Az érkezőket a Kaptár Közösségi Térben karácsonyi zene fogadta. Az esemény két térben zajlott – míg a felnőttek a modern karácsony megéléséről elmélkedhettek dr. Gyarmathy Éva klinikai szakpszichológussal és dr. Vass Dorottea olvasáskutatóval, addig a gyerekekkel Schwarcz Anna és Ambrus Anett, a D012 szakmai munkatársai játszottak, és mesefoglalkozást tartottak számukra.

A beszélgetés középpontjában az állt, hogyan lehet rohanó világunkban megélni a karácsony tradicionális ünnepét úgy, hogy abból ne vesszen ki a meghittség, hogy arról szóljon, amiről szólnia kellene: az egymás iránti szeretetről. Szó esett arról is, hogyan szabadulhatunk meg az ezekhez a napokhoz kapcsolódó túlzott elvárásoktól és szorongásoktól olyan módon, hogy az az egész család érdekét szolgálja.

Dr. Vass Dorottea a karácsony szó definiálásával és eredetének bemutatásával kezdte a társalgást. Az ünnep elnevezése szláv eredetű, jelentése: átlépés a másik létbe. A kiskarácsony kifejezést korábban az újévre, a nagykarácsonyt pedig december 25. napjára használták a köznyelvben. A kifejezéshez kapcsolódva számos asszociációnk lehet, vallási és világi ünnep voltára egyaránt gondolhatunk. Oláh Péter úgy írta le a karácsonyt, mint „pozitív időtöltések svédasztala”, az ELTE PPK-n pedig már a pozitív pszichológiához kapcsolódóan kutatják a „karácsonyológiát”, szintén az ilyenkor minket érő erőteljes pozitív impulzusok vonatkozásában. 

Mivel az év ezen időszaka rendkívül intenzív, így számos érzelem átfuthat rajtunk: lelkesedés, bizalom, hála, öröm, de nyugtalanság és akár szorongás is. Dr. Gyarmathy Éva hangsúlyozta, fontos, hogy őszinték legyünk magunkkal és beismerjük, a túlzott elvárások ellenére lehet ez egy nehéz időszak is; merjük a negatív érzelmeinket is elfogadni.

A Mikulás és a karácsony olyan szempontból szembeállítható egymással, hogy az előbbi a feltételes, míg utóbbi a feltétlen szeretet ünnepe – fejtette ki dr. Gyarmathy Éva. Hiszen Szent Miklós napjában fellelhető a kettősség: vagy virgácsot, vagy csokoládét lehet kapni, ki-ki azt, amit érdemel. A karácsony azonban a feltétlen elfogadás és – közhely volta ellenére is – a szeretet ünnepe, az az üzenete, hogy bármilyen is vagy, értékes vagy. Ehhez kapcsolódóan elhangzott: nem véletlenül azoknak az értékeknek vannak ünnepei, amelyek veszélyeztetettek – vigyázzunk ezekre.

A diskurzusban részt vevő két szakember egyetértett abban, hogy az ünnepet legkönnyebben az a szorongás teheti tönkre, ami attól alakul ki, hogy az ember úgy érzi, mindenképpen jól kell sikerülnie. Minél görcsösebben ragaszkodunk ahhoz, hogy mindennek hibátlannak kell lennie, annál nehezebb meghitten megélni a közös együttlétet. Nagy dilemma lehet a fiatalabb generáció számára, hogy az idősebbek által meghozott szokásokat, tradíciókat kövesse-e, vagy térjen el azoktól; s ha végül eltérően cselekszik, hogyan ne legyen bűntudata emiatt. A filmekben elénk táruló romantizált, idealizált családi karácsonyok is megnehezíthetik saját ünnepünket, hiszen ezek miatt is irreális elvárásokat fogalmazhatunk meg magunk számára. E problémák feloldására a legjobb megoldás az önismeret mélyítése, prekoncepcióink és követelményeink tudatos elengedése lehet – derült ki a beszélgetésből.

Makai Gábor négy típusra osztotta az emberek karácsonyi attitűdjét, de fontos megjegyezni, hogy mindenki szerepelhet kicsit mindegyik kategóriában – ismertette dr. Vass Dorottea. Ezek a következők: a tradicionális, a racionális, a hedonista és a hevenyészett. Bár ez az elmélet csöppet sem tudományos, mégis segíthet minket abban, hogy felmérjük, az adott évben melyik hozzáállás dominál bennünk leginkább; majd ennek tudatában viszonyuljunk szeretteinkhez, akik esetleg éppen egy másik tábort erősítenek. Így elkerülhetjük a különbségekből adódó konfliktusokat.

Felmerült a kérdés, hogy mindenképpen kell-e ajándékot vennünk karácsonykor. Dr. Gyarmathy Éva szerint a hangsúly az odafigyelésen legyen, ne felejtsük el, az az ünnep lényege, hogy törődjünk egymással, hogy megpróbáljunk ráhangolódni egymásra. „Ha ekkor meg tudjuk tenni, hátha máskor is sikerül majd”– fogalmazott. Hangsúlyozta, hogy az ilyen különleges napoknak felhívó jellege van, a változtatásra és annak egész éves lehetőségére hívhatják fel a figyelmünket. Ilyenkor még nagyobb hangsúlyt fektethetünk arra, hogy mindenki mindenkivel töltsön időt, hogy ki lehessen alakítani egy olyan különleges, a hétköznapokban is megélt világot, amely csak az adott két emberé. Ajándékkészítéskor vagy -vásárláskor arra gondoljunk, hogy leginkább olyat adjunk, aminek köszönhetően közösen tölthetünk időt, közösen folytathatunk valamilyen aktív tevékenységet. Ez azért is fontos, mert az szocializálja a gyermeket, akivel, akikkel a legtöbb időt tölti – a család az elsődleges szocializációs közeg.

A karácsonyi készülődés teendőit is felhasználhatjuk arra, hogy minőségi időt töltsünk gyermekeinkkel, hiszen a közös takarítás vagy sütés-főzés is lehet hatalmas élmény, ha játszva tesszük. Ha bevonjuk őket, a gyermekek sem unatkoznak, amíg dolgozunk, így sok feszültséget spórolhatunk meg – mondta dr. Gyarmathy Éva. Az is építő lehet, ha az idősebb gyermekeket bevonjuk a karácsonyi csoda létrehozásába, ők is „varázsolhatnak” a kicsiknek, ezáltal úgy érezhetik, fontos és hasznos szerepet töltenek be.

Szóba jött az is, hogy az idősebb családtagoknak is érdemes olyan közös jelrendszert kialakítaniuk a gyerekekkel, amely csak kettejüké – elkerülve így például azt, hogy kötelezzük gyermekünket arra, hogy akarata ellenére adjon puszit a nagyszülőnek. Dr. Gyarmathy Éva szerint a legszebb dolog ebben a kreativitás, amely által születhet valami, amit „mi”-nek nevezhetünk. Ha vendégeket fogadunk, érdemes felkészíteni a gyerekeket arra, hogy kik fognak érkezni, esetleg előzetesen fényképet mutatni róluk – felelevenítve így korábbi emlékeket.

A beszélgetés alatt dr. Vass Dorottea több gyermek karácsonyhoz kapcsolódó gondolatait is levetítette. Például.: „Karácsonykor azért, jó, mert lehet legózni. Ha kapsz.” „Karácsonykor nincs utálat.” „Karácsonykor azokért aggódunk, akik nincsenek jól.” A jelenlévők így betekintést nyerhettek a gyerekek lelkivilágába, és ráhangolódhattak arra, hogyan élik ők meg az ünnepeket. Dr. Vass Dorottea elárulta, idén karácsonykor az a célkitűzése, hogy azokat szólítsa meg, akik tényleg számítanak. Erre buzdította a beszélgetés résztvevőit is, segítségül képeslapokat adott mindenkinek, amelyekre leírhatják szeretteiknek, hogyan látják őket. Dr. Gyarmathy Évától szerotonin- és dopaminmolekulákat formáló emblémákat lehetett kapni – jelképezve, hogy ezek az ünnepekkor is nagy segítségünkre lehetnek.

Fotó: Bach Máté