to Leave cím inkább az elhagyásra és általánosságban véve a távozásra utal). Bár a címátköltésnek is megvan a maga értelme, nem árt az eredeti jelentést is észben tartani, hiszen minden lehetséges értelmezés ad egy darabkát az összképhez. A klasszikus műfaji határokat elegánsan átlépő, sőt elmosó és egyben megújító film mozgatórugója a rejtély és a rejtélyesség, amelyet A titokzatos nő a két órán is túlnyúló játékidő alatt fenntart, ám néha meditatívan ellazítja a figyelmet, és hajlamos illúziókba ringatni.

Kifinomult és intellektuális alkotás, művészeti és kulturális utalásokkal terhelt szakmai bravúr a film, melynek cselekményébe inkább belefeledkezni (beleveszni) ajánlatos, mint elvárásokkal fordulni a rejtélyeket bontogató történet felé vagy megfejtést keresni benne. De akármennyire is talányosan szövi cselekményét, lényegében végtelenül egyszerű történetelemekből építkezik, ha elvonatkoztatunk a kulturális referenciáktól. Témája közelebb áll a hétköznapi és jelenbeli valóságainkhoz, mint az eddigi Park Chan-wook-művek, valóságtól való elrugaszkodottságát mindössze az adja, hogy a szerelmi és a bűnügyi szál értelmezhetetlenül gabalyodik benne össze, ami a nő személye által keltett megszállottsághoz vezet. Ez a férfi főhősre úgy telepszik rá, mint a film látványvilágán fokozatosan eluralkodó köd. A köd, amelyen a titokzatos nő bűvkörébe került nyomozó szeretne átlátni, de csak eltévedni tud benne. A történet ezen aspektusát a Köd című, ’70-es évekbeli koreai dal alapozta meg, amelynek a szövegére rájátszik, dallamát pedig idézgeti a film. A „ködösítés” szándéka a képi világon túl is sok mindenben érzékelhető, de Park Chan-wook egyik legmegejtőbb eszköze az, hogy a főszereplők nem tudnak egymással egyértelműen kommunikálni, mert a kínai főhősnő nem beszél jól koreai nyelven.

A titokzatos nő először megpróbálja elhitetni velünk, hogy választékos, klasszikus bűnügyi thriller pereg a szemünk előtt. A távházasságban élő, inszomniás busani nyomozó, Jang Hae-joon (Park Hae-il) egy mélybe zuhant sziklamászó ügyén dolgozik éppen, ennek kapcsán ismerkedik meg az elhunyt férfi légiesen vonzó, de titkokat sejtető, s így gyanússá váló özvegyével, a kínából emigrált idősgondozó nővérrel, Song Seo-rae-val (Tang Wei). A nő ellenőrzése és kihallgatása azonban hamar átszivárog a magánszférába, s a két főhős kapcsolata a férfi egyhangú házassága mellett lassan bontakozni kezd. Mivel Park Chan-wook ezúttal sem elégedett meg azzal, hogy szokványosan körülhatárolható filmet készítsen, ezért a gyilkossági ügy és minden más felvetődő kérdés megoldása, amiről azt hinnénk, hogy már-már az orrunk előtt van, folyton csak elodázódik. Emellett a film egy pontján egy „másik” film kezdődik – a depressziójába és súlyosbodó álmatlanságába süllyedt Jang Hae-joon nyomozó Ipóba költözik botanikus feleségéhez, Seo-rae pedig újra férjhez megy, és szintén Ipóban köt ki –, és ez a módszer már ismerős lehet a rendező korábbi munkásságából. A thrillerből noir elemekkel megbolondított szerelmi melodráma bontakozik ki, a férfi-női dominanciaviszony pedig időnként felbomlik, újrarendeződik, s a filmmel együtt hullámzik.

A szimbolikus és rejtélyszövő jellegből adódóan a cselekmény szándékosan szakadozott és többrétegű, de ezt olyan finoman adagolja az író-rendező Park, hogy néha észre sem lehet venni, talán pont ezért várjuk a megfejtést. Többszöri nézéssel szépen fejlenek fel a további rétegek, de elég ez a teljes kép összerakásához, vagy csak mélyül a köd? Mindeközben önálló életre kelő vizuális világ és kulturális referencia válik le a filmről, vagy fonódik egybe vele a leghangsúlyosabb pontokon, hogy segítsen vagy összezavarjon. Amellett, hogy A titokzatos nőben Park Chan-wook és operatőre, Kim Ji-yong több szituációra alkalmaz a szokványostól eltérő fény- és színhasználatot – ilyenek a kihallgatások, randevúk, fantáziaképek és az utolsó jelenet –, a filmen belül (hegy- és tengerjelenetek) és annak promóciójában (plakátján, stilizált jelenet- és karakterfotóin) egyértelmű főként a távol-keleti, de az európai festészet jellegzetességeinek kölcsönvétele is. A távol-keleti tájábrázolás leggyakrabban alkalmazott allegorikus motívumai, a hegy és a tenger pedig a film két fő viszonyítási pontjai, a történet alakulásának és a főszereplők viszonyának magasságai és mélységei, melyek szinte képzőművészeti jelentőséget kapnak a Song Seo-rae lakása falán lévő tapétán, amelyen a hegy és a tenger (a férfi és a nő) motívuma összemosódik.

Az Oldboy és a korai trilógia (A bosszú ura; Oldboy; A bosszú asszonya) bosszúdirektora, aki később sci-fivel (Cyborg vagyok, amúgy minden oké) és vámpírfilmmel (Szomjúság) is kísérletezett, majd legutóbb A szobalány perverz és erotikus világával sokkolt, A titokzatos nővel eddigi életműve leginkább lírai és esztétikus darabját készítette el. Park Chan-wook ezzel a szép és visszafogott szerelmi drámával, mely ugyanakkor groteszk humorát sem fél megmutatni, a 75. Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat, megerősítve azt, hogy egy olyan filmanyaggal is mesterien bánik, amely az előzményekhez viszonyítva már mellőz minden hatásvadászatot (pl. kendőzetlen erőszak vagy szexualitás ábrázolása). Pusztán az érzés és a gondolat tisztán esztétikus – vizuális kivetülésekkel érzékeltetett – közlésére koncentrál.

A titokzatos nőt hazánkban a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál versenyfilmjeként vetítették először, és ugyan még elcsíphető a művészmozikban, de február 2-án felkerült a Cinego streamingplatformra is.

A titokzatos nő (Decision to Leave / Heojil kyolshim) – színes, dél-koreai filmdráma, thriller, 138 perc, 2022. Rendezte: Park Chan-wook. Forgatókönyv: Jeong Seo-kyeong, Park Chan-wook. Fényképezte: Kim Ji-yong. Producer: Park Chan-wook. Vágó: Kim Sang-bum. Zene: Jo Yeong-woo. Főszereplők: Tang Wei, Park Hae-il, LeeJung-hyun. Országos bemutató: 2022. december 15. Magyarországon forgalmazza a Mozinet. Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!

Képek forrása: Mozinet