Nagy Dániel úgy gondolja, hogy esetében hosszú időt vett igénybe a szerzővé válás. Hiányzott belőle például az a vágy, hogy a szövegeket terápiás célból használja fel.  2010-ben Gyulán dalszövegeket kezdett írni a barátaival közösen alapított zenekar számára. 16 éves korában új irodalomtanára lett, aki kifejezetten fontosnak tartotta, hogy huszadik századi és kortárs szerzőket egyaránt behozzon a tanórákra. Nagy ekkoriban kezdett el kísérletezni a saját szövegeivel, és hamar rájött, hogy neki nem az érzelmei szolgálnak táptalajul, hanem az írás gesztusában rejlő játékosság. Következő fontos csomópontként említette, hogy az egyetemi évek alatt részt vett az akkoriban Sirokai Mátyás által vezetett Fisz-műhelyeken. 

2015 környékén Nagy többedmagával megalapította a Köménymag elnevezésű irodalmi kört. Nem sokkal később Szálinger Balázs személyesen felkereste és megadta neki az e-mail-címét. Nagy számára ezek az élmények fontosak voltak az irodalmi pálya iránti elköteleződés szempontjából, azonban ezután is voltak olyan időszakok, amikor évekre  felhagyott a költészettel. Szóba kerül a foci, amely Nagy számára fontos kapcsolódási pont az életében, és bár írt a témáról, sosem gondolta, hogy metaforaként kellene felhasználnia. A foci szerinte azért fontos, mert egy másik kultúrát képvisel számára, amelyben bár jól mozog, érzi a különbséget önmaga és a focisták között.

Úgy gondolja, az embernek nem szükséges egyetlen karrier mellett elköteleződnie, lehet valaki egyszerre például mérnök és képzőművész – miközben voltak időszakok az ő életében is, amikor be akarta skatulyázni magát egy szerepelvárásba. A szerzővé válás számára azt jelentette, hogy elfogadja, hogy bár elsőre egy mérnök feladata hasznosnak tűnik, az irodalmáré pedig haszontalannak, be kell vállalnia a haszontalanság érzetét, és ekkor döbbent rá, hogy a költészetnek is megvan a maga haszna: szembesíti az embereket a hétköznapjaikkal. Hosszú időbe telt, amíg képes volt magát költőnek nevezni. Sokak sokféle tehetséggel bírnak. Van, aki gólokat lő, más pedig olyan hétköznapi jelenségeket is észrevesz, melyek az emberek figyelmét elkerülik.

Horváth Florencia állítása szerint, amikor utánanézett Nagy Dániel munkásságának, az az érzete támadt, hogy a versekben egy mindentudó narrátor nyilvánul meg, aki elbeszéli a mindennapokat, arra lett kíváncsi, hogy milyen folyamaton keresztül jut el a szerző a megfigyeléstől a folyóirat-publikációig. Az első lépés, hogy jegyzeteket készít, javarészt az utcán sétálva vagy tömegközlekedési eszközökön. Direkt nem saját meglátásokkal foglalkozik, hanem a jegyzetekben talált jónak tűnő sorokkal, melyeket utána igyekszik a hibapoétika jegyében minél inkább elrontani. Hosszabb-rövidebb szünetek után összeáll a kész anyag. Úgy véli, azért került a kötet csak most közel a  megjelenéséhez, mert sosem bírt számára egzisztenciális téttel. Függetlenül attól, hogy van könyve vagy nincs, számára az a fontos, hogy ki meri magáról mondani, hogy költőnek vallja magát. 

A készülő anyag jelenleg 'Úgy tűnik az érzelmek már megint kezdenek divatba jönni' munkacímen fut. Nincs konkrétabb koncepció, azonban a szövegek írása közben felfigyelt rá, hogy nincs bennük szó érzelmekről, becslése szerint a teljes anyagban egyetlen énvers található. Azt látja, hogy a környezetünk manapság komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy ne kerülhessünk közelebb az érzelmeinkhez. A kötetben megszólaló elbeszélő az érzelemmentes világ keltette frusztrációval küzd, szeretne a gólörömön túl más, mélyebb érzelmet megtapasztalni. Nagy Dániel ironikusan megjegyezte, hogy ő lehet a kortárs mezőben a legnagyobb mértékben tengerellenes költő, számára kötődnek hozzá a pozitív kliséken túl negatívak is. Példaként említette azt, amikor az ember nyaralás közben leég.

Horváth Florencia felidézi, hogy Nagy Dániel nyáron Szigligeten Kukorelly Endrével dolgozott közösen. A szerző élménybeszámolójában azt emelte ki, hogy lehetősége adódott a kötettel foglalkozni, amire a munkahelye miatt év közben nincs elég. A közös munkára fontos előrelépésként tekint a kézirat lezárása érdekében. Sokat beszélgettek az iróniáról. Mit kezdjenek vele? Nincs belőle túl sok? Funkciót kívántak találni neki. Kukorelly szerint az arányokon van a hangsúly, hogy milyen szerzői pozíciót írnak körül a szövegek. Úgy tűnt számukra, hogy a versek kizárólag játszanak, azonban nem járulnak hozzá a világ megváltoztatásához. Nagy jobb pozícióként tekint arra, ha a költő hozzá kíván járulni a társadalom történéseihez, és nem elégszik meg azzal, hogy nevetteti a közösséget, mint egy bohóc. Végül arra jutott, hogy ennek ellenére sem kell lemondani az iróniáról.

A szerző korábban írt a verseken kívül prózát is. A két műnem közti különbséget abban ragadta meg, hogy számára a vers könnyebben kezelhető, de a mindenképpen szeretne prózát is írni. Jelenleg gyerekirodalmi műben is gondolkodik, mert közel érzi magához a mesék és az animációs filmek világát. Ha a művész meg akarja képezni a maga életét, ennek elérése több formában is lehetséges  Nagy ismét ironikusan fogalmazva kijelenti, hogy a vers olyan, akár egy löncshús, azonban a saját történet elbeszélésének nagyobb teret lát a prózában. 

Horváth Florencia szóba hozta azt a problémakört, hogy ha valaki mindkét műnemben alkot, lényegében két külön karriert kell felépítenie. Nagy egyetért, azonban nem lát problémát abban, ha a befutott költőt első prózái megjelenésekor kezdőként kezelik, hiszen a különböző művészetekben az egyéni kreativitás más-más módon nyilvánul meg. Záró kérdésként a jövőbeli tervek kerültek elő. A szerző szeretné készülő szövegét 2023-ig befejezni, utána újabb irodalmi projektbe kezdene, továbbá szeretne megtanulni vezetni.

A beszélgetés visszanézhető a Kis Présház Facebook-oldalán