Ezzel szemben én a következőket gondolom.

Lehet, hogy Szentkuthynak kevesebb olvasója van, mint prózaíró nemzedéktársainak (például Ottliknak), de az ideáltipikus Szentkuthy-olvasó (plusz az általam ismert reálisan létezők nagy többsége is) elmélyülten és figyelmesen olvas. Szerintem egy-két elkötelezetten figyelmes olvasó erősebb jelenlétet teremt, mint akárhány felületes és közömbös.

Aztán: Szentkuthy életművéről, egyes műveiről, írói habitusáról stb. jól megalapozott, markáns értelmezések láttak napvilágot. Ezekből (számomra pl. Rugási Gyuláéból) egyebek mellett az is kiderül, hogy a Szentkuthy-művekkel való foglalkozás átfogó érvényű, nyugtalanító kérdések újabb meg újabb sorát veti fel.

Aztán: Szentkuthy elkötelezett hívei számszerűen talán kevesen vannak (bár nem győzöm hangsúlyozni, hogy a számszerűséget ez esetben nem érzem lényegesnek; nem ismerek felméréseket ezügyben; és azt sem tudnám megmondani, mi az, hogy sok vagy kevés). Viszont vannak olyan irodalomértők is, akik nem rajonganak Szentkuthyért, mégis imponál nekik a személyiség és az életmű. Ha egy író azok érdeklődését is felkelti és fenntartja, akik nem ápolják kultuszát, az erős jelenlétről tanúskodik.

Végül: Szentkuthy hagyatéka jó kezekben van, hozzáértők tanulmányozzák és gondozzák. Ebből a hagyatékból befejezett, teljes művek kerültek elő, és (egy kicsit bulvársajtósan fogalmazva) még sok-sok izgalmas meglepetésre számíthatunk. Aki haló poraiban is úgy teszi vagy téteti közzé új meg új ("új" meg "új") műveit, mintha meg sem halt volna, az eléggé erősen jelen van.

Márton László

Szentkuthy Miklós a kánonban - a PRAE.HU körkérdése.


Márton Lászlóról a Szépírók Társasága honlapján:

Budapesten született és nevelkedett. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végezte tanulmányait. Néhány évig kiadói szerkesztőként dolgozott, megpróbálkozott a dramaturgiával is, 1990 óta szabadfoglalkozású író. Nős; három - immár felnőtt - gyermek apja.

Kötetek:
o A nagy-budapesti Rém-üldözés (elbeszélések), Magvető, 1984.
o Menedék (regény), Magvető, 1985.
o Lepkék a kalapon (drámák), Magvető, 1987.
o Kiválasztottak és elvegyülők (tanulmány), Magvető, 1989.
o Tudatalatti megálló (regény), Holnap, 1990.
o Carmen (színmű), Holnap, 1991.
o Átkelés az üvegen. Útirajz (regény), Jelenkor, 1992.
o A nagyratörő (szomorújáték), Jelenkor, 1994.
o Nagy-budapesti Rém-üldözés és más történetek, Jelenkor, 1994.
o Jakob Wunschwitz igaz története (regény), Jelenkor, 1997.
o Az áhítatos embergép (tanulmánykötet), Jelenkor, 1999.
o Árnyas főutca (regény), Jelenkor, 1999.
o Kényszerű szabadulás. Testvériség I. (regény), Jelenkor, 2001.
o A menyország három csepp vére. Testvériség II. (regény), Jelenkor, 2002.
o A követjárás nehézségei. Testvériség III. (regény), Jelenkor, 2003.
o Minerva búvóhelye (regény), Jelenkor, 2006
o Ne bánts, Virág (kisregény), Jelenkor, Pécs, 2007
o Amit láttál, amit hallottál (elbeszélések), Jelenkor, Pécs, 2008)

Fotó: Peti Péter