„El sem hiszem, hogy itt állok, 25 évvel azután, hogy először jöttem ide a Piros Orr ötletével” – kezdte a könyvbemutatót Monica Cluen, a Red Noses Clowndoctors International és a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány kuratóriumának elnöke.

Az 1990-es évek elején először Ausztriában indult el a Bohóc Program, majd 1996-ban egy osztrák bankigazgató kereste fel Cluent azzal az ötlettel, hogy nyitnak egy fiókot Magyarországon, és szeretnének valamit ajándékba adni az embereknek: segítsen eljuttatni a bohócokat a magyar kórházakba. Az itthoni alapítvány létrehozásában Greifeinstein János és Ormai Gabriella segédkezett. A Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány a legrégebbi partnerprogramja a Red Noses Clowndoctors Internationalnek, elismert más partnerszervezetek körében is. Jelenleg Magyarországon 30 művész tevékenykedik bohócdoktorként, évente 15000 ellátottal foglalkoznak, 750-szer látogatják meg a kórházakat – derült ki Monica Cluen szavaiból. Hozzátette, a klinikák olyanok, akár egy nagy színház, ahol az egyéni színtér a betegek ágya, és a bohócok megérkezésével szerepet kaphat a nevetés. Fontos megjegyezni, hogy bár sokan csak mulattató programnak tartják a szervezet munkáját, valójában ennél sokkal többről van szó. A találkozást a bohócdoktorokkal a pillanat egyszerisége és váratlansága teszi különlegessé, s emiatt új kontextusba kerülhet a kórházi tartózkodás. A Piros Orr Alapítvány több állandó projektet is működtet: cirkuszprogramot és előadássorozatot speciális igényű gyerekeknek és az Intenzív Mosoly Programot, amelynek keretein belül idős, reményvesztett betegeket látogatnak meg. Cluen a szervezet jelmondatával zárta a beszédét: „Nevetésben a remény”.

Az antológia létrejöttének célja, hogy az elmúlt 25 évnek is emléket állítva létrejöjjön egy olyan hiánypótló kötet, amellyel a bohócdoktorok dolgozni tudnak a jövőben. Az antológia szerzői közül többen is eljöttek a bemutatóra, ott volt Beck Zoltán, Farkasházi Réka, Kádár Annamária és Kárász Eszter. A szerzőkkel, valamint a kötet szerkesztőivel, Csapody Kingával és Szabó Attilával – aki egyébként bohócdoktorként is tevékenykedik – dr. Labancz Dániel klinikai szakpszichológus beszélgetett. Bár a társalgásban nem vett részt, de jelen volt Rippl Renáta is, aki a mesekönyv illusztrációit készítette, munkáit a teljes beszélgetés alatt kivetítve csodálhatta meg a közönség.

„Nehéz lenne nem szeretni ezt a könyvet” – osztotta meg első gondolatát a moderátor. Kiemelte, milyen nagyszerű, hogy sikerült összekapcsolni a gyógyító hatású mesét és a nevetést, segítve a szembenézést a traumákkal, hozzájárulva azok feldolgozásához. Hangsúlyozta, hogy a szerzőknek nem volt könnyű dolga, hiszen sokszor nehéz, tabuként kezelt témákról kellett történeteket szőniük. Például betegségről, balesetről, örökbefogadásról, időskori demenciáról vagy a családon belüli erőszakról. 

Hogyan segíthetnek a mesék a gyógyulásban? - tette fel a kérdést Labancz Dániel. Kádár Annamária szerint a mese önmagából adódóan eszköz arra, hogy a körülöttünk lévő világ visszarendeződjön a maga teljességébe. A konfliktusok a mesékben csak átmeneti helyzetek, amelyekre mindig adódik megoldás. Ezt a tapasztalatot kell átmentenünk a mindennapjainkba és a kórházak betegeinek szobáiba. Ha gyermekként sok mesét hallunk, azok gondolatvilága akaratlanul is belénk ivódik, segítve később a narratívaalkotási mechanizmusainkat, segít azt megfogalmazni, hogy az egyes történéseknek annyi a jelentősége, amennyit én adok neki. Tapasztalatainkat használhatjuk a derű és az átkeretezés eszközeként.

Annamária azt a felkérést kapta, hogy az értelmi fogyatékossághoz kapcsolódóan írjon mesét. A megalkotott történetben a gyerekeknek kincset kell keresniük. A mese végén egy tükörbe néznek, és rádöbbennek, hogy ők maguk a legnagyobb kincs. Ezt a módszert a szerző a gyakorlatban is szokta alkalmazni. Az alkotói folyamat közben ráébredt, hogy vannak szülők, akik még mindig elhúzzák gyermekeiket a játszótéren Down-szindrómás társaik mellől, így nagyon fontosnak tartja ebben a témában az érzékenyítést.

Beck Zoltánról kiderült, nem próbálkozott korábban a mese műfajával, és nem is volt egyszerű feladata, mivel az örökbefogás témáját kapta. A „mese a mesében” retorikai megoldást választotta, amelyben lehetőség van reflektálni arra, hogy ez csupán egy elbeszélői mód. Elárulta, hogy nehéz volt számára a tudatos narratívaépítés, amelyben morális tanítás is megfogalmazódik. A végső szöveg megalkotásában végül Szabó Attila volt a segítségére.

A jelenlévők közül nemcsak Szabó Attila, hanem Kárász Eszter is bohócdoktor, így a meseírás során élettapasztalataiból táplálkozott, bár megjegyezte, nagyon nehéz, szinte lehetetlen volt ezeket úgy szöveggé formálni, hogy ténylegesen átadják azt, amit ő nap mint nap átél. Elmondta, hivatása során azon van a hangsúly, hogy a vesztes élményt győztessé formálja. 

A könyvben olvasható vakbélműtét történetét Farkasházi Réka vetette papírra, amit saját gyermeke vakbélgyulladása ihletett. Kiderült, hogy amikor Réka mesét ír, általában élete eseményeiből merít. Szerencsére sok lehetősége adódik gyerekekkel találkozni, s ezek az élmények mindig nagyon inspirálóak számára.

Vadadi Adrienn sem kapott könnyű témát, neki jutott a családon belüli krízisek kérdése. Adrienn korábban olyan gyermekotthonokba járt önkénteskedni, ahol a családjukból frissen kiemelt gyermekekkel találkozhatott, így közeli érintettségben áll a jelenséggel. Egy szerzőtársával, Kiss Ottóval azt a megoldást találták ki, hogy emberek helyett állat szereplőket választottak.

A beszélgetés zárógondolataként Labancz Dániel megfogalmazta: Nyári Krisztián és Mattyasovszky-Zsolnai Bence célkitűzése a kötet létrehozásával kapcsolatban maradéktalanul megvalósult: „Érzékeny, de nem szentimentális, humoros, de nem harsány, segítő, de nem didaktikus szövegek, mesék születtek. Olyanok, amelyek reményt adnak, de nem áltatnak, szembenéznek a problémákkal és megerősítenek.”

A bemutató zárásaként Farkasházy Réka és Beck Zoltán a közönség bevonásával előadta a korábban még sosem játszott Piros Orr dalt, majd a közönségnek lehetősége volt kérdezni és dedikáltatni a kötetet a szerzőkkel.

A kötetben található mesék szerzői: Beck Zoltán, Böszörményi Gyula, Farkasházi Réka, Gimesi Dóra, Kádár Annamária, Kárász Eszter, Kiss Ottó, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Vadadi Adrienn
Illusztrátor: Rippl Renáta

Fotó: Hirling Bálint