Nyilván a jó zene fogalma elég szubjektív, én negyven éves koncert-tudósítói pályafutásom alatt annyit megtanultam, hogy nem az a jó zene, amelyik nekem tetszik. Hanem az, ami másnak tetszik, de lehetőleg én se szaladjak el valami zajos helyre felejteni. A fontosságnak vagy a jelentőségnek azonban objektív okai vannak. Ilyenkor nemcsak a teljesítményt kell vizsgálni, hanem a kort, a lokációt, a műfajt és az egyediséget. Ez utóbbi elemzése a legnehezebb. Akkor sorban.

Ha a Psycho Mutants zenéjét megpróbálom valamelyik korban elhelyezni, úgy nemcsak a jelen igényeit kell figyelembe venni, hanem a múltét is. Jó volna persze a jövő ismeretében is vizsgálódni, na de ez lehetetlen. Az együttes múltja viszont nem akármilyen: 20 éve folyamatosan föllépnek, ám a gyökereik jóval régebbiek. A Motherland nyíltan utal a folk-blues elődökre, ki sem akarja kerülni ezt az eredetet. Karnics orgánumát szokták Johnny Cash hangjához hasonlítani, bár szerintem inkább a megjelenése hasonlít rá. Itt viszont rá is játszik a hasonlóságra, zengeti rendesen a hangszálait, ám sosem viszi túlzásba, mint sok Cash-epigon. Karnics ugyanis nem Cash-epigon, a hasonlóság merő látszat. Noha a mai korszak legalább olyan nyomasztó, mint a nem ok nélkül szerfüggővé vált Cash kora. A Psycho Mutants korábrázolása egy erősen pesszimista, lehangoló korszakot mutat. Járványokkal, tömegpusztító fegyverekkel, kereskedelmi blokádokkal, szellemi válsággal, dekadenciával és leépüléssel. A Motherland nem tükrözi direkt módon ezeket a negatívitásokat, de a zenéjük hangulatát erősen meghatározza a kor sötétebb jelenségei. Karnics jól érzi ezt, és kerüli a parodizáló összehasonlításokra okot adó gesztusokat alteregójával.

Külön kérdés, van-e jelentősége annak, hogy a zenekar pécsi. Szerintem nincs. A Motherlandre is, de az előző anyagokra is azt tippelném, hogy ausztrál rock. Lágyabb, mint az amerikai, de keményebb az angol elődöknél. Valahogy közel érzem az AC/DC-t, Nick Cave-t, de még a Crime and the City Solutiont is. És ezzel a műfaji besorolást nem érzem megoldottnak, mert a zenekar behatárolhatóan a lokalitás nélküli pszichedelikus rock nagyon tág kategóriájába helyezhető. Ám a pécsiség valahol mégis tetten érhető. Pécs viszonylag élhető város, még a szocializmus idején is ilyen volt. A város régen szőlőültetvényeiből élt, később a föld alatti ásványkincseiből. A szőlő, a szén és az urán közös tulajdonsága az energiahordozás. A város mindig pörgött, mindig volt valami esemény. Itt évszázadok óta zenélnek, különböző műfajokban. Ez a hagyomány nyomot hagyott a Psycho Mutants zenéjén is: muszáj egy bizonyos színvonalat hozniuk. Pécs olyan mennyiségű impulzust tud adni, amely csak ritkán készteti a zenészt arra, hogy máshonnan merítsen. Nagyon kevés az olyan hely, ahol ezek a hatások ennyire konstans sűrítményben legyen jelen, mint ebben a városban. A Psycho Mutants mégsem a pécsiségből él. Ám Pécs  nemcsak pozitív impulzusokat ad és nemcsak azokra lehet reflektálni zenei motívumokkal. Bőségesek a negatív hatások is. Ezeket a  jelenségeket azért tükrözi valamennyire a zenekar: így az előítéletességet, a közhelyszerű nyelv és zenei idiómák gyakori használatát, a szűklátókörűséget, és az emberi cselekvések monotonitását. Hisz a világ szépsége helyhez kötött. A rondasága pedig általános, mindenhol fellelhető. Az együttes inkább reflektált ezekre a globális hatásokra, ám a lemez címe a lokalitásra utal. Pécs az egyetlen hely a világon, amely nagy részében déli lejtőn fekszik, és magyarul beszélnek. A nyelv egyben rejtetté teszi a várost, ahol pihenni és alkotni egyformán lehet. Ez a nyelv elzár. Márpedig a Psycho Mutants többet akart, a helyi igények kiszolgálásánál. Műfajában ez az egyik – de nem egyedülálló – pécsi zenekar, amely külföldi piacokon is meg tudott jelenni. Így a zenéje a populáris műfajok világnyelvét használja: az angolt.edelikus rock nagyon tág kategóriájába helyezhető. Ám a pécsiség valahol mégis tetten érhető. Pécs viszonylag élhető város, még a szocializmus idején is ilyen volt. A város régen szőlőültetvényeiből élt, később a föld alatti ásványkincseiből. A szőlő, a szén és az urán közös tulajdonsága az energiahordozás. A város mindig pörgött, mindig volt valami esemény. Itt évszázadok óta zenélnek, különböző műfajokban. Ez a hagyomány nyomot hagyott a Psycho Mutants zenéjén is: muszáj egy bizonyos színvonalat hozniuk. Pécs olyan mennyiségű impulzust tud adni, amely csak ritkán készteti a zenészt arra, hogy máshonnan merítsen. Nagyon kevés az olyan hely, ahol ezek a hatások ennyire konstans sűrítményben legyen jelen, mint ebben a városban. A Psycho Mutants mégsem a pécsiségből él. Ám Pécs  nemcsak pozitív impulzusokat ad és nemcsak azokra lehet reflektálni zenei motívumokkal. Bőségesek a negatív hatások is. Ezeket a  jelenségeket azért tükrözi valamennyire a zenekar: így az előítéletességet, a közhelyszerű nyelv és zenei idiómák gyakori használatát, a szűklátókörűséget, és az emberi cselekvések monotonitását. Hisz a világ szépsége helyhez kötött. A rondasága pedig általános, mindenhol fellelhető. Az együttes inkább reflektált ezekre a globális hatásokra, ám a lemez címe a lokalitásra utal. Pécs az egyetlen hely a világon, amely nagy részében déli lejtőn fekszik, és magyarul beszélnek. A nyelv egyben rejtetté teszi a várost, ahol pihenni és alkotni egyformán lehet. Ez a nyelv elzár. Márpedig a Psycho Mutants többet akart, a helyi igények kiszolgálásánál. Műfajában ez az egyik – de nem egyedülálló – pécsi zenekar, amely külföldi piacokon is meg tudott jelenni. Így a zenéje a populáris műfajok világnyelvét használja: az angolt.

A sorban a következő vizsgálódás a műfajon belüli pozíció  lenne. Itt szoktak tévedni, mikor a hasonlóságok  alapján próbálják a műfajt meghatározni. A hasonlóságok persze léteznek az említett zenészek-zenekarok által húzott műfaji határokon belül. Én inkább a különbségeket kerestem. Különbözőség az például, hogy a Psycho Mutants nem hagy teret az egyéni kezdeményezésnek. Nincs improvizáció. Minden megszólalás kidolgozott, és szinte már merevre begyakorolt. Nincsenek hatásvadász elemek a folyamatos fortissimón kívül. Nincs direkt provokáció, nem akar ez a zene meglepni senkit. Hanem inkább egy állapotot mutatni. Motivikus átfedéseket persze lehet találni a műfaj ismertebb zenekaraival, ám ezek a motívumrészletek – dobfillek, és riffelés, gitárkiállások, basszus késleltetett hangsúlyozása – nem a műfajhoz tartozást, hanem inkább a közösséghez tartozást erősítik. A zenekar nem köt kompromisszumot senkivel. A Psycho Mutants ezen a lemezen szándékosan nem preferálja az egyéni megoldásokat, és ezt a zenekar tagjai, úgy tűnik, egyetértéssel fogadják. Villanások persze vannak, így például a The Shore, Part One című számban egy e-moll akkord kiszámíthatatlan panorámáztatása (mastering Deutsch Gábor), vagy a címadó dalban Bruszel Balázs szordinált trombitajátéka, ő egyébként több számban is nagyot szól. Jellegzetesek a Time in time-ban Marc Mouchès baritonszaxofonos jelenetei, a Never Let You Downban Dobány Mátyás spagettiwesternek zenéit idéző bejátszásai, a Kinoban Jehan Paumero elképesztő ötletei, a Come to Daddy-ben Kurucz Márton halk bongózása. Magyaros, szinte széki muzsikát idéz a The Shore, Part twoban Kerekes Kornél nagybőgő-, és Balogh András brácsaszólama. Cziráky Balázs több számban megszólal rövid karakteres gitárszólóval, biztos kézzel hozza a kötelező közhelyeket, tulajdonképpen az ő játéka az, ami megadja a zenekar jellegzetes country&western hangulatát. Fekvésváltásai gyakran csikorognak, de ezt elbírja a műfaj. Cziráky a The Shore mindkét részében hangszert cserél a zenészkörökben Rizsa néven is ismert Osztermayer Péterrel, aki  basszusgitárosként amúgy nem villant semmi különöset, csak éppen folyamatos megbízhatóságot és stabil egyenletes zenei alapot ad.

A Motherland abban különbözik a korábbi Baby Burntől, hogy jóval kevesebb a virtuóz megoldás, kisebb a hangkavalkád, nincsenek individualizmusok, helyette egy közös akarat van, mely leginkább a kollektív monotonitás irányába viszi el a szerkezetet. A zenekar egy speciális kollektivizmust talált fel oly módon, melyben a egyéni teljesítmények jelzésszerűek, a kiugró virtuozitást pedig ez a módszer eltüntette. Nincs jelen egyéni szerzői érv, nincsen jelen saját magát megéneklő elbeszélő szövegíró. A számok lassú felépítéssel indulnak, a szerkesztés gyakran egyetlen hangra épül. Régebben a szocializmusban a rendszer zenekritikusai azzal döngölték a földbe a punk zenekarokat, hogy azok csak két-három akkordot tudnak, ennyire futja a hozzáértésből. Tudomást sem véve arról, hogy Wagner Rajna kincse nyitánya még ennél is kevesebb – egyetlen Esz-dúr – akkordra épül. Nekem eszemben sincs a Psycho Mutants zenészeit egyszerűsítéssel vádolni: tudom, hogy az egy hangra épülő szerkesztés a korszellem követelménye. Már Bartók h-mollban komponált Második hegedűversenyében – amely a tonalitás és a dodekafónia határain mozgó igen bonyolult zenemű –, megfigyelhető egy tonális indok nélkül visszatérő h-hang, mint kvázi alaphang, amely csak a harmadik tétel zárótémájában szólal meg a saját tonális rendszerén belül. A további egy hang felé irányuló egyszerűsítések előbb a rock and roll kialakulásakor, később a minimalizmus idején mentek végbe, majd a rap műfaja jelentkezett az egy hangmagasságot ritmikusan ismétlő szövegénekléssel. A Psycho Mutants azonban még távoli rokonságot sem mutat ezekkel az elődökkel, egy-egy hang ismétlését hangközként – tiszta prímként – kezeli. Azaz nem mindig ugyanaz az egy hang szólal meg. A dolog nyitját a vokális szólam megoldásai mutatják. Karnics Zoltán angol nyelven énekel, ám ő maga nem angol anyanyelvű. Egy monoton hangsorozatot egy angol anyanyelvű nyilván a saját fonémáinak megfelelő hangszínkülönbségekkel énekelne. Karnics úgy csinál előny a hátrányból, hogy ezeket a hangszíneket a hangmagassággal együtt váltja. Fokozottan figyel a dallam hangsúlyozására és a ritmizálására. A lemez nem meglepő módon régi formátumot használ: vinyilen jelent meg. A vinyil hanghordozó – a magyar zenei zsargonban: bakelit – az idő múltával sercegni, recsegni kezd. Ám ezáltal életszerű. Elkerüli a mesterséges sterilitást, számol azzal, hogy ez a zene ennek a kornak a zenéje. Nem lehet tudni, milyenek lesznek a későbbi korok esztétikai igényei. De dokumentum-igények mindig lesznek, és ezt a Psycho Mutants figyelembe veszi. Ez a zene korrajz is egyben. Emiatt nagyon ajánlom a ma fiataljainak. Mindemellett szép, kifejezetten kellemes tónusú hangzásélményt ad. 

A lemez 2022. decemberében jelent meg, ám betegségek miatt törölték a tavalyi bemutatókat. Így a 2023-as mezőnyben fog indulni, amely feltehetőleg nagyon erős lesz. A Motherland elérhető itt, és az ismertebb stream-oldalakon. A kiadvány budapesti bemutatója a tervek szerint február 11-én lesz az A38 hajón. A lemez kiadója a Beast Records.

A lemezborító tervezője a DeuxPointDeux Studio, Hankó Andrea fotója alapján. Az együttesről Pamuki Krisztián készített csoportképet.